Csendes környezetben, szinte észrevétlenül bontakozott ki a világ egyik legnagyobb hatalmának története, egy olyan helyen, ahol elsőre talán senki sem sejtené a jelentőségét.

Kína látványosan törekszik arra, hogy mindenütt globális tényezővé váljon, még az olyan területeken is, amelyhez látszólag nincs túl sok köze. Az egyik ilyen ezek közül a Jeges-tenger fagyott világa, a keleti nagyhatalom mégis egyre látványosabban növeli a jelenlétét a térségben. A megjelenésével azonban alaposan felkavarta az állóvizet.

Miközben az egész világ azzal foglalkozik, hogy az Egyesült Államok szeretné megszerezni magának Grönland területét, amellyel jelentősen növelné a hozzáférését a Jeges-tenger felé, a háttérben csendben egy új hatalom válik erőssé a térségben. Az említett történetben viszont szinte az összes figyelem arra irányult, hogy egy NATO-tagország egy másikhoz tartozó területet szeretne "elbirtokolni", de a történet hátterében sokkal keményebb geopolitikai okok sejlenek fel. Donald Trump amerikai elnök egy alkalommal azt mondta, hogy "mindenhol kínai hajók vannak", ezzel némileg rávilágítva, hogy pontosan milyen szándékok vezérlik Washingtont. Felmerül a kérdés, hogy mégis mit kereshetnek Peking tengeri járművei az északi pólusnál, miközben

A keleti nagyhatalom látszólag nem rendelkezik itt semmilyen területi követeléssel vagy igénnyel, ám jelenléte mégis szembetűnően növekszik.

A Jeges-tenger globális geopolitikai szerepe egyre fontosabbá válik, amelyben számos dolog játszik szerepet, kezdve a közlekedési szerepkörétől, át egészen a területen található nyersanyagokig, arról már nem is szólva, hogy a védelmi-biztonsági szempontok is egyre nagyobb szerepet kapnak a területen. A térség felügyeletéért folytatott versenyfutás nem új folyamat, az már évek óta ismert tény, hogy szinte mindenki az itteni lehetőségekért és erőforrásokért áll sorba, még olyan hatalmak is, mint Kína. A keleti nagyhatalom felbukkanása több szempontból is érthető, mivel ezzel egy újabb területen tudná megerősíteni a saját pozícióit úgy, hogy közben az Egyesült Államok érdekeit gyengíti, miközben a jövő kereskedelmi útvonalaiban is befolyást szerez. A pólus környéki vizek feltárásában egyébként Kína jelentős lemaradásban van, ameddig a nyugati hatalmak a 16. századtól kezdve egyre nagyobb ismeretanyagot kezdtek el gyűjteni a területről, addig Peking csak a 20. század végén csatlakozott a felfedezésekhez, bár azóta rohamosan növeli a jelenlétét.

A Jeges-tengeren Kína jelenléte valóban szembetűnővé vált, ami gyakran a nyugati kormányok vitáinak középpontjába kerül. A The Diplomat elemzése szerint azonban a félelem mértéke eltúlzott, hiszen Peking hatása a térségben jóval kisebb, mint ahogy azt sokan gondolják. 2018-ban Kína kijelentette, hogy "sarkvidékhez közeli államnak" tekinti magát, amelynek következményeként részesedést követel a térség gazdag erőforrásaiból. Ez az állítás azonban problémákat vet fel, mivel Oroszországon kívül más támogatót nem talál. Az amerikai védelmi minisztérium egyenesen kijelenti, hogy "Kína semmiképpen sem sarkvidéki állam". A jelentés rámutat arra, hogy Moszkva Peking legfontosabb partnere lett ebben a kérdésben, mivel Kína főként az észak-orosz útvonalakhoz keres hozzáférést, bár ez az együttműködés túlnyomórészt gazdasági jellegű.

A helyzet 2023-ban lépett szintet, amikor a nyári hónapokban az orosz és a kínai haditengerészet közösen végzett hadgyakorlatokat a Jeges-tenger bejáratánál, a Bering-szorosnál.

