Sörhiány és kánikulai hőség: így kezdődött 65 évvel ezelőtt a jászapáti termálfürdő mesés története.

A jászsági településen egykoron kifejezetten a fürdő kialakítása céljából kezdtek el kutat fúrni. Már abban az időszakban is sokan megfordultak a termálfürdőben, amikor még csupán három medencével büszkélkedhetett.

A cikk létrejött az Arcanum Újságok támogatásával.

Az 1950-es évek végén meghirdettek egy tervet Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Ennek a lényege az volt, hogy a megye minden, legalább háromezer lakosú településén fürdő épüljön az úgynevezett községfejlesztési alapból.

Jászapáti is felfigyelt erre a lehetőségre. A Szolnok Megyei Néplap 1959 nyarán arról számolt be, hogy elkezdték építeni a tervezett fürdő első medencéjét. A napilap szerint a település lakói között akadtak olyanok is, akik ellenezték a fürdőépítést, azonban a helyi közösség, különösen a fiatalok körében, túlnyomó többségben voltak azok, akik támogatták a strand létrehozását. 1959 nyarán már aktívan fúrták a termálkutat, és a tervek szerint, ha a nyár végére sikerül termálvizet találni, akkor akár ősszel megnyithatják a strandot egy rövid időre.

A projekt során végül egy apró csúszás adódott, de a következő év nyarára már birtokba vehette a közönség a strandfürdőt. Mielőtt a kapukat megnyitották volna, a Tanácsok Lapja arról számolt be, hogy az építkezés összköltsége elérte a 2 millió forintot. Ezen kívül a helyi közösség tagjai is aktívan hozzájárultak a megvalósításhoz, összesen 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végezve.

1960. június 19-én, egy napfényes vasárnapon ünnepélyes keretek között megnyitotta kapuit a jászapáti fürdő. Két nappal később a megyei napilap beszámolt az eseményről, amelyben részletezték a fürdő különlegességeit: három medence várta a látogatókat, köztük egy termálvizes ülőmedence, egy gyerekmedence, valamint egy úszómedence, amelyek változatos lehetőségeket kínáltak a kikapcsolódni vágyóknak. Érdekesség, hogy ugyanabban az évben más településeken is új termálfürdők nyíltak, például Törökszentmiklóson, Mezőtúron és Karcagon.

1961 nyarán a megyei napilapban megjelent egy tudósítás a Jászapátiban található termálfürdőről, amely így kezdődött: "Amikor megérkeztünk, úgy éreztük, mintha egy Balaton körüli üdülőhelyre léptünk volna. A rácsos kerítés mögött egy hívogató, zöldellő pázsit terült el, hatalmas, robusztus tölgyfák és nyárfák hajladoztak a szélben, csábítva a látogatókat. A fák között kellemes dallamok, nevetés és a víz csobogása hallatszott, a strandok megszokott, barátságos zaja szűrődött ki. A hatalmas medence vize hívogatóan csillogott. A pázsiton színes strandruháikban, pokrócokon pihenő, beszélgető és napozó emberek éltek a nyár örömeivel."

A lapnak nyilatkozott Gyenes László, aki akkortájt egyszerre volt a fürdő gondnoka és úszómestere. "Tíz holdnyi területen fekszik a strand. Ezer vendég is megfordul itt naponta, mégsem kell szorongani. Igaz, a múlt vasárnap háromezernél is többen voltak. A környékbeli falvakból tódul a nép, sőt Gyöngyösről, Egerből, Hatvanból, de még Budapestről is volt már szép számmal látogatónk. Sokan töltik itt a hétvégét" - mondta Gyenes, aki két dolgot panaszolt csak el. Az egyik, hogy a büféjük nem kap elég sört. A másik pedig az, hogy a 48 Celsius-fokosan feltörő vizet nem tudják eléggé hűteni a kánikulában, így kissé meleg a medencék vize.

Bár már a régi időkben is sokan hitték a jászapáti termálvíz csodálatos gyógyerejében, a hivatalos elismerés megszerzésére még négy évtizedet kellett várniuk. Az Új Néplap 2002 márciusában tudósított arról, hogy a jászapáti Tölgyes Strandfürdő vize végre gyógyvízként lett nyilvántartva.

Régen, a térd- és csípőízületi problémákkal küzdő páciensek körében végeztek egy érdekes kísérletet a víz jótékony hatásairól. A kutatásban 88 főt választottak ki, és a program három héten át tartott. E periódus alatt a résztvevők fájdalmának intenzitása jelentős mértékben csökkent, ami figyelemre méltó eredményeket hozott.