A saját bábállama fellázadt Moszkva ellen – vajon meddig maradhat Oroszország türelmes?
A Fekete-tenger partján elhelyezkedő, hivatalosan Grúziához tartozó, de gyakorlatilag orosz befolyás alatt álló Abháziában novemberben széleskörű tüntetések robbantak ki egy olyan törvénytervezet ellen, amely lehetővé tette volna orosz állampolgárok ingatlanvásárlását a térségben. Ennek a jogszabálynak az elfogadása újabb lépést jelentett volna Abházia oroszországi integrációjához, de a lakosság tiltakozása végül nemcsak a tervezet elutasításához, hanem a Kreml-barát elnök lemondásához is vezetett. Az Abháziában élők helyzete különösen az ukrajnai konfliktus kirobbanása óta vált élesebbé, és a Moszkvától való függőségük miatt a helyi közösség szinte lehetetlen kihívás elé néz, ha hosszabb távon ellen kíván állni az orosz nyomásgyakorlásnak.
Abházia, amelyet a nemzetközi közösség Grúzia egyik régiójaként tart számon, jelenleg öt ország által ismert független államként: Oroszország, Venezuela, Nicaragua, az óceániai Nauru és Szíria. Azonban kérdéses, hogy a szír elnök, Bassár el-Aszad esetleges bukása után Szíria továbbra is fenntartja-e ezt az elismerést. Ezen kívül Abházia függetlenségét két másik, Moszkva által támogatott szakadár terület, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság (Transznisztria) is elismeri, bár ezek a régiók nem rendelkeznek nemzetközi elismertséggel.
Transznisztria, Dél-Oszétia és Abházia sorsa meglehetősen párhuzamos utakon halad. Miközben Transznisztria hivatalosan Moldova része, Dél-Oszétia és Abházia Grúzia területén helyezkedik el, a központi kormányok azonban nem tudják gyakorolni a hatalmukat e területek felett. A Szovjetunió szétesése után Transznisztria hadakozott a függetlenedő Moldovával, míg Dél-Oszétia és Abházia Grúziával vívott konfliktusokat. E háborúk végén mindhárom szakadár területen orosz katonai jelenlét alakult ki, akik hivatalosan "békefenntartóként" működnek.
A békefenntartás gyakran csupán egy álcázott indok, amely lehetővé teszi Oroszország számára, hogy dominálja és irányítása alatt tartsa ezeket a területeket. Ez a stratégia nemcsak a helyi régiókra gyakorolt hatást erősíti, hanem közvetlenül befolyásolja a Nyugat felé közelítő Moldovát és Grúziát is, folyamatosan sakkban tartva őket.
A transznisztriai, a dél-oszétiai és az abháziai klasszikus "befagyott konfliktus", amivel Moszkva sikeresen tudja blokkolni, hogy a két posztszovjet tagköztársaság NATO-tagsága egyáltalán komolyan felmerülhessen. Így e három szakadár régió lényegében orosz bábállamként működik, amit az is mutat, hogy e területek lakosságának jelentős része orosz állampolgárságot kapott, Abházia és Dél-Oszétia, illetve Oroszország között pedig lényegében egy "schengeni zóna" létesült, ahol orosz személyi igazolvánnyal határellenőrzés nélkül lehet utazni Oroszország és a szakadár régiók között. Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök egy tavaly augusztusi interjúban még azt is felvetette, hogy Oroszország annektálhatja a két szakadár régiót.
A Dnyeszter Menti Köztársasággal és Dél-Oszétiával ellentétben Abházia valóban rendelkezett független állami léttel a történelem folyamán. Az időszámításunk szerinti 850 és 950 között a terület virágzó Abház Királyságának adott otthont, amely ezt követően több évszázadon át a középkori Grúz Királyság részeként működött. 1463-ban megalakult a részben független Abház Hercegség, azonban ezt a területet folyamatosan fenyegette az Oszmán Birodalom, s az 1570-es években a mai abház főváros, Szuhumi területén török erődítmény épült, amely a Fekete-tenger partján helyezkedik el.
A XIX. század folyamán az Orosz Birodalom és az Oszmán Birodalom között a Kaukázus térségében számos fegyveres konfliktus zajlott, amelyek az oroszok terjeszkedését segítették elő. Az Abház Hercegség 1810-ben autonóm hercegségként csatlakozott Orosz Birodalomhoz, ám 1864-re teljesen beolvadt, ezzel elveszítve önállóságát. Az orosz uralom alatt a muszlim hitre áttért abház közösség jelentős része az Oszmán Birodalomba emigrált, míg helyüket grúzok, örmények és oroszok foglalták el. Érdekes módon ma már több abház él Törökországban, mint Abháziában, ami a történelem és a politikai változások hatásait tükrözi.
A cári Orosz Birodalom összeomlása és a Szovjetunió megalakulásának viharos időszakában született meg a rövid életű Grúz Demokratikus Köztársaság, amelyben Abházia autonóm területként szerepelt. 1921-ben a Vörös Hadsereg bevonult Grúziába, ezzel létrehozva az Abháziai Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely gyakorlatilag független volt a Grúziai Szovjet Szocialista Köztársaságtól, sajátos státuszával pedig a tagállamokéhoz hasonlított. 1931-re azonban Abházia közigazgatásilag a Grúziai SZSZK részévé vált Abháziai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság néven. A szovjet Grúziában Abházián kívül két másik autonóm régió is létezett: az Adzsariai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság és a Dél-oszétiai Autonóm Terület.
Az egységesen Moszkvából irányított Szovjetunióban a tagállamok, az autonóm köztársaságok és autonóm területek önállósága csak névleges volt, a Szovjetunió 1991-es felbomlása után azonban a közigazgatási felosztások és az ezekkel többé vagy kevésbé korreláló etnikai határok máig tartó konfliktusok melegágyaivá váltak. 1991-ben a tagállamok a belső határok mentén függetlenedtek, de e tagállamok etnikailag korántsem voltak egységesek. A szovjet időkben szőnyeg alá söpört nemzetiségi konfliktusok az 1990-es években nagy erővel robbantak ki, különösen a Kaukázus térségében, ahol a magas hegyek által körbevett völgyekben számtalan kisebb-nagyobb etnikum élt. Ilyen szeparatista konfliktus volt Grúziában az abháziai és dél-oszétiai, Örményország és Azerbajdzsán között a hegyi-karabahi konfliktus, valamint az Oroszországi Föderáció területén a csecsen háborúk.
Abháziában 1992 és 1993 között zajlott le a függetlenségi háború, amely az éppen alakuló Grúziától való elszakadásért folyt.
A grúz kormányerők ellen küzdő abház szeparatisták mögött álltak a helyi örmények és oroszok, továbbá az orosz hadsereg, valamint transznisztriai önkéntesek is. Eközben a grúz fegyvereseket ukrán nacionalista harcosok támogatták. A konfliktus során mindkét fél részéről számos súlyos atrocitásra került sor, de a legelképesztőbb és legbrutálisabb események akkor következtek be, amikor az abház szeparatisták sikeresen megszállták a fővárost, Szuhumit.
Ezt követően népirtás kezdődött a grúz lakossággal szemben, ami a 250 ezer fős grúz közösség lényegében teljes elvándorlásához vezetett. A számot annak fényében kell értelmezni, hogy 1989-ben Abházia lakossága 525 ezres volt, vagyis a teljes népesség közel fele elmenekült. Ennek ellenére az észak-kaukázusi nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélő abházok ma is csak a teljes lakosság mintegy felét adják, a másik felén az oroszok, örmények, megmaradt grúzok és görögök osztoznak. A területet ma mintegy 244 ezren lakják.
A háború formális befejezése 1994-ben történt, amikor tűzszünetet hirdettek. Ezt követően az ENSZ megfigyelő missziót állított fel, míg a Független Államok Közössége (FÁK) békefenntartó egységeket küldött a térségbe, amelyek többsége orosz katonákból állt. 1999-ben Abházia egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét Grúziától.
2008-ban aztán Miheil Szaakasvili grúz elnök támadást indított a másik grúziai szakadár terület, Dél-Oszétia ellen, de az orosz haderő beavatkozott, és öt nap alatt teljes győzelmet aratott a grúz hadsereg fölött. A háború során az abház erők elfoglalták Abházia még grúz ellenőrzés alatt álló részét, a Kodori-völgyet. A szakadár régió az orosz erők egyik felvonulási területe lett az ötnapos háború során.
A grúz vereséget követően Oroszország hivatalosan is elismerte Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét, amely lépés egyfajta válaszként is értelmezhető, hiszen ez ugyanabban az évben történt, amikor a nyugati országok Koszovó függetlenségét nyilvánították. Az 1994-es tűzszünet hatálya megszűnt, az ENSZ megfigyelő missziója visszavonult, és a "békefenntartás" álcája alatt újabb orosz csapatok érkeztek Abháziába. A grúz parlament a tartományt, Dél-Oszétiával együtt, Oroszország által megszállt területnek nyilvánította. Azóta a szakadár régió gyakorlatilag orosz bábállamként működik, azonban az utóbbi hetek eseményei azt jelzik, hogy az abházok nem feltétlenül kívánják magukat az "orosz világ" (Russzkij Mir) részének tekinteni.
A Fekete-tenger partján található, kellemes klímájú Abházia a Szovjetunió idején kedvelt turisztikai célpont volt. Az abháziai háború azonban nagy csapást jelentett az idegenforgalomra nézve, amiből a régió hosszú ideig nem tudott felállni. 2008 után, de különösen a 2022-ben indult ukrajnai háborútól kezdve aztán az orosz lakosság újra megkedvelte Abházia fekete-tengeri partszakaszát, hiszen az orosz ellenőrzés alatt álló területek közül ez a partszakasz fekszik a legmesszebb a harcoktól. Az idei évben 1,4 millió orosz turista látogatott Abháziába.
Ezek miatt nem meglepő, hogy
Moszkva nemrégiben egy olyan jogszabálytervezetet igyekezett ráerőltetni Abháziára, amely lehetővé tenné orosz állampolgárok számára, hogy ingatlanokat vásároljanak a vitatott területen. Ezen kívül az orosz befektetők számára is vonzó kedvezményeket ígér, például nyolc évig tartó adó- és vámmentességet.
A tervezet egyik fő célja az volt, hogy oroszok is ingatlanokat vehessenek a kedvelt fekete-tengeri üdülőhelyeken, illetve hogy orosz vállalatok befektethessenek a helyi idegenforgalomba, például szállodák építésével. A törvénytervezetet megelőző megállapodást októberben Krisztina Ozgan abház gazdasági miniszter kötötte meg Makszim Resetnyikov orosz gazdasági fejlesztési miniszterrel.
Az abház ellenzék éles ellenállása törvénytervezettel szemben kirobbantotta a feszültségeket, és amikor öt aktivistát letartóztattak az abház hatóságai, az utcákon tüntetések robbantak ki. A demonstrálók szenvedélyesen vonultak a parlament elé, ahol megkísérelték megrohamozni az épületet. Az események gyorsan eszkalálódtak, Aszlan Bzsania, az abház elnöke kétségbeesetten Moszkvába menekült, majd november 19-én bejelentette lemondását hivataláról.
Bzsania az utóbbi évek során már a harmadik elnök, akit a tüntetések juttattak le a posztjáról Abháziában. 2011-ben Alekszandr Ankvabot választották meg, akit 2014-ben egy dühös tömeg buktatott meg, miután megrohamozták az elnöki palotát. Ankvabot 2020-ban miniszterelnökké nevezték ki Bzsania által, de idén novemberben ő is lemondott, együtt az államfővel. Az őt követő Raul Hadzsinba szintén hasonló sorsra jutott: 2020-ban egy ellene irányuló demonstráció után kényszerült távozni. Így tehát három egymást követő elnök – Ankvab, Hadzsinba és Bzsania – esett áldozatul a népharagnak, ami nem mindennapi esemény az orosz ellenőrzés alatt álló régiókban. Az elnökválasztásokat előrehozott időpontban, 2025. február 15-én fogják megrendezni.
Az elbukott törvénytervezet nem volt egyedüli próbálkozás Oroszország részéről, hogy ingatlanokat szerezzen Abházia területén. A tavalyi év végén egy megállapodás született Moszkvával, amely szerint a Bicsvinta (Picunda) városában található, Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár számára épített üdülőkomplexumot 49 évre bérbe adják Oroszországnak, mindezt egy apró, szimbolikus összegért. A december 27-én aláírt szerződést követően Abháziában újabb tüntetések robbantak ki, de ezek a megmozdulások végül nem hoztak eredményt.
Oroszország a katonai jelenlétének megerősítésére törekszik egy állandó haditengerészeti bázis létrehozásával a fekete-tengeri Ocsamcsirében, amelyről már 2023-ban megállapodtak az abház vezetésével. A Szevasztopolra irányuló folyamatos ukrán drón- és rakétatámadások következtében az orosz Fekete-tengeri Flotta jelentős része már átkerült a harcoktól távolabbi Novorosszijszkba. Az orosz hadihajók és tengeralattjárók számára az abház partok, amelyek jóval távolabb helyezkednek el Ukrajnától, még biztonságosabb menedéket nyújthatnak. Emellett a szuhumi repülőtér újjáépítése is katonai célokat szolgálhat; erről az abház kormány tavaly szerződést kötött egy orosz céggel.
Miután a Moszkva által az abház parlamenten keresztül áterőltetni kívánt törvénytervezet a novemberi demonstrációk következtében megbukott, Oroszország megkezdte az Abháziának juttatott támogatások visszavonását. Emellett, egy átlátszó ürüggyel, felfüggesztette a régió egyik legfontosabb exportterméke, a mandarin importját. Az Abház Köztársaság, amelyet a nemzetközi közösség nem ismer el, gazdaságilag szinte teljes mértékben Oroszországtól függ, hiszen a pénzügyi támogatások és az orosz turisták révén éli mindennapjait. Így hosszú távon nem ígérkezik sok sikerrel a Moszkva politikájával való szembefordulás.