A művelet különösen nagy felzúdulást keltett Washingtonban, hiszen a teszteket az amerikai állam határain belül, közvetlenül Alaszkánál hajtották végre. Iris A. Ferguson, aki korábban az Északi-sarkvidékért és a globális ellenálló képességért volt felelős helyettes védelmi miniszter, úgy véli, hogy a katonai együttműködés új dimenziókat nyit meg. Kiemelte, hogy ebben a kontextusban számíthatnak azoknak a partnereknek a támogatására, akikkel közösen dolgozhatnak a regionális biztonsági kihívások kezelésén.

Valójában csupán néhány szándékukat kell tisztán átlátnunk, valamint azt, hogy miként alakíthatjuk ki hosszú távú érdekeinket. Fontos, hogy megértsük, hogyan védhetjük meg leghatékonyabban a saját értékeinket és céljainkat.

- tette hozzá Ferguson, egy pillanatnyi szünetet tartva, mintha a szavak súlya mélyebb gondolatokat hordozna.

A Bering-tengeren egyébként már korábban is végeztek közös járőrözést az oroszok a kínaiakkal, de igazán 2024 őszén demonstrálták az elkötelezettségüket, és a befolyásuk növekedését, mivel akkor már az Északi-sarkkör fölé hajóztak és több hónapon keresztül végezték a hivatalosan őrjáratozásra szolgáló műveletüket. Ekkor beléptek a Jeges-tengerre is, ami azt jelenti, hogy minden korábbinál északabbra merészkedtek a hajók, az eset pedig kifejezetten csípi a Fehér Ház szemét.

A sarkvidéki országok többsége aggodalommal figyeli a kínai kutatások felfutását, mivel sokan úgy vélik, hogy ezek mögött valójában egy rejtett agenda húzódik meg. A félelem az, hogy Peking nem csupán tudományos célokat szolgál, hanem a katonai befolyását kívánja erősíteni a térségben. Ezzel párhuzamosan egyre inkább felmerül a kérdés, hogy milyen hatással lesz ez a helyi ökoszisztémákra és a nemzetközi kapcsolatokra. A sarkvidék jövője tehát nem csupán természeti, hanem politikai szempontból is kulcsfontosságú.

Az eszközöket valójában a NATO térségében található infrastruktúra megfigyelésére használják, azonban eddig nem kerültek nyilvánosságra meggyőző bizonyítékok ezzel kapcsolatban.

A kínai nyomulásról szóló amerikai védelmi minisztérium jelentését viszont többe kifejezetten éles hangú kritikákkal illették, Elizabeth Buchanan, az Australian Strategic Policy Institute sarki geopolitikai szakértője egyenesen úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok teljesen mást csinál, mint amit kellene. Szerinte ugyanis Washingtonban egy védekező stratégiát dolgoztak ki ahelyett, hogy a valódi hatalmi képességüket prezentáló támadó lépéseket tennének.

A hajózás területén a zord időjárási viszonyoknak és a vastag jégtábláknak ellenálló hajók tervezése során különböző minőségi szintek léteznek. A rangsor csúcsán találhatóak az 1-es osztályú járművek, melyek a minősítési rendszer szerint szinte bárhol alkalmazhatóak, míg az alsóbb szinten helyezkednek el a 7-es osztályú hajók, amelyek csupán az őszi és nyári enyhe jégviszonyok között használhatóak. Érdemes megjegyezni, hogy a klasszikus "jégtörő" hajók kritériumainak csak néhány jármű felel meg, de a köznyelvben gyakran tévesen neveznek jégtörőnek minden olyan tengeri járművet, amely a sarkvidéki vizeken közlekedik.

a keleti nagyhatalom stratégiája nem csupán a tudományos kutatásra korlátozódik, hanem a geopolitikai befolyásának kiterjesztésére is irányul. A kutatóhajók hivatalosan tudományos célú adatok gyűjtésére hivatottak, ám valójában a haditengerészeti műveletek támogatását és a katonai jelenlét erősítését szolgálják. Ez a kettős szándék már régóta része a nemzetközi kapcsolatok dinamikájának, ahol a tudományos kutatás és a katonai érdekek gyakran összefonódnak. Az ilyen járművek tevékenységei mögött rejlő valós szándékok sokszor elkerülik a figyelmet, de a nyugati elemzők és szakértők folyamatosan figyelemmel kísérik az eseményeket, hogy feltárják a valódi célokat, amelyek nemcsak a tudományos ismeretek bővítését, hanem a stratégiai előnyök megszerzését is szolgálják.

