Székely Kriszta: Az olvasás forradalmasította az életem - Könyves magazin Az olvasás nem csupán szórakozás számomra; egyfajta utazás a gondolatok és érzelmek végtelen tengerén. Székely Kriszta szavai tükrözik, mennyire képes a könyvek világa átalakítani

Hogyan formálja identitásunkat az olvasás? Milyen szemszögből közelít egy rendező a szövegekhez? A Margó Könyvek Podcast legfrissebb epizódjában Székely Kriszta osztja meg gondolatait, aki a színház és irodalom összefonódásáról, a személyes életről és a felszabadulás kereséséről beszél.

A Margó Könyvek podcastsorozat keretein belül, a Helikon Kiadó partnerségével és a Kreatív Európa program támogatásával 18 különleges Margó Könyv látott napvilágot. A két házigazda, Szeder Kata és Valuska László, izgalmas beszélgetéseket folytatnak a vendégeikkel. Az aktuális epizódban Székely Kriszta, a Katona József Színház rendezője és igazgatója osztja meg velünk meghatározó olvasmányélményeit, valamint a színház és az irodalom összefonódásáról, gyermekkori élményeiről, továbbá arról is beszél, hogyan találja meg a belső harmóniáját mások véleményei mellett. Ne felejtsétek el meghallgatni a korábbi adásokat sem, amelyekben olyan érdekes személyiségek osztják meg gondolataikat, mint Rainer-Micsinyei Nóra, Szél Dávid, Nyáry Luca, Ott Anna, Marton Krisztián, Reisz Gábor és Pető Péter.

A beszélgetésünk középpontjában ezúttal Lana Bastašić, a szerb-bosnyák származású író Tejfogak című novelláskötete áll. Ez a mű 13 rövid, mégis rendkívül kifejező történeten keresztül enged betekintést a gyerekkor színes, drámai és összetett világába, amely végül az elidegenedett felnőtté válás keserű valóságába vezet. A kötet már korábban is megfordult nálunk, hiszen hét könyv formájában is bemutattuk, sőt, részleteket is megosztottunk belőle, továbbá Láng Orsolya utószavát is közzétettük az olvasók számára.

Az adás kezdetén Székely megosztotta velünk azokat a könyveket, amelyek alapjaiban formálták meg életét. Elmondta, hogy nem egy intellektuális úton indult el, hanem táncosként kezdte pályafutását. Az olvasás azonban radikálisan átformálta a gondolkodásmódját és a világképét, ennek következtében döntött a tánc abbahagyása mellett, és a rendezés irányába fordult.

"Az olvasás forradalmasította az életem; egy új világ kapuit nyitotta meg előttem."

Összefoglalva, a szöveg lényege az, hogy...

Az iskolai kötelező olvasmányok mellett az első igazán formáló élménye Nyikolaj Vasziljevics Gogol Holt lelkek című műve volt. Ez a könyv olyan intenzív olvasási szenvedélyt ébresztett benne, amelyet az akkor még gimnazista Székely nehezen tudott kordában tartani. Ezt követően a könyvespolcára olyan nagyágyúk kerültek, mint Gabriel García Márquez és Herman Hesse, de nem feledkezhetünk meg Umberto Eco A rózsa neve című regényéről sem, amely szintén mély nyomot hagyott benne. Jorge Luis Borges művei és Lev Tolsztoj Anna Kareninája szintén alapvető olvasmányélményei közé tartoztak. A szépirodalom mellett a filozófiai és vallástudományi könyvek is jelentős szerepet játszottak az olvasási palettáján, gazdagítva ezzel a gondolkodását és világképét.

Székely életében az olvasás kezdetben a tanulás és a kapcsolatok kialakításának eszköze volt. Azonban a húszas évei végén a színház világának hatása felerősödött benne, így fokozatosan olyan művek felé fordult, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a hivatásához. Azóta olvasmányait rendezői perspektívával közelíti meg, minden egyes könyvben új lehetőségeket és kreatív inspirációkat keresve.

Igazán boldogságot találok benne, hiszen teljesen más megközelítéssel olvasok: inkább részletesen és alaposan elemzem a szöveget, mintsem hogy csak úgy szabadon átengedjem magam egy könyvnek.

- tette hozzá.

A beszélgetés egyik fontos pontja volt a kérdés, hogy mennyire akarunk más embereknek, kollegáknak, barátoknak, akár a szakmának megfelelni. Székely szerint ez a kérdés összefügg az identitással. Úgy érzi, ő akkor kezdte el magabiztosan a saját útját járni, amikor befejezte a táncot. Viszont jelenleg úgy érzi, mindig olyan helyzetbe kerül, ahol állandóan mások véleményének van kitéve:

Nincs egyetlen pillanatom a nap során, amikor ne érezném a megítélés súlyát. Csak rámsandítanak, és azonnal érzem, hogy furcsán néznek rám.

Ez szorosan kapcsolódik a színház világához. Ahogy ő fogalmazott: a művészetén keresztül gyakran saját magát tükrözi: "Minden, amit a munka nevében végzek, az mindig rólam szól, és a saját élményeimet mozgósítom benne."

...hogy számára a munka nem csupán kötelezettség, hanem valódi szenvedély. Ez az elfoglaltság tölti fel energiával, és segít neki levezetni a mindennapi stresszt. Azt vallja, hogy ha nem lenne lehetősége erre a kreatív kifejezésre, könnyen elveszíthetné az irányt az életében, és talán még a társadalom peremére is sodródna. Életfilozófiájának középpontjában az áll, hogy minden pillanatban jelen kell lenni, és meg kell tanulni értékelni a kis örömöket, miközben az árnyoldalakkal is szembenéz. „Minden helyzetben van valami tanulságos” – mondta, és ezzel a gondolattal próbálja meg színesebbé tenni a mindennapjait.