Szent István, a vértanú és Szent István, a király emlékezete mélyen összefonódik a magyar történelem szövetében. Az első István, aki hitéért és elveiért szenvedett, a bátorság és az önfeláldozás szimbóluma lett, míg a második István, a király, a magyar ál
Olaszország fővárosában, Róma varázslatos Celio-dombján, a Mons Caeliuson található a Santo Stefano Rotondo, egy lenyűgöző, 5. századi ókeresztény templom. Ez a különleges, kerek formájú építmény, amelyet Simplicius pápa szentelt fel körülbelül 430 és 483 között, Róma legmagasabb pontján helyezkedik el, és a keresztény építészet egyik kiemelkedő példája. A templom impozáns megjelenése és történelmi jelentősége miatt a látogatók és a történészek egyaránt nagy érdeklődéssel fordulnak felé.
Évszázadokon át szépítették ezt a tekintélyes épületet a helyiek. Immár vagy 570 esztendeje szorosan hozzákapcsolódik magyar történelmünkhöz is. Mindmáig a magyarság nemzeti templomának számít az "örök városban", s ez volt 1946 és 1975 között az öt évtizede meghalt Mindszenty József (1892-1975) bíboros-hercegprímás (hajdani veszprémi püspök) címtemploma is. V. Miklós pápa (1397-1455) adományozta oda az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálos rend számára, akik monostort létesítettek a tőszomszédságában.
A Jeruzsálem falain kívül, a Názáreti Jézus Krisztus megvallásáért halálra kövezett első keresztény vértanú, Szent István (kb. 1-36/40 között) emlékére emelt római templom a korai kereszténység egyik legszebb körtemplomának számít. Az odalátogatók különleges magyar vonatkozású feliratra bukkanhatnak: egy sírversre, mely így szól: "Natum quod gelidum vides ad Istrum / Romana tegier viator urna / Non mirabere si extimabis illud / Quod Roma est patria omnium fuitque." Ennek a fordítása: "Utas, lásd, itt pihen római sírban, / ki jeges Duna partján született, / de ne csodálkozz, Te is jól tudod, / mindannyiunk örök hazája Róma." (Ferencz Győző fordítása). Több mint fél évezrede hunyt el a neves humanista költő, a pannóniai születésű erdélyi főesperes, Lászai János (1448-1523), akinek márvány sírköve hirdeti saját, általa írt kis költeményét. Ez a patinás építmény számos más magyar emléket is őriz; például Veszprém vármegyei vonatkozásúakat is találunk itt. Niccolò Circignani "Pomarancio" (1524 körül-1596) firenzei festőmester, aki 440 éve hunyt el, XIII. Gergely (1502-1585) pápa megbízásából olyan falfestményeket készített, amelyek a keresztények mártíromságát és megpróbáltatásait ábrázolják. Ezek között szerepelnek Szent István élettörténetéből és legendájából merített epizódok is. A szentélyben, az egyik freskó felett olvasható a következő felirat: "B. Stephanus Sancti Stephani Hungarorum Regis predicit ortum." = "Boldog István előre tudatja Szent Istvánnak, a magyarok királyának világra jövetelét."
