Turák Péter: Győző egy különös börtönben élt, ahol nem léteztek őrök, ám a körülmények sokkal keményebbek voltak, mint bármely más helyen. | szmo.hu

Egy börtön, ahol az őrök hiánya a legnagyobb veszélyt jelenti, és az életfolyamat folyamatos fenyegetettséggel telik. A "Szigorúan őrizetlen" című könyv egy magyar drogfutár elképesztő és valós történetét meséli el, aki éveken át szenvedett Venezuelában, a világ egyik legbrutálisabb börtönében. Az olvasó betekintést nyer a kollektív gyilkosságok és a mindennapi túlélés kegyetlen valóságába, ahol a remény és a félelem határvonalán egyensúlyozva kell élni.

A 21. század kiadónál jelent meg Turák Péter Szigorúan őrizetlen című könyve, amelyben régi ismerőse, Győző filmbe illő történetét írta meg arról, miként került be Venezuela egyik legdurvább börtönébe.

Az első dolog, ami mindenkiben felvetődik, az az, hogy honnan ismerem Győzőt, és hogy volt-e korábban bármilyen kapcsolatom ezzel a világgal.

Örömmel mondhatom, hogy nem voltam kapcsolatban ezzel a dologgal, és remélem, hogy így is marad. Már régóta űzöm a karatét, és fiatal koromban ismerkedtem meg Győzővel, akivel együtt képviseltük a válogatott keretet.

Miután befejeztük a versenyzést, elváltak az útjaink, és hosszú időn keresztül nem tudtam, mi történt vele. Egy karatés barátomon keresztül érkezett az első hír: Győzőt drogcsempészés miatt kapták el Venezuelában, és egy olyan börtönbe került, ahol nincsenek őrök. Ezen persze alaposan megdöbbentünk. Azóta ez a barát mindig hozta az újabb híreket a történtekről.

Végül, a Covid előtti időszakban, Győző hazaérkezett, és egy esemény keretében találkoztunk. Kértem tőle, hogy ossza meg velem történeteit. A beszélgetésünk végén arra jutottunk, hogy mi lenne, ha ő elmesélné ezt az izgalmas sztorit, én pedig megpróbálnám könyv formájába önteni. Eleinte kicsit haboztam, hiszen újságíróként eddig még nem próbálkoztam könyvírással. De amikor beköszöntött a Covid, és hirtelen rengeteg időm lett, végül engedtem a csábításnak, és belevágtam a dologba.

- Mi volt a célod? Egyszerűen csak megírni egy jó sztori, vagy láttál benne edukációs lehetőséget?

Ahogy már említettem, sosem voltam része ennek a világnak, de mindig is foglalkoztatott, milyen lehet a börtönfalak mögött élni. Filmeken és dokumentumfilmekben merültem el, hogy bepillantást nyerjek a különböző börtönök mindennapjaiba. Ezen keresztül vegyes érzésekkel, egyfajta rémülettel és kíváncsisággal figyeltem, hogy miként boldogulnak az emberek ezekben a zárt közösségekben. Amikor megtudtam, hogy Győző olyan börtönben tartózkodik, ahol nincsenek őrök, az teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Mégis hogy működhet ez? Milyen dinamika játszódhat le egy ilyen helyen?

Milyen élmény vagy esemény okozott számodra a legnagyobb meglepetést?

- A börtönélet kettőssége. Egyfelelő sokkal nagyobb szabadságot ad, mint az európai börtönök. Például hetente kétszer-háromszor van látogatás, amikor a börtön átalakul zsibvásárrá. Bejönnek az ismerősök, barátok, családtagok, és adni-venni lehet a dolgokat. Ez az őrök nélküli börtön éltető ereje. Például a rabok nem kapnak ételt, azt ették, amit látogatáskor kaptak vagy vettek. De igaz ez a tisztálkodószerekre és a ruhára is.

Természetesen, a szabadság ára sok esetben túl magas volt, és a következmények végzetesek lehettek. A börtön falai között néha sokkal szigorúbb szabályok uralkodtak, mint a külvilágban. Például, ha valaki eltulajdonított valamit, akkor egy különös "vesszőfutás" várta, ami valójában inkább "késfutásnak" nevezhető. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy a rabok egy sorba álltak, míg a vétkesnek át kellett szaladnia közöttük. A futás közben minden rabnak lehetősége volt, hogy egy késsel megsebezze őt, így a büntetés nem csupán megalázó, hanem rendkívül veszélyes is volt.

