Szinte azonnal beindult a New York-i demokrata alvilág.

Megérdemel-e tiszteletet az a politikus, aki még a legegyszerűbb gesztusokat is elmulasztja a választók irányába?

A B'nai B'rith nyári táborainak ebédjei igazi zűrzavarrá alakultak, amikor a kvízjátékok elkezdődtek. Az asztaloknál ülő gyerekek vidáman ordították a saját indulóikat, mintha versenyt hirdettek volna, ki tud hangosabb lenni. Néha egy időben az összes asztal a saját dallamát zúgta, és a tábori ebédlő egy óriási, káprázatos zenekarrá változott. A gyerekek, mintha csak egy ritmusmágus utasításait követnék, mindenféle eszközzel ütögették az asztalokat – kanalakkal, poharakkal, sőt, még a székek is zötyögtek, ahogy a gyerekek táncoltak a zene ütemére. A lényeg, hogy a felnőttek szava ne hallatszódjon – talán egyfajta próba is volt, hogy megtanuljanak lázadni. Az idősebbek, akik az asztalfőn ültek, hiába próbálták csitítani a zűrzavart, csak sótartók, zsemlék és összegyűrt papírszalvéták záporát kapták válaszul. A tábori élet izgalma és a gyermeki szabadság szelleme teljesen eluralkodott a helyszínen.

Mintha nem lett volna elég zaj, ebben a tébolyban ment a napi okosság is a hangosbemondón. Recsegett, ropogott a napi százötven kérdés. Carpe diem, meg kell ragadni minden pillanatot a tanulásra. Nem volt különösebb tematika, jöttek összevissza a kérdések az élet minden területéről. Baseball, futball, amerikai történelem, rabbinikus levelek, milyen színű ma Rachel Greenblatt bugyija, zsidó vagy nem zsidó. Persze a zsidó vagy nem zsidó keltette a legnagyobb zajt.

Felrobbant ilyenkor az egész ebédlő, rezgett az összes ablak, táncoltak a vizespoharak a tálcákon.

Természetesen, itt egy egyedibb változat: És természetesen felmerül az örök kérdés: melyik városban él a legnagyobb zsidó közösség? Sokan elsőre Tel-Avivra vagy Jeruzsálemre gondolnak, de a valós válasz New York.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy színesebbé tenni!

Szerdára virradóra izgalmas hírek érkeztek: Zohran Mamdani győzelmet aratott a New York-i demokrata előválasztáson. Nem csupán sikerült legyőznie a neves Andrew Cuomót, hanem lényegesen, körülbelül tíz százalékkal felülmúlta őt. Ez önmagában is figyelemreméltó lenne, de az igazi fordulat az, hogy ki is valójában Zohran, ki a felesége, és milyen politikai irányvonalat képviselnek. Talán a mai világban már nem is annyira szokatlan, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy a politikai táj így változik.

Kezdhetjük a feleségével, nem is azért, mert a hölgyeké az elsőbbség, inkább azért, mert ő itt az igazi sztár. Mintha egy film noirból lépett volna közénk, ide, New York utcáira, Brooklynba. A szíriai származású, huszonhét éves Rama Duwaji egy igazi femme fatale. Grafikus, animátor, gyönyörű nő, és gyönyörű dolgokat csinál.

A maga sajátos stílusában, grafikusként ő is hozzájárul a globális intifádához, amely a politikai mozgalmak alapvető motorja, és ez a forradalmi szellem körülöleli a világot. Politikai tartalmú animációi merészen merítenek a Közel-Kelet legmélyebb és legkomplexebb problémáiból. Nem a harsány kiáltások vagy az ökölrázások eszközeivel él, hanem inkább egy olyan utazásra hív, amely elkalauzol minket egy modern, álomszerű realizmus világába – ahol a valóság és a fantázia határai elmosódnak.

Igazán szép dolgok ezek.

De mi is pontosan ez az intifáda? A kifejezés szó szerinti jelentése „lerázás”, vagyis a béklyók ledobása. A palesztin kontextusban ez az izraeli elnyomás megszabadulására utal. Ám ez önmagában nem lenne elegendő ahhoz, hogy New Yorkban választásokat nyerjünk. Valami másra is szükség volt ehhez. Miféle mély elkeseredés és frusztráció adott erőt ennek a kampánynak?

A nagyobbik fiamat kérdezem, aki szenvedélyesen voksolt Zohranra. Ezzel próbáljuk orvosolni New York City tizenöt éves demokrata kormányzásának kudarcait – jegyzem meg ironikusan. Talán érdemes lenne egy még radikálisabb irányba lépni? Ez nem csupán Trump ellen szóló szavazat, hanem a demokraták által elkövetett hibákra adott válasz. Ők zárták le a várost a Covid idején, ők pusztították el a kisvállalkozások ezreit, és ők voltak azok, akik adókkal és korlátozásokkal sújtották a várost. Most meg államosítani szeretnétek a boltokat? Minden ingyen van, ugye? Már sokszor átbeszéltük, hogy az életben semmi sem ingyenes. Mindig van valaki, aki megfizeti az árát.

Nem érti a helyzetet. Csak beleszeretett a lányba. Ez a kép él Brooklyn utcáin. Mit is mondhatnék, egyszerűen csak meg kell említenem, hogy a lány gyönyörű, a srác pedig igencsak vonzó. Alex Soros pénze pedig jól megágyazott nekik. Van bennük valami, ami képes megmozdítani az emberek lelkét, szinte olyan, mint Jackie és Jack Kennedy varázsa - Camelot -, egy ígéret a reményteljes jövőről, optimizmusról, kulturális fellendülésről és bizalomról. Ez a generáció egy olyan világról álmodozik, ami a kommunista verziója a "Make America Great Again"-nek. Naivak, hiszen még nem tapasztalták meg a pokolhoz vezető, kikövezett utat.

A drága magánegyetemi évek után - átugorva a munka világát - valahogy azonnal a politikában találta magát. Már 2020-ban megválasztották New York állam képviselőházába. 2015-ben, huszonhárom évesen kezdte az első kampányát. Politikája összefoglalható pár sorban. Minden, ami Trump-ellenes, minden, ami Izrael-ellenes, és minden, ami a gazdagokat támadja, utóbbinál nem lehet tudni, hol húzza meg a határt. Népszerű pamfletjében azt írja, toljuk át az adóterheket a gazdagabb, fehér kerületekre. Hmm, küldi SMS-ben a kisebbik - kevésbé naiv - fiam. A fehér kerületekre. Szóval itt tartunk.

A manapság egyre nagyobb figyelmet kapó amerikai demokratikus szocializmus egy olyan politikai irányzat, amely a társadalmi igazságosság, a gazdasági egyenlőség és a demokratikus folyamatok erősítésére helyezi a hangsúlyt. A Democratic Socialists of America (DSA) a legnagyobb szervezete ennek a mozgalomnak, és célja, hogy előmozdítsa a szocialista értékeket az Egyesült Államokban, miközben a demokratikus intézmények keretein belül dolgozik. A DSA tagjai gyakran hangsúlyozzák, hogy a szocializmus nem csupán egy ideológia, hanem egy olyan eszköz, amely segíthet a társadalmi problémák kezelésében és a közjó előmozdításában.

A szélsőbal, vagy ahogy magukat nevezik, az ernyőszervezet, egy olyan gyűjtőhely, ahol különféle radikális nézetek találkoznak. E csoportok gyakran a Demokrata Párt és a Független Párt választói bázisán próbálnak érvényesülni, hiszen ezáltal kevésbé tűnnek fel radikális nézeteik, és elkerülhetik a vörös zászlók alatt való nyílt felvonulást. A Demokrata Párt sajnos hajlandó volt befogadni ezeket a szélsőséges elemeket, mivel úgy érzik, hogy nélkülük nem lenne esélyük a győzelemre. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a választási rendszer is lehetővé teszi, hogy a radikálisok a demokratikus jelképek alatt kampányoljanak.

Mi vár ránk most mindezek után?

Mindenütt kering a szóbeszéd, a háttérben pedig pezseg az üzleti élet. Mikszáth Kálmán biztosan írt volna egy monumentális regényt erről a forgatagról. A New York-i demokrata maffia szinte azonnal beindult, az üzenetek jönnek és mennek, ez a nap különleges a fogadóházakban is. Mi vár ránk novemberben a választások során? Hogyan tudjuk majd visszaszorítani a kommunizmus és az antiszemitizmus szellemét, hogy ne szabadulhasson el újra?

Az üzleti szféra szinte azonnal Eric Adams független kampánya mögé állt. A jelentős politikai befolyással bíró zsidó közösség még mindig mérlegeli a helyzetet. A kérdés az, hogy ha a demokrata tábor széttagolódik, elegendő lesz-e ez a republikánusok számára a győzelemhez. Továbbá, ha a republikánusok összefognak a független jelöltekkel, vajon képesek lesznek-e legyőzni a radikális baloldal hatalmát?

A bátorság szelleme lengi körül a tájat. A fiatal oroszlán, aki a győzelem ízét már megtapasztalta, magabiztos léptekkel járja a tábort. A sötétségben a fények tánca játszik, a kések éles pengéi villannak meg, mint a csillagok az éjszakai égbolton. A csend hirtelen megtörik, ahogy a csapdák titkos zárjai kinyílnak, feszültséget teremtve a levegőben. Minden lépés egy új kihívást ígér, minden sarkon ott leselkedik a sors, készen arra, hogy megmutassa, mit is jelent igazán az elszántság.

Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy színesebbé tenni!

Nem vagyok biztos benne, milyen élmények várnak ránk mostanában a B'nai B'rith táborokban a nyár folyamán. Vajon még mindig népszerű a kvízjáték a zsibongó ebédlőkben? Ha igen, vajon felteszik-e a kérdést, hogy...

Jelenleg nincs második kérdés a tarsolyunkban. Még nem áll rendelkezésre olyan jelölt, akire szavazhatnánk.

A szerző egy amerikai egyetemi tanár, aki a digitális világ fejlődésének tanúja volt. Az Internettónak és az Index indulásának időszakában helyszíni tudósítóként tevékenykedett, hozzájárulva a lap tartalmának gazdagításához.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Borítókép: Zohran Mamdani és felesége, Rama Duwaji egy varázslatos New York-i napon, 2025. június 25-én. Fotó: David 'Dee' Delgado / Reuters.