Fájdalmas családi történet bontakozik ki Zalában: a felnőtt fiúk, akik soha nem osztották meg egymással gondolataikat, sajnos mozgásképtelenné váltak. (galéria)

Együtt a Göncz-család. Fogyatékkal élő gyermekeiket nevelik egy aprócska zalai házban. Balról: Göncz Richárd, Göncz László, Göncz Rómeó és Gönczné Gulyás Hajnalka

A szülők, Gönczné Gulyás Hajnalka és férje, Göncz László már több mint egy évtizede hangoztatták segélykiáltásukat, akkor úgy tűnt, hogy a helyzetük a tinédzser korú, halmozottan fogyatékkal élő fiukkal kapcsolatban kedvező irányba fordul. Azóta azonban a kihívásaik számosra gyarapodtak.

Fogyatékkal élő fiúk: egy család nehéz sorsa

Egy lepusztult, egyablakos családi ház áll a falu szélén, ahol a kapu mindig kitárva várja az érkezést – sosem lehet tudni, mikor kell útra kelni. A forró nyári napon három klímaberendezés külső egysége zúgott, próbálva enyhíteni a hőséget. A szülők az autó motorjának zúgására bukkannak elő a ház sötétjéből, és gyorsan tisztázzák, hogy a klímákat a fiaik kapták egy jó szándékú adományozótól, mivel a ház hűtése és fűtése régóta megoldatlan problémát jelentett. Az ajtó egy szűk előszobába nyílik, ahol mindenütt ruhák és pelenkák hevernek, a szobában pedig, ahol négyen alszanak, szintén nem találni helyet a rendrakásra. A konyhába egy keskeny folyósó kanyarodik, ahogy a fürdőszobába is, de a helyhiány miatt minden négyzetcentiméter be van zsúfolva. A halmozottan fogyatékkal élő fiúk tolószékhez vannak kötve, és a mindössze 40 négyzetméteres lakásban nem tudnak szabadon mozogni.

Az önzetlen szülők segítenének másokon

- Az ölelések közepette visszük őket a mellékhelyiségbe, a konyhába, de leginkább a szobában vagy az ágyban töltik az idejüket - osztotta meg Göncz László, az édesapa. - Rómeó 30, míg Richárd 22 kilogrammot nyom, mindketten oxigénhiánnyal jöttek a világra. Azért szeretnénk megosztani a történetünket más szülőkkel, akik hasonló nehézségekkel küzdenek, mert talán ez segíthet nekik, hogy könnyebb legyen az életük. Talán még van idő arra, hogy jogi lépéseket tegyenek, és kárpótlást nyerjenek a sérült gyermekeik után. Az idő kulcsfontosságú, hiszen az elévülési idő leteltével már nem marad más lehetőség, ha a gyermekük születésekor sérül, és élete végéig küzdenie kell a nehézségekkel. Egy család élete teljesen átalakul, a barátok és rokonok távolodnak, és az érintetteknek magukra kell hagyatkozniuk a mindennapi problémákkal, támogatás nélkül.

Megbélyegezték őket, mintha egy láthatatlan pecsétet nyomtattak volna a lelkükre, amely örökre nyomot hagyott.

Gönczné Gulyás Hajnalka megosztotta, hogy sokszor hibáztatják és megbélyegzik őket, holott ártatlanok. A környezetükben olyanok is akadnak, akik nem hajlandók elfogadni, hogy a gyermekeik betegséggel küzdenek. Más szemszögből szemlélik őket, pedig nem felelősek azért, hogy két beteg fiúk van.