Tarján Klárika gyilkosa sosem került elő, rejtélye továbbra is megoldatlan maradt.

Az ügy végül pontot kapott, ám az elkövető kiléte továbbra is rejtély maradt.

1926. június 3-án, a Szinva Gizella utcáján, járókelők borzalmas felfedezésre tettek szert: egy gyermek holttestére bukkantak. Egy asszony, aki a folyó mellett sétált, bátorságot gyűjtve belépett a vízbe, és kihúzta a partra az élettelen testet, amelyet szörnyű sebek borítottak. A rendőrség gyorsan a helyszínre érkezett, és azonnal lezárták a területet. A nyomozók megállapították, hogy a kis áldozat kéjgyilkosság áldozata lett, ezzel egy szörnyű bűncselekmény nyomaira bukkantak.

A holttest a négy éves Tarján Klárikáé volt, akit a Melinda utcai ház udvarán láttak utoljára, rózsaszín ruhácskájában, amelyet aznap viselt, amikor eltűnt. A kislány a szomszédos gyerekekkel játszott, amikor észrevették, hogy Klárika hirtelen eltűnt. Családja kétségbeesetten kereste, és mivel a próbálkozásaik nem hoztak eredményt, végül a rendőrséghez fordultak, hogy bejelentsék a kislány eltűnését.

Az orvosi szakértők megállapították, hogy a kislányt először megfojtották, majd brutálisan megcsonkították, több testrész hiányzott. A boncolás során cseresznyét találtak Klárika gyomrában, ami arra utalt, hogy a gyilkos ezzel a gyümölccsel csalta el a kislányt.

A megdöbbentő és széleskörű felháborodást keltő gyilkosság miatt a nyomozó hatóságok sürgősen igyekeztek kézre keríteni a tettest, melyhez a fővárosi nyomozók is csatlakoztak. Az első három nap során a rendőrök harminc gyanúsítottat állítottak a középpontba, ám mindannyian alibivel tudták igazolni magukat. Természetesen a lakosság részéről is érkeztek bejelentések a kapitányságra, de sajnos ezeknek sem volt valóságalapja.

A gyilkosság kivitelezésének sajátos módja miatt a nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy a tettes esetleg elmebeteg lehet. Ennek fényében alaposan átvizsgálták a potenciális gyanúsítottakat. Azonban ez sem segített az ügy előrehaladásában, és a szemtanúk vallomásai sem bizonyultak túl értékesnek. Emellett azt is megvizsgálták, hogy a környező településeken, mint Eperjes, Kassa és Losonc, történt-e hasonló gyermekgyilkosság, próbálva felfedezni a lehetséges kapcsolódásokat.

Aztán Frisnyik Jenőnét gyanúsították meg Tarján Klárika megölésével. A nő a Tarján család egyik szomszédjának volt korábban a felesége. Rossz viszonyban voltak egymással, ezért a rendőrök azt gyanították, hogy az asszony felbérelt valakit, hogy gyilkolja meg a volt férje hasonló korú lányát, ám az illető tévedésből Klárikát gyilkolta meg. A házkutatás során egy véres sárga ruhát találtak a nő lakásában, de ennek ellenére az asszony tisztázta magát.

Az ügy különlegességét az adta, hogy egy súlyos bőrbetegségben szenvedő lány került a középpontba, akinek egy hírhedt kuruzsló embervért ajánlott gyógymódként. Bár ez a történeti szál izgalmasnak tűnt, végül mégis alaptalan vádaknak bizonyult. Június 12-én a gyanúsítottak között feltűnt egy mészáros segéd is, akinek szerepe szintén megkérdőjelezhető volt. Két nappal később, június 14-én a fővárosi rendőrök sürgős utasítást kaptak, hogy térjenek vissza a központi irodájukba.

A következő nap meglepő esemény rázta meg a rendőrkapitányságot: egy titokzatos levél érkezett az állítólagos gyilkostól. A levél tartalmát olvasva a nyomozók feszülten figyeltek, hiszen a következők álltak benne: "Tisztelt Tanácsos Úr! Képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni a rendőrség fáradhatatlan munkáját, amelyet Tarján Klárika gyilkosa után végeznek. Hónapok óta embereket gyanúsítanak alaptalanul, miközben hiába hurcolnak meg ártatlanokat olyan bűncselekményért, amit én követtem el. Igen, én vagyok a gyilkos. De bármit is tesznek, sohasem fognak rátalálni." A levélhez csatolt ujjlenyomatok beazonosításában bíztak a nyomozók, de sajnos ez a remény is szertefoszlott, amikor kiderült, hogy a nyomozás nem vezetett eredményre.

Az ügy különös fordulatokat vett, hiszen újabb gyanúsítottak bukkantak fel, azonban a rendőrség ezúttal is zsákutcába jutott. Ezt követően sajnos nem történt érdemi előrelépés, a gyilkosság elkövetőjének nyomait továbbra is hiába keresték. Az idő múlásával azonban Tarján Klárika brutális meggyilkolása nem került a feledés homályába; emléke továbbra is élénken él a közösség tudatában.

1928 januárjában egy unitárius lelkész, Raffay Károly jött elő azzal, hogy tudja, ki a gyilkos. Ezt a kislány szelleme mondta el neki, mert a lelke még mindig itt bolyong. A lelkész állítása szerint még pár évig várnia kell a bejelentéssel a gyilkost illetően. Az előtt pedig Tarján Klárika édesapja egy álmot fog látni, ahol felismeri majd a lánya gyilkosát, akit maga is jól ismer.

És mintha ez nem lett volna elég a meggyötört családnak nem sokkal később két nő arról számolt be a rendőröknek, hogy vonatozásuk során egy illuminált állapotban lévő férfi azt mesélte nekik, hogy az öccse volt Tarján Klárika gyilkosa. Természetesen ez sem igazolódott be. Mint az sem, amit egy médium állított, miszerint két nő követte el a kegyetlen gyilkosságot, de tévedésből. Majd egy utazó cirkusz alkalmazottja, aztán egy miskolci kéményseprő következett a gyanúsítottak sorában.

A gyilkosság ügyében végül Szilágyi Bodgál Károly került a középpontba, aki 1934 decemberében lett a hatóságok érdeklődésének tárgya. Őt a "Miskolci hasfelmetsző" néven ismerték, és három brutális gyilkosság elkövetésével vádolták. A férfi végül elmegyógyintézetbe került, ahol sokan még mindig csak találgatták, mi rejlik a tettei mögött. Érdekes módon Tarján Klárika eltűnése idején éppen a szomszédos utcában élt, ám akkoriban senkinek sem jutott eszébe, hogy ő lehet a gyanúsított.

Szilágyi Bodgál kezdetben rablásokkal és betörésekkel próbálta megkeresni a kenyerét, ám egy esemény sorsfordítóan hatott életére: menekülés közben egy rendőr végzett vele, fejbe lőve őt. Ezt követően elmebeli problémákkal küzdött, és rendszeresen járt különféle kezelésekre. Gyilkosságait azonban a kórházakból való megszökése után követte el, ami még inkább bonyolította az ügyet. A gyanúsítás ellenére a hatóságok semmiféle lépést nem tettek, és a médiában megjelent cikkek sem részletezték az okokat. Tarján Klárika ügye végül lezárult, de a nyomozás körüli titkok sosem kerültek napvilágra.

Érdemes megjegyezni, hogy a Tarján családot a lapokban elátkozottnak titulálták, hiszen hat gyermekükből csupán egy tudta megérni a felnőttkort. A többiek, Klárika kivételével, mind tüdőbetegség következtében távoztak az élők sorából.