A katonai elemzők számára hozzáférhetővé válnak a legfontosabb értékek, ami elősegíti a különböző hadműveletek pontosabb tervezését és hatékonyabb végrehajtását.

Peking 1999-ben indította el első expedícióját a Jeges-tengerre, és azóta ezek az utazások időről időre megismétlődtek. Az igazán jelentős előrelépés azonban húsz évvel később következett be, amikor egy 3-as szintű járművet sikerült bevetniük az északi vizeken. Ez a hajó máig Kína legnagyobb teljesítményű járműve, amely képes átkelni a zord tengeren.

Washingtonban 2025 elején készült jelentés szerint Kína folyamatosan bővíti tengeri flottáját olyan járművekkel, amelyek képesek elérni a nehezen megközelíthető területeket. Figyelemre méltó, hogy az országnak korábban mindössze egyetlen nagyméretű jégtörője volt, amelyet használtan vásároltak Ukrajnától. 2019-ben jelentős változás következett be, amikor megérkezett az első saját fejlesztésű hajó, a Hszüe Lung 2, ezzel pedig megkezdődött a gyártás felpörgetése. Azóta két újabb saját gyártású jármű csatlakozott a flotta soraiba, sőt, egy kereskedelmi hajót is átalakítottak a kutatási célok szolgálatára. A kínai Természeti Erőforrások Minisztériuma két kutatóhajót üzemeltet, amelyek kifejezetten az északi területek feltérképezésére specializálódtak; ezek mindegyike 2024-ben kezdte meg működését. Míg a járművek elsősorban az északi pólus körüli kínai törekvéseket támogatják, a déli sarkvidéken is egyre inkább megerősítik a jelenlétüket. Itt Kína már az ötödik kutatóállomását építi az Antarktiszon, ami a térségben való aktivitásának növelését jelzi.

A közvetlen állami járművek mellett egyre inkább megjelennek a különféle kutatóintézetek és egyetemek flottái is, amelyek hasonló kutatási célokat szolgálnak. Például a Szun Jat-szen Egyetemnek van saját hajója, és jelenleg egy körülbelül 10 ezer tonnás vízkiszorítású hajó építése zajlik a Kínai Tudományos Akadémia megbízásából. Ennek a projektnek a célja, hogy a sarkvidéki területeken kisméretű tengeralattjárókat telepítsenek, amelyek adatgyűjtési feladatokat látnak el. Ezek a tengeralattjárók nemcsak távoli megfigyelésekre lesznek alkalmasak, hanem személyzettel is felszerelhetők, így a kutatók közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek a sarkvidéki ökoszisztéma vizsgálata során.

Kína lehet az első nemzet, amely felfedezi a Jeges-tenger mélységeit, miután Oroszország 2007-ben zászlót tűzött ki a tengerfenékre.

Az akció, amely közel két évtizede indult, akkoriban nem aratott osztatlan sikert, hiszen világosan Moszkva területi ambícióit tükrözte. A hivatalos indoklás szerint az oceanográfiai kutatások célja különféle szenzorok telepítése, amelyek folyamatosan adatokat gyűjtenek. Érdemes hangsúlyozni, hogy Kína képességei jelenleg még csak óvatosan fejlődnek, és egyelőre nem beszélhetünk arról, hogy a Jeges-tengeren valódi nagyhatalommá váltak volna. A Kínai Tengerészeti Tervezési és Kutatóintézet már számításba veszi a jégtörők következő generációjának megérkezését, amelyek minden eddiginél impozánsabbak lesznek. A 2. sarki szintre sorolt új jármű körülbelül 160 méter hosszú és 25 ezer tonna vízkiszorítással rendelkezik majd. Egy ilyen méretű hajó már képes lenne akár 2,5 méteres jégvastagságot is áttörni. Jelenleg a világon egyedül a francia Le Commandant Charcot teljesít szolgálatot hasonló kategóriában, de világszerte folyamatban van hasonló járművek tervezése. Eddig még senki sem érte el a legmagasabb szintet, de ezek az új hajók jelentősen megnövelnék Kína "kutatási" tevékenységeinek hatókörét.

