Szongáriai cselőpókok kalandoznak a végtelen pusztaságban.
Októberben a Körös-Maros Nemzeti Park szikes pusztáin, köztük a híres Kardoskúti-pusztán, egyre több szongáriai cselőpókot vehetünk észre. Ezek a lenyűgöző ízeltlábúak hazánk legnagyobb pókjai közé tartoznak, és bár első pillantásra ijesztőnek tűnhetnek, valójában az emberekre nézve teljesen ártalmatlanok. Érdemes alaposabban megfigyelni őket, hiszen különleges megjelenésük és viselkedésük sok érdekességet tartogat!
Az ősz kezdete a szongáriai cselőpókok párzási időszaka. Ilyenkor a hímek felkerekednek, és nagyobb utakat járnak be, hogy párt találjanak maguknak. Felkeresik a nőstények üregeit, földalatti búvóhelyeit. Ez a kaland azonban a hímek számára legtöbbször végzetes, ugyanis a náluk kétszer nagyobb testű nőstények a párzás után általában megeszik őket. Főleg akkor, ha a párzás az üregekben történik - márpedig a legtöbbször ez így van - onnan ugyanis nem tudnak a hímek elmenekülni. A nőstények testmérete igen tekintélyes: 4-4,5 cm-esek, de lábaikkal együtt akár a 10 cm-t is elérhetik. Más pókfajoknál is rendszeresen előfordul, hogy a nőstények a párzás után megeszik a hímeket.
Érdekesség, hogy a szongáriai cselőpókok nem szőnek hálót, hanem más módszereket alkalmaznak a zsákmány elejtéséhez. Üreglakók, ami azt jelenti, hogy mély tárnákat ásnak le a földbe, onnan, lesből támadnak. A rovarok mozgása által keltett rezgéseket nagyon jól érzékelik, és ilyenkor villámgyorsan kirontanak az üregből, így kapják el prédájukat. A szó klasszikus értelmében tehát nem szőnek pókhálót, de az üreg falát, télen pedig a bejáratát is beszövik selyemszálakkal, hogy komfortosabb legyen számukra.
A szongáriai cselőpókok nappal és éjszaka egyaránt vadásznak, de főleg az alkonyati órákban terjesztik ki tevékenységüket. Az emberre nem jelentenek közvetlen veszélyt, csípésük csupán akkor következik be, ha úgy érzik, hogy fenyegetve vannak. A csípésük viszonylag fájdalmas, hasonló érzést keltve, mint egy darázs fullánkja. A méreg, amelyet kibocsátanak, az emberek és a melegvérű állatok számára ártalmatlan, de a hidegvérűekre nézve halálos következményekkel járhat.
Magyarországon húsz védett pókfaj található, és ezek közül a legimpozánsabb a szongáriai cselőpók. Ez a faj Eurázsia területén elterjedt, színe pedig jellemzően szürkésbarna, ami megnehezíti észlelését. Ideális élőhelyei közé tartoznak az alföldi szikes puszták, a ritkás növényzetű gyepek, valamint a kötöttebb homoktalajok. A hideg téli hónapok alatt mély repedésekben és furatokban húzódik vissza, és csak tavasszal, amikor újra fellelhetőek a rovarok, merészkedik elő a felszínre.
Magyarországon van egy másik cselőpók-faj is, mégpedig a pokoli cselőpók, amelynek testmérete kisebb, csípése viszont jóval fájdalmasabb.