A hírekben gyakran találkozunk azzal a híreszteléssel, hogy drogcsempészeket fogtak el, akik különböző kábítószereket nyeltek le, hogy elkerüljék a hatóságok figyelmét. Bevallom, én is mindig olyan apró, gyógyszertári bogyókra gondoltam, amiket könnyen el lehet rejteni. Azonban egy könyv segítségével rájöttem, hogy a valóság sokkal bonyolultabb és sokszor sokkal sokkolóbb, mint azt elsőre hinnénk. Képzelj el egy olyan helyzetet, ahol a csempészek nem csupán kis kapszulákat használnak, hanem gyakran sokkal nagyobb, és különböző anyagokkal bevont, vagy akár különleges technikával készített bogyókat, amelyek nemcsak kábítószert, hanem az elrejtéshez szükséges egyéb anyagokat is tartalmaznak. Ezek a "bogyók" sokszor szakszerűen, több rétegben, akár műanyagba vagy más anyagba burkolva készülnek, hogy minél nehezebb legyen őket felfedezni. A képzeletbeli szituációban a drogcsempészek nem csupán a kábítószert nyelik le, hanem egyfajta kockázatos játékot játszanak, ahol a legapróbb hibák is súlyos következményekkel járhatnak. A valóságban tehát a dolog sokkal bonyolultabb, és a kábítószer-csempészet világa tele van rejtélyekkel, veszélyekkel és meglepetésekkel.

Persze, íme egy egyedi változat: - Igen, Győző úgy véli, hogy ezek nem csupán apróságok, hanem olyanok, mint egy mini mandarin. Egyben lenyelni nem éppen egyszerű feladat, főleg, ha valaki idegesebb kedvében van. Ráadásul, ha sikerült lenyelned egy jó pár kapszulát, azt bizony meg kell tartanod a szervezetedben legalább fél napig. Ezek a drogok Dél-Amerikából indulnak útnak, és az Egyesült Államokban vagy Európában érnek véget.

A könyvben erről részletesebben kitérek, és mélyebb betekintést nyújtok a témába.

- Már érintettük, hogy ez a börtönélet mennyi veszéllyel járt. A könyv szerint Győző maga is közvetlen életveszélybe került.

Többször is előfordult. Egyszer például egy különös álomban egy sötét alak közeledett hozzá, mintha meg akarta volna szúrni. Szerencsére valami megmagyarázhatatlan érzés figyelmeztette, így időben felriadt, és el tudta hárítani a fenyegetést.

Annak valószínűleg rasszista indítéka lehetett. Az európaiak helyzetét ugyanis az is nehezíti az ottani börtönökben, hogy arrafelé a fehér ember számít kisebbségnek, és

- Ami engem a legjobban megdöbbentett, hogy azok az önkéntesek, akik elvileg azért jártak a börtönbe, hogy segítsenek a raboknak, valójában ők is a drogüzlet részesei voltak.

A látogatásokra belépők között többnyire családtagok és segítő szervezetek képviselői voltak, de egyesek inkább számításból vettek részt az eseményeken. Akadtak, akik nyíltan drogot csempésztek be a börtön falai közé, míg mások a kiszabadult elítélteket használták fel drogfutároként.

- Hogy lehet életben maradni hosszú éveken át egy ilyen közegben?

Tedd egyedivé a szövegedet: - Győző igazi túlélő. Úgy vélem, a fiatal korában megszerzett kitartás és fegyelem, amit a sportnak köszönhet, kulcsszerepet játszott abban, hogy átvészelje a nehézségeket. Én biztosan nem bírtam volna ki mindazt, amin ő keresztülment, és valószínűleg egy átlagember sem. Amint belépett a helyzetbe, azonnal azon kezdett gondolkodni, hogyan tudna minél előbb kiszabadulni.

Ő inkább ügyeskedő, mintsem klasszikus értelemben bűnöző, még ha valahogy be is csöppent ebbe a miliőbe. Furcsa ezt hangosan kimondani, de úgy érzem, hogy valahol bölcsebbé és jobbá vált az útja során.

A szabadulása után tíz éven keresztül nem volt képes hazatérni. Mi állt ennek a hátterében?

A legfőbb ok, amiért nem tudott hazatérni, az a Venezuelában tapasztalható hiperinfláció volt, ami az elmúlt évtizedekben sújtotta az országot. Havonta csupán néhány dollárt tudott keresni, amiből még a mindennapi megélhetését is biztosítania kellett, miközben egy repülőjegy ára kétszáz dollárra rúgott. Ezen felül, mivel a hatóságoktól nem kapta vissza a papírjait, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került, hiába szabadult meg a fogságból.

- Hogy végül miként tudott mégis hazajönni, az kiderül a könyvből, ne spoilerezzük el. Azt el lehet árulni, mivel foglalkozik most Győző?

- Ő úgy jött haza, hogy senkije, semmije, se egészsége. Miután hazajött, műtétről műtétre járt, és még a felépülés fázisában van. A mai Magyarország nehézségeit kell, hogy túlélje.