az északi átjáró szerepe a globális kereskedelemben drámaian megnőne. Ezen a jégmentes vízi úton a hajózás nemcsak gyorsabb, de költséghatékonyabb is lenne, hiszen a lerövidített útvonalak révén jelentős összegek takaríthatók meg. A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a felolvadó jég lehetőséget teremt a nagyobb rakományok szállítására, ami különösen kedvező a kereskedelmi forgalom számára. Az idei nyári sikeres útvonal, amikor a Panamax hajók mindössze 21 nap alatt eljutottak Sanghajból Szentpétervárra, új mércét állított fel. A Szuezi-csatorna alternatívájaként az északi átjáró nem csupán a transzportidőt csökkenti, hanem a fenntarthatóbb hajózás irányába is tereli a szállítmányozási gyakorlatot. A jövőre vonatkozó előrejelzések, amelyek szerint 2035-re évente 270 millió tonna árut szállítanak ezen az útvonalon, új lehetőségeket nyitnak meg a nemzetközi kereskedelem előtt, és megerősítik Oroszország és Kína pozícióját a globális logisztikában.

Egyetlen év leforgása alatt ezres nagyságrendben fognak itt közlekedni a hajók, amivel jelentős költségmegtakarítást érnek el a szállítmányozási cégek.

A kínai kormány is azzal számol, hogy érdemes lesz a jövőben jóval nagyobb figyelmet fordítani a térségre, és kifejezetten itteni jelenlétre koncentráló járműveket gyártania. Először az ország 13. ötéves tervében merült fel, hogy elkezd majd olyan eszközöket gyártani - köztük nukleáris meghajtású tengeralattjárókat is -, amelyek képesek lehetnek a befolyás jelentős növelésére a zord területen. Szintén ebben a dokumentumban szerepelt, hogy a világ legnagyobb méretű jégtörő hajóit is elkészítenék. Bár ezek később átcsúsztak a 14. ötéves tervbe, valamint a kínai sarkvidéki stratégia is csak említés szintjén beszél róluk. A beinduló fejlesztések viszont többes célt szolgálnak Peking számára. Egyszerre jelentik azt, hogy a saját kapacitásukat növelik és tesznek szert a szükséges technológiára, valamint a hajógyártási szuperképességük szempontjából is egy újabb nagy lépést tesznek afelé, hogy mindenre kiterjedően tudjanak járműveket gyártani. Egy másik szempont, hogy Oroszország kiszorított helyzetbe került a 2022-es ukrajnai katonai invázióját követően, ezért szükségessé vált számára, hogy szövetségeseket keressen. Kínával ebben remek partnerre találtak, éppen

ezért mutatkozik annyira engedékenynek Moszkva, hogy a saját érdekeltségeit gyakorlatilag átengedjék Pekingek.

Peking növekvő globális befolyása már önmagában szálkát jelent az Egyesült Államok szemében, az pedig, hogy ez már olyan, korábban elképzelhetetlennek hitt területekre is kitejed, mint a Jeges-tenger, külön aggasztó számukra. Ennek ellenére egyelőre túlzás lenne azt állítani, hogy Kína valóban elkezdett az Északi-sarkvidéken globális szereplőként viselkedni, inkább amolyan lopakodó befolyásnövelésről van szó. Mindez egyáltalán nem újdonság, azonban a felgyorsuló ütem aggasztó lehet a riválisok számára. Kérdéses az is, hogy Oroszország meddig hagyja elmenni a szövetségesét, mivel jelenleg a keleti nagyhatalom szinte teljes mértékben arra támaszkodik, hogy Moszkva meggyengült a globális palettán, ezért a kölcsönös előnyszerzés érdekében hajlandó a saját érdekeltségeit is átengedni.