VAOL - Mesélő podcast: A népkönyvtárak születése Vas megyében: egy különleges történet.
Darányi Ignác, a kiegyezés utáni első kormány földművelésügyi minisztere nevéhez fűződik a rendelet: a településekre népkönyvtárakat küldjenek. Vas vármegyében csaknem 50 határozat maradt fenn arról, hogy a községek népkönyvtár létrehozásáról döntöttek.
Nincs olyan terület, ahol a hátrányos helyzetünk ennyire szembetűnő lenne, mint a népnevelés és a közművelődés világa. Volt idő, amikor a kormány és más fontos szereplők úgy vélték, hogy legfőbb támaszuk abban rejlik, ha a társadalom széles rétegei elzárva maradnak a tudás és a fölvilágosodás fényétől. Féltették, hogy ha a tudatlanság fátyla lehull, akkor a nép olyan igazságokat fog felfedezni, amelyekkel nehezen tudna szembenézni. Ez a gondolat akár Petőfi tollából is származhatna, de a 19-20. század fordulóján átalakulva jutott el a földművelésügyi miniszter rendeletébe, amely a népkönyvtárak létrehozását szorgalmazta.
Ez a felismerés eredményezte, hogy a miniszter a községekbe népkönyvtárak küldését határozta el. A döntés Darányi Ignác földművelésügyi miniszter intézkedéseinek köszönhető, akinek a földművelés tökéletesítését célzó tettei a gyakorlatban helyeseknek és célra vezetőknek bizonyultak. Ennek nyomán a falvakban paraszt mintagazdaságok szerveződtek, amelyekbe a kisgazdák csapatosan léptek be. Darányi vándortanítói jártak-keltek, és ország szerte 2000-nél több gazdasági előadást tartottak. Közel 200 helyen indultak mezőgazdasági háziipari tanfolyamok, és 700 településen állítottak fel "Gazdasági népkönyvtárat". A miniszter, képviselőinek beszámolóit meghallgatva felismerte, ha a falvakba csupán gazdasági könyveket küldet, azokat nem fogja olvasni senki, be fogja őket lepni a por. Ezért a községeknek felajánlott népkönyvtárakba a szépirodalmi köteteket is felvetetett. A Franklin Társulat által összeállított jegyzékekben megtalálhatók voltak Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Tompa Mihály, Gyulai Pál, Jósika Miklós és Vas Gereben művei is.
A földművelésügyi minisztérium a 20. század első évtizedében közel 1500 ingyenes népkönyvtárat állított föl. Még az 1911. évi költségvetés is 150 népkönyvtár finanszírozását tartalmazta. A minisztérium a könyvgyűjteményeket nemcsak ingyen adományozta, de az elhelyezéshez szükséges könyvtári szekrény árát is utalványozta. Feltételül azt kívánta meg, hogy az igényt benyújtó községi képviselő-testület foglalja határozatba, hogy a község minden lakosának ingyen adja a könyvet olvasásra, a köteteknek gondját viselteti, azokat elkallódni nem engedi. Vas vármegye községeiben közel félszáz népkönyvtár felállításáról maradtak fenn a határozatok. Nagy szerencse, hogy az iratok között két esetben az átvett könyvek leltára is megtalálható. Innen tudjuk, hogy Szécsény, valamint Szentlőrinc-Bakófa-Táplánfa egyesült községek lakói mely köteteket forgathatták, és még az is kiderül, hogy a táplánfai könyvtárost Heiner Józsefnek hívták.
