Orbán Viktor folyamatosan nyomás alatt tartja Ukrajnát, de sajnálatos módon a támadott ország áramellátásának csupán egy százalékát tudjuk biztosítani, ami ráadásul könnyen helyettesíthető.

A miniszterelnök által kifejtett vélemények olyan szintű manipulációnak tűnnek, amelyek már-már a hazugság határvonalát súrolják.

Orbán Viktor egy héttel ezelőtti parlamenti beszédében ismét hangsúlyozta, hogy az ukránoknak fontos lenne elismerniük: Magyarország az első számú villamosenergia-ellátójuk. Ezzel a megjegyzéssel egyértelműen utalt arra, hogy a két ország közötti energiaellátási kapcsolatok kulcsfontosságúak, és ezzel együtt egyfajta figyelmeztetést is fogalmazott meg.

A rendelkezésre álló tények alapján ez a megállapítás inkább a valóságot torzító állítás határvonalán helyezkedik el. Az Enerdata adatai szerint Ukrajna villamosenergia-igénye drámai módon, az 1991-es csúcsidőszakban mért 230 terawattórás (TWh) szintről 2022-re mindössze 80 TWh-ra csökkent. A villamosenergia-termelésük, ahogy az már évek óta megszokott, valamivel meghaladja a 100 TWh-t, és az áramtermelési ív a fogyasztás csökkenésével párhuzamosan alakult. A Világbank statisztikái szerint az ország tavaly 5 TWh-t importált külföldről, míg 1 TWh-t exportált, melyből másfél TWh-t Magyarország biztosított. Ez a mennyiség azonban csupán az ukrán összfogyasztás körülbelül 1 százalékát teszi ki. További jelentős beszállítók közé tartoznak a szlovák, román, lengyel, moldáv és belga partnerek. Így Magyarország esetleges kiesése viszonylag könnyen pótolható lenne. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az adatok forrásai között eltérések mutatkoznak: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint Ukrajna teljes árambehozatalának aránya nem haladja meg a fél százalékot.

Orbán Viktor: Az Európai Unió egyértelműen a hanyatlás útjára lépett, ezért fontos, hogy megőrizzük a józan eszünket.

A háború sújtotta északkeleti szomszédunk tavalyi gázigénye 18-19 milliárd köbméterre tehető, ami drámai csökkenést jelent az 1991-es 118 milliárdhoz és a 2021-es 27 milliárdhoz képest is. A legnagyobb mértékben az elpusztult vagy elcsatolt ipari kapacitások csökkentették az igényeket. Az ország elviekben képes lenne saját magát bőségesen ellátni, hiszen a becsült föld alatti gázkészletei 670 milliárd köbméterre rúgnak. Az IEA adatai szerint a tavalyelőtti igényeik négyötödét belföldi forrásokból fedezték. Ezzel szemben a Világbank tavaly 13 milliárd köbméternyi beszerzésről számolt be. A legnagyobb gázszállítójuk a svájci partner, aki 7,8 milliárd köbmétert biztosított számukra. Ez nem meglepő, hiszen több uniós kereskedő, köztük a magyar többségű MET is svájci bejegyzésű. A második legnagyobb szállító Magyarország, 2,4 milliárd köbméterrel, őt követi Ausztria 960 millióval. Emellett gázpartnerük Moldova, az Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emírségek, valamint kisebb mennyiségekben Szlovákia és Csehország is. A legkedvezőbb árakat a moldávok kínálják, őket követik az emírségek, a svájciak, a csehek és végül a magyarok. Magyarország tehát Ukrajna gázszükségletének körülbelül egytizedét tudja biztosítani, ami kedvező és nem is túlságosan drága megoldás, de úgy tűnik, hogy más szállítókkal is helyettesíthető.

A szélenergia kihasználása révén az áram előállítása költséghatékonyabbá válik, míg az új orosz blokkok Paks II-nél soha nem fogják tudni megtéríteni a tízezer milliárdos beruházásukat.

Az olajfinomítás területén Ukrajna helyzete meglehetősen kedvezőtlen. Az Enerdata adatai szerint az ország üzemanyagigénye 2022-re elérte a 8 millió tonnát, azonban a finomítói csak 674 ezer tonnát tudtak előállítani. Ezt a hiányt nem a háború okozta, hiszen az igény és a termelés közötti különbség már évtizedek óta fennáll. A 1990-es évek csúcsán, amikor a finomított mennyiség 62 millió tonnát tett ki, az esések sorozata indult, és míg 2010-ig a termelés még közelítette a fogyasztást, azóta ez a tendencia drasztikusan megváltozott. A Világbank jelentése szerint Ukrajna tavaly 7,5 millió tonna olajterméket vásárolt, elsősorban üzemanyagokat, ráadásul ezt nem kevesebb mint 55 különböző államtól szerezte be. A legjelentősebb beszállítók között a görögök állnak 1,6 millió tonnával, őket követik a lengyelek, majd a litvánok. Magyarország 74 ezer tonnával a 19. helyen szerepel a listán, ami jól tükrözi a regionális ellátási helyzetet.

Saját magunktól aggódunk az ukrajnai gyermekekért.

Augusztus végén, miután Ukrajna hivatalosan is elismerte a Magyarországot és Szlovákiát Oroszországból ellátó Barátság kőolajvezeték orosz telepeinek bombázását, Orbán Viktor felvetette, hogy Ukrajna is kiszolgáltatott a Magyarország felőli gáz- és áramszállításoknak és ezek a csatornák is "bármikor" leállhatnak. A kormánypropaganda hosszan ismételgette a fenyegetést, de Szijjártó Péter illetékes miniszter időnként már úgy fogalmaz, hogy Magyarország nem akarja az Ukrajnában élő, akár magyar nemzetiségű, netán épp kényszersorozást átélt gyerekektől megvonni az energiát. Az EU történetében még sose fordul elő, hogy egy állam a területén szállított áruk kivitelét vélt vagy valós politikai okból megszakította volna.

A lengyel piacon kedvezőbb áron kínáljuk a gázt.

Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Magyarország bizonyul a legnagyobb földgázszállítónak az Európai Unióból Ukrajna irányába, hiszen 2010 óta összesen 26 milliárd köbmétert exportáltunk. Tavalyelőtt a szállítás volumene 1,6 milliárd köbméter volt, míg 2024-re 1,9 milliárdra számítanak; az idei év első felében pedig 1,2 milliárd köