Rajka története a szlovák nyelvtörvény árnyékában Rajka, a festői szépségű település, amely a határ mentén helyezkedik el, nem csupán földrajzi elhelyezkedése miatt érdekes. A szlovák nyelvtörvényekkel való összefonódása új dimenziókat ad a község identi

Megszólalt a héten a Felvidék.mában Csonka Ákos zselizi publicista és friss cikkében a hetek óta sokat és sokfele vitatott, felháborító korlátozásokban, valamint szigorításokban bővelkedő szlovákiai nyelvtörvény-tervezet kapcsán érveket felsorakoztatva nemcsak arról értekezett, hogy ennek a provokációnak valójában "nagyobb a füstje, mint a lángja", mert szerinte eleve nyilvánvaló volt, hogy a szélsőségesek e kezdeményezése kudarcra van ítélve.

Publicisztikájában egy eddig soha nem látott nézőpontot vetett fel, amely eddig teljesen hiányzott a közbeszédből, és amely kapcsán valószínűleg teljes mértékben igaza van. Azt javasolja, hogy "míg a hardcore SNS stáb identitáskeresése során ilyen felesleges témákkal foglalkozik, érdemes lenne egy pillantást vetni a Pozsony 6. kerületében található Rajkára, amely valójában a jelenlegi Magyarország területén helyezkedik el."

Itt, ahol a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a válaszoló rajkai lakosok 63 százaléka szlovák nemzetiségűnek vallotta magát, magyarnak pedig mindössze 37 százalékuk, "példásan kétnyelvűsödtek a szigetközi település feliratai, majd egyszeriben arra jöttek rá a kitelepülő ingatlanosok és beruházók, hogy gyakorlatilag a portékájuk szinte csak a pozsonyi szlovákoknak kínáltatik, ezért végül felesleges egy másik ország területén az adott ország nyelvét is használni."

Tíz hónappal ezelőtt, amikor Cséfalvay Attilának a Telex győri tudósítójának a Szlovákok választhatnak idén polgármestert Rajkán címet viselő cikkét ismertettem e rovatban, arról számoltam be, hogy a szlovák határszéli Rajka a schengeni csatlakozás óta furcsa helyzetbe került Pozsony közelsége, illetve az itteni kedvező ingatlanárak miatt. Elmondtam, becslések szerint már a kétharmadot is meghaladja az ideköltözött szlovák állampolgárok száma, akiknek többsége szlovák nemzetiségű. Mivel pedig az uniós szabályok szerint ők is részt vehetnek az önkormányzati választásokon, közülük kerülhet ki 2024 júniusában több helyi képviselő, de akár a polgármester is.

Arról is szóltam akkor, Cséfalvay kollégát idézve, hogy miért lett olyan vonzó Rajka a szlovák állampolgároknak. Ő ugyanis már 2022-ben megindokolta ezt: "A rajkai kis határon áthajtva 100 méter után már a Bratislava városnévtáblát látjuk az út szélén, ennyire közeli a szlovák főváros. Nem csoda, hogy csak erre a településre már hatezren jöttek át Szlovákiából, és már jóval többen vannak, mint a régi rajkaiak."

Nem titkolom, hogy ilyen előzmények után a június 9-i, az EP-választásokkal egy időben tartott magyarországi önkormányzati választásokra való odafigyelésemnek kitüntetett helyszíne volt Rajka, azaz az ottani voksolások alakulása, már csak annak okán, hogy vajon igazolódik-e vagy sem az a feltevés, miszerint nem az "őslakosok", hanem a frissen betelepülők közül kerül ki a település új irányítása. Amikor például a 18 helyi független képviselőjelölt közt olyan nevekre is bukkantam, mint Cermáková Erika Cheben Juraj, Ferko Roman, Galambosi Mikulás, Hlavacková Erika és Snajdrová Gabriela - úgy tűnt, valóban esély mutatkozik arra, hogy beteljesedjen az a bizonyos jóslat. Aztán, amikor eljött az igazság órája, eldőlt, hogy az említettek közül csak Cermáková Erika lett tagja a 8 fős helyi képviselőtestületnek.

Mi több, az is kiderült, hiába él Rajkán legalább hétezer átköltözött szlovák állampolgár, s hiába volt egy szintén átköltöző polgármesterjelölt ellenfele Ploczek Róbert személyében a regnáló polgármesternek, a független Kiss Vincének, mégis ő maradt a településvezető, mert fölényesen nyert a választáson. Viszont az is igaz, hogy Kiss Vince két - utóbb fontos szerepet betöltő - szintén átköltöző hölgyet is a csapatában tudhatott, és végül így érhetett el közel 73 százalékos eredményt.

E hosszasan taglalt bevezető után nézzük meg Csonka Ákos legújabb írását, amely a héten jelent meg a Felvidék.mában. Az írás címe: "Na Slovensku po slovensky! - Rajka esete a nyelvtörvény árnyékában." Ebben a cikkben a szlovák nyelvű megközelítés magyar megfelelőjeként a "Szlovákia a szlovákoké!" kifejezést említi, amely a helyi többségi soviniszták gyakran hangoztatott jelmondata.

Ahogy a cím is utal rá, ezúttal egy kissé más megközelítésből kívánunk rávilágítani a közelmúlt eseményeire. Az irónia nem csupán a szavak játékával él, hanem a tartalom mélyebb rétegeit is feltárja. Az elmúlt hetekben a maszolban már többször is szó esett a szlovákiai magyarellenes hangulatkeltésről, valamint az ottani kisebbségi közösségeket érintő, alattomos aknatelepítésekről. Most azonban nem a megszokott narratívát követjük, hanem egy új perspektívából vizsgáljuk meg ezt a kényes témát.

"Hetek óta témát szolgáltat közéletünknek a SNS boszorkánykonyhájában egyik minisztériumában készülő misztikus nyelvtörvénytervezet, amiről szinte már mindenki elmondta, hogy miért veszélyes vagy éppen veszélytelen. Hogy változnak az idők, mi sem bizonyítja jobban, hogy ilyen kényes ügyeket virágcsokrokkal, sőt vlečkányi virággal oldják a politikusok. Még mondja valaki, hogy nem szép ez a szép új világ."

A bevezetést követően a következő sorokban nem csupán az a megállapítás hangzik el, hogy a korábban magyarellenes hírében álló nemzeti pártban, a radikális változások ellenére, még mindig ott lapulnak a nacionalista nézetek. Csonka Ákos azonnal hangsúlyozza, hogy ez a megtévesztő külső megjelenéssel bíró, ám valójában mérgező kezdeményezésük egyértelműen kudarcra van ítélve.

"A valóság minden bizonnyal a sorok közti részletekben rejlik. Mivelhogy a Šimkovičová vezette Kulturális Minisztérium apparátusában tényleg a régi "rossz arcú" SNS-esek kuckóztak be (pl. Lukáš Machala stb.), akiktől nagyon nem áll messze egy ilyen nyelvtörvény kreálása, még akkor is, ha a jelenlegi elsősorban az idegen, angolszász kifejezések ellen és ezek kigyomlálására irányul. És bár a magyar most ennek a körnek alapvetően nem célpont, de ha már útba esik alapon... Így azért Taraba mosolyától és Šimkovičová virágaitól ne essünk hasra, akkor se, ha minden bizonnyal ebből a törvénymódosításból nem lesz semmi."

Hogy miért is van eleve bukásra ítélve Martina Šimkovičová művelődési tárcavezető és kétes hírű klikkjének végképp letűnni remélt, dohos időket idéző irritáló akciója, azt megtudjuk a cikk folytatásából:

A jelenlegi kormány, akárcsak Andrej Danko, aki jó viszonyt ápol a magyar kormánykörökkel, nem érdekelt abban, hogy bármilyen "hülyeséggel" rontsák meg a baráti kapcsolataikat. Danko és Fico gyakran emlegetik Magyarországot és annak kormányzati intézkedéseit példaként, míg Fico geopolitikai szinten is együttműködik Orbán Viktorral, számos kihívást leküzdve. Ezért meglehetősen naiv lenne tőlük, ha egy egyszerű "barbershop" kifejezés miatt kockáztatnák az államközi kapcsolatok előnyeit.

Ebből következően úgy vélem, hogy szinte biztosra vehető: még ha a minisztériumból elő is kerülne egy "Colombo felesége"-stílusú törvénymódosító javaslat, azt a kormány és a parlament valószínűleg elutasítaná a fent említett okok miatt.

Ezt követően esik szó arról, hogy nemcsak a Magyar Szövetség és politikusai léptek fel a téma kapcsán, ki virággal, ki pedig markáns tiltakozással, hanem ebben a fenyegető helyzetben határozottan lépett Budapest is. Az Orbán-kormány nem is akármilyen súlyú kiállása e fontos nemzetpolitikai kérdésben, Csonka Ákos szerint egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy a viszálykeltők számára ma már nem teremhet babér.

A Magyar Szövetség és politikai képviselői nem csupán szavakkal, hanem virágokkal is kifejezték álláspontjukat a kérdésben, de Szijjártó Péter is Pozsonyba utazott, hogy tárgyaljon az ideiglenes házelnökkel, aki szintén megerősítette az elhangzottakat. A téma most már államközi szintre emelkedett, ami fokozza annak súlyát. Ugyanakkor ez csak tovább hangsúlyozza, hogy valószínűleg nem fog megvalósulni.

Hogy Gubík vlečkányi szeretete, Gyimesi csokra vagy Szijjártó vizitje volt-e nagyobb hatással a téma feloldására, azt teljesen felesleges versenyeztetni, ugyanis valamennyi hozzájárult ahhoz, hogy a téma részévé váljon a közbeszédnek és komoly szándékiság hiányában gyakorlatilag már a kialakult közbeszéd-hangulat oldja meg a kérdéskört. Amihez mindegyiknek megvolt a maga fontos szerepe."

Mielőtt bárki nyugodtan hátradőlhetne, azért nem árt az éberség meg a kellő odafigyelés a szlovák belpolitikai rezdülésekre - véli a cikkszerzőnk, aki meg is találja a motivációját annak, hogy alapos oka viszont van a szélsőséges provokációnak. Ez pedig a kormánykoalíció részét képező Szlovák Nemzeti Párt elmúlt hónapokban bekövetkezett folyamatos erodálódása, majd ennek nyomán a politikai térvesztése. Az új helyzetet ekképp vázolja tömören a jegyzetírónk:

Fontos észben tartani, hogy az SNS próbálkozásai és témák keresése nem csupán véletlen egybeesések. A párt népszerűsége újra 3% körüli szintre esett vissza. Huliak és két képviselő távozott a párt frakciójából, így jelenleg csupán Danko maradt az egyetlen párttag. A többi képviselő mind más politikai csoportokból érkezett az SNS színeiben. Továbbá, a frakció létezése már csak formális, hiszen a létszámuk 8 fő alá csökkent, és egy kölcsön kapott képviselő segítségével próbálják fenntartani a működésüket, kijátszva ezzel a szabályokat.

Ezek tükrében joggal állapítja meg Csonka, hogy "a párt tele van problémákkal, de a legnagyobb gondjuk, hogy identitásukat vesztették (történetük során nem először)." Ráadásul, hiszen - hadd tegyem hozzá jómagam is némi éllel - "a szegény embert az ág is húzza", azzal is kell szembesülni e formációnak, hogy "a magyarellenesség manapság már nem divat, igény is egyre kevésbé van rá, Magyarországgal való jó viszony pedig még inkább felülírja ennek a lapnak a kijátszását."

Az sem segít a helyzetükön, hogy miután a Ján Slota- és Vladimír Mečiar-féle klasszikus nacionalisták végleg eltűntek a történelem sötétjébe, a radikális nézetek mostanában a Republika nevű, EU- és NATO-ellenes szélsőjobboldali párt zászlajára kerülnek, vagy néha a Fico vezette Smer is előtérbe helyezi őket. Ezt figyelembe véve, ahogyan a szerzőnk megállapítja diagnózisában: "az SNS számára nem maradnak olyan témák, amelyek ne lennének meglehetősen gyenge lábakon állóak, és amelyek még a szélsőjobboldali, radikális közönséget is megosztják. Így a nyelvtörvény kérdését is érdemes e szempontok tükrében kezelni és értelmezni."

Cikkének végén az új megközelítést tárgyalja, amelyre már korábban utaltam. Ennek a lényege abban rejlik, hogy a többnyelvűség vagy az egynyelvűség alkalmazása a reklámokban, kisboltokban, nagyáruházakban, vagy egyéb helyi szolgáltatások esetében mindig az adott helyzet és idő függvénye. Az élet mindezeket a kérdéseket magától megoldja, nem igényel sem jogszabályokat, sem nyelvi szabályozókat. Itt csupán a közösségi igények, a kereskedelmi szempontok és a józan ész mérlegelése jöhet szóba, míg minden egyéb tényező háttérbe szorul.

Ezekről a témákról szóló cikk utolsó részét érdemes teljes egészében bemutatnom, ezért most azonnal megosztom veletek:

Bár már alaposan körüljártuk a témát, van egy aspektus, amit érdemes még alaposabban szemügyre venni. Miközben a hardcore SNS stáb az identitáskeresés marhaságaival foglalkozik, érdemes lenne egy pillantást vetni a Pozsony 6. kerületében található Rajkára, ami valójában Magyarország területén fekszik. A pozsonyiak rajkai elvándorlásával először példásan kétnyelvűvé váltak a szigetközi települések feliratai, majd hirtelen a kitelepülő ingatlanfejlesztők és beruházók rájöttek, hogy portékáik túlnyomórészt csak a pozsonyi szlovákok számára kínálkoznak, így feleslegessé vált, hogy egy másik ország területén az adott ország nyelvét is használják... És mit tett Magyarország mindezekre a fejleményekre? Nyelvtörvényt alkotott? Felháborodott? A befektetőket nyelvrendőrséggel zaklatta? Dehogy!