Robbie Williams végre elhagyta a majomketrecét!

Az utóbbi években egyre több önéletrajzi film látott napvilágot, amelyek a 20. század ikonikus művészeinek életét és pályafutását állítják a középpontba. Olyan legendák történetei keltek életre a vásznon, mint Elton John (Rocketman), Freddie Mercury (Bohém rapszódia) vagy Elvis Presley. Bár a zenészek életéről készült filmek nem újkeletűek, az utóbbi időszakban a nagy költségvetésű, életrajzi ihletésű produkciók száma meredeken megnövekedett. Ennek hátterében a CGI-technológia fejlődése, valamint az a tendencia áll, hogy sok jelenlegi szupersztár zenész (vagy azok jogutódai) aktívan részt vesznek a saját életükről szóló filmek készítésében, akár producerként, akár szereplőként. A Robbie Williamsről készült Better Man című film sem kivétel ez alól; a történet a zenész felnőtté válását, a Take That együttesben eltöltött időszakát és szólókarrierjének jelentős állomásait követi végig. Ami azonban igazán különlegessé teszi ezt a produkciót, az az a merész döntés, hogy Williams karakterét egy CGI-majom formálja meg az egész film során. Ez a szokatlan megoldás új dimenziót ad a történetmesélésnek, és felveti a kérdést, milyen hatással van egy ilyen választás a nézői élményre.

Williams a Take That tagjaként vált ismertté, de igazán nagy sikereit szólókarrierje alatt érte el, miután 1995-ben elhagyta a fiúbandát. Pályafutása során számos rekordot döntött meg és rengeteg díjat zsebelt be, így nem meglepő, hogy életéről filmet is készítettek. Minden stúdióalbuma, egy kivétellel, a brit slágerlisták élén végzett, 2003-ban pedig az ország legnagyobb közönsége előtt lépett fel. 2006-ban pedig Guiness Rekorder lett, amikor egyetlen nap alatt 1,6 millió jegyet adott el a turnéjára, ezzel újabb mérföldkövet állítva fel karrierjében.

A Better Man a 2025-ben újra Budapesten koncertező zenész életének legelejéről indít, megtudhatjuk, milyen volt felnőni egy szereplésmániás, nemtörődöm és enyhén alkoholista apa árnyékában a viszonylag jelentéktelen Stoke-on-Trent nevű városban. Kiderül az is, hogyan alakult meg a Take That, és hogy hogyan válnak el az útjaik Williams-szel, és láthatunk még egy rakás fontos momentumot az énekes életéből nagyjából a 2000-es évek elejéig. Attól azonban nagyon nehéz elvonatkoztatni, hogy végig egy majmot nézünk, pláne, hogy a Better Man semmilyen módon nem indokolja meg azt a döntést, hogy az énekest nem egy színész, hanem egy CGI-csimpánz alakítja. A nyilvánvaló válasz persze az, hogy Williamst sokan majomnak tartják, és hogy egész életében majomkodott (amit az angol nyelv egészen sok szóval tud kifejezni), illetve, hogy magát is leginkább egy irritáló pöcsnek tartja.

A baj inkább az, hogy ez a magyarázat önmagában kevés ahhoz, hogy nézőként bevonódjunk egy olyan történetbe, ahol Williams nagymamája egy kölyökmajmot fürdet, hogy egy majom bulizik az Oasis tagjaival, vagy hogy egy majomért vannak megőrülve a brit tinilányok. Lehet, hogy mindez felesleges kötözködésnek tűnik, de egy idő után rendkívül frusztráló, hogy a film semmit nem kezd a valóság és a filmes megjelenítés közötti ellentmondással.

Ettől függetlenül egy igazán lenyűgöző filmmel állunk szemben, amely tele van csodás, rendkívül hatásos és metaforikus képekkel. Ezek a vizuális elemek akkor is megállnák a helyüket, ha magát Williamst vagy akár más színészeket látnánk. Az igazi probléma a majomkodásban rejlik, hiszen ez jelentősen csökkenti a filmélmény értékét. A nézők egy idő után azt érezhetik, mintha egy videójáték karakterét követnék, aki folyamatosan változtatja a ruháit, ezzel elvonva a figyelmet a mélyebb tartalomról.

A film rendezője, Michael Gracey saját szavaival élve a majom karakterének választása mögött egy érdekes történet áll. Amikor megkérdezte Robin Williamst, hogy melyik állatot választaná magának, az énekes humorosan megjegyezte, hogy sokszor úgy érezte, mintha rángatnák fel a színpadra, mint egy majmot. Ez a válasz inspirálta Graceyt, hogy a filmet úgy alakítsa, hogy bemutassa Williams önmagáról alkotott képét. Sajnos a filmben ennek a gondolatmenetnek nyoma sincs.

A *Better Man* középpontjában Robbie Williams belső vívódásai állnak, ahogy a depressziójával, drog- és alkoholfüggőségével küzd a karrierje során. A film azonban sajnos nem tudja maradéktalanul átadni ezt a küzdelmet. Hiába próbálja megvilágítani, hogy miért válik Robbie Williams valóban "jobb emberré", a történet nem nyújt kellő mélységet ahhoz, hogy érthetővé tegye, miért harcol annyira önmagával. Az is kérdéses, hogy miért nem az apjával vagy az őt lenézőkkel szembeni dühét fejezi ki, hanem inkább a saját belső démonjaival.

A film struktúrája körülbelül nyolc-tíz szegmensre bontható, amelyeket musicalbetétek választanak el egymástól, tükrözve Williams életének különböző aspektusait. Azonban ez a tempó olyan érzést kelt, mintha másfélszeres sebességgel száguldanánk végig az előadó pályafutásán. Ennek következtében nehezen tudunk azonosulni vele, és megérteni a belső küzdelmeit. Végül azonban sikerül megfogalmazni a problémáját: a húszas évei elején hirtelen rázúdult minden, amiről korábban csak álmodozott. A felfedezés után viszont nem érkezik meg a várt katarzis; Williams története bármelyik elveszett életű popsztár sorsával párhuzamba állítható, ami a film egyediségét kérdőjelezi meg.

Williams életrajzi filmje, bár számos kérdést felvet, mégis egy rendkívül szórakoztató revü, amelynek különlegessége a brit humor zamatában rejlik. A film tele van trágár beszólásokkal és vicces, szellemes párbeszédekkel, ami színesíti a cselekményt, ráadásul a zene sem marad el: koncert- és musicaljelenetek sorakoznak a vásznon, amelyek még inkább felpörgetik az eseményeket. Érdekes választás, hogy a Better Man csak 2005-ig kíséri figyelemmel az énekes pályafutását; az alkotók viszont szabadon játszanak a valósággal, hiszen William karrierjének mérföldkövei a filmben nem mindig a valós idővonal szerint következnek be. Például a grandiózus knebworth-i koncert, amely a film csúcspontjának ígérkezik, nem úgy zajlott, ahogyan azt a végén láthatjuk – és a szürreális csatajelenet, ami a film végén kap helyet, szintén megérne egy misét.

Robbie Williams ezzel a filmmel egyértelműen arra törekedett, hogy újra megvillantsa tehetségét és szórakoztató oldalát (még egy alkalom a majomkodásra), ugyanakkor sajnálatos módon nem bontakoztatta ki igazán saját személyiségét. Ennek ellenére a Better Man a rajongók számára kötelező néznivaló, de azok is, akik csupán egy nosztalgikus időutazásra vágynak a kilencvenes évek angol popzenei világába, szintén örömmel fognak bele. És természetesen a majomrajongók is megtalálják benne a számításaikat.