Teherán vízválsága - A "Zero Day" már nem csupán egy figyelmeztetés, a csapok lassan elapadnak - PlanetZ

Teherán városvezetése hivatalosan is bejelentette: a város hetekre van attól, hogy teljesen kifogyjon az ivóvízből. Az iráni főváros lakóit már most is vízkorlátozások sújtják, a legnagyobb víztározók pedig gyakorlatilag kiszáradtak. A Lar-gát például - amely Teherán egyik fő vízforrása - alig 1%-os töltöttségi szinten van.

Masoud Pezeshkian, Irán frissen megválasztott elnöke figyelmeztetett arra, hogy ha a vízfogyasztási szokások nem változnak, akkor szeptemberre teljesen kimerülhet az ország vízkészlete, és bekövetkezhet a rettegett "Day Zero" - az a kritikus pillanat, amikor a csapokból már egy csepp víz sem folyik.

A válság nem egyik napról a másikra alakult ki. Öt egymást követő év aszály, rekordalacsony csapadékszinttel, súlyosan visszavetette az utánpótlást. Az országban 40-45%-kal kevesebb eső esett az elmúlt évben az átlagosnál. Ehhez jön a strukturálisan hibás vízgazdálkodás: a víz 90%-át még mindig a mezőgazdaság használja fel, gyakran pazarló öntözési rendszerekkel. A vízjogok elosztása nem átlátható, a politikailag beágyazott vállalkozások (különösen az IRGC-hez köthető cégek) gyakran saját érdekeik szerint irányítják az erőforrásokat.

Eközben Teherán vízhálózata is omladozik. A vezetékek elavultak, a víz jelentős része szivárog el, mielőtt a háztartásokhoz eljutna. A főváros alatt a talaj is süllyed - évente akár 25 centiméterrel - a túlzott talajvíz-kitermelés miatt.

A válság időszaka tovább mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Teherán gazdagabb északi kerületeiben a lakosok gyakran saját víztartályokkal és fúrt kutakkal igyekeznek átvészelni a vízellátási korlátozásokat. Ezzel szemben a szegényebb, déli városrészek és a menekült közösségek már most is napi szinten küzdenek a vízhiánnyal, amely tovább súlyosbítja életkörülményeiket.

Ez a helyzet remekül szemlélteti, miként alakul a klímaválság társadalmi krízissé: nem csupán a vízhiány a probléma, hanem az is, hogy kinek van lehetősége hozzáférni a megmaradt erőforrásokhoz.

Az elnök véleménye szerint a lakosság 70%-a továbbra is jelentős vízfogyasztással él, hiszen az előírt 130 liter helyett akár napi 300 litert is elhasznál. Ez a helyzet sürgős intézkedéseket követel:

Ám a legfontosabb tanulság globális. Teherán nem elszigetelt eset, hanem előhírnöke annak, ami világszerte vár a nagyvárosokra, ha nem kezeljük a vízkészletek válságát gyökeresen. A szárazodó éghajlat, a túlfogyasztás, az infrastruktúra elhanyagolása és a társadalmi igazságtalanságok mindenhol hasonló spirálba rántanak minket.