Sokáig senki sem akarta elhinni, hogy ő volt a múzsa a világhírű poszter mögött – Naomi Parker Fraley lenyűgöző története. Az ő élete és inspirációja sokkal több, mint egy egyszerű kép; egy ikon vált belőle, aki a női erő és kitartás szimbólumává lépett e
Több mint nyolc évtizeddel ezelőtt készült el az a ikonikus fénykép, amely a korai feminista mozgalom szimbólumává vált, és inspirálta a világhírű We Can Do It plakátot. Azóta rengeteg találgatás övezte a plakáton látható nő kilétét, de az évek során sok zűrzavar alakult ki ezzel kapcsolatban. Végül azonban napvilágra került az igazság: a képen látható nő neve nem Rosie, és a valódi modell kiléte sokakat meglepett.
1942 telén, a mindössze húsz éves Naomi Parker egy alamedai haditengerészeti légiállomás gépműhelyében dolgozott, amikor egy Acme ügynökség fotósa lekapta őt egy különleges pillanatban. A fiatal nő éppen egy ipari gép fölé hajolt, miközben kezeslábasban és magassarkú cipőben volt, haját pedig egy vidám pöttyös kendőbe kötötte. Ez a kép nem csupán egy egyszerű fotó volt, hanem elindított egy bonyolult, izgalmas történetet, amelynek végpontja csak hetven évvel később érkezett el.
Naomi Fern Parker az oklahomai Tulsában született 1921-ben, a bányamérnök Joseph Parker és a háztartásbeli Esther Leis nyolc gyermeke közül a harmadikként érkezett a családba. A család átköltözött Alameda, Kaliforniába költözött, itt is éltek a Pearl Harbor elleni támadás idején. Naomi és húga, Ada ezt követően a haditengerészeti légiállomáson kezdtek dolgozni, ahol a gépműhelybe osztották be őket repülőgép-összeszerelési feladatokra.
1942-ben érkezett a fotós, aki megváltoztatta Naomi életét. A plakátot mind ismerjük: egy piros-fehér pöttyös fejkendőt és kék inget viselő nőt ábrázolt, aki a bicepszét meghajlítva azt mondja "We Can Do It!" vagyis "Meg tudjuk csinálni!" Az ember azt gondolná, nyilvánvaló, hogy ki volt a kép ihletője, de a valóságban más volt a helyzet.
Bár ma már mindenki tudja, miről van szó, érdekesség, hogy a háború alatt Miller plakátja sokkal kevésbé volt ismert, mint egy másik női munkás képe, amit egy sokkal híresebb művész, Norman Rockwell készített. A Saturday Evening Post 1943. május 29-i címlapján jelent meg Rockwell munkája, ami egy nőt ábrázol kék munkaruhában, szegecselővel az ölében, szendviccsel a kezében és a Mein Kampf egyik példányával a lába alatt. A nő ebédesdobozán a Rosie felirat olvasható.
A plakát nagyjából egy időben jelent meg egy népszerű háborús dallal, ez volt Redd Evans és John Jacob szerzeménye, a Rosie the Riveter, így a két mű óhatatlanul is összekapcsolódott. A dalban szereplő Rosie becenév Rosalind P. Walterre utalt, aki a Corsair vadászrepülőgépeit szegecselte, és innen ragadt rá a Parkert ábrázoló plakát hősnőjére is a név.
A We Can Do It! plakát a nyolcvanas években robbanásszerűen jelent meg a köztudatban, és azóta is népszerű motívummá vált, amelyet pólókon, bögréken, kitűzőkön és számos más terméken láthatunk viszont. James J. Kimble, a Seton Hall Egyetem professzora 2010 táján kezdett el mélyebben foglalkozni e poszter jelentőségével. Szerinte a nyolcvanas években tapasztalt fellendülésének hátterében több tényező állt, mint például a Reagan-korszak által hozott költségvetési megszorítások, a második világháború 40. évfordulója, valamint a nők jogaiért folytatott folyamatos harc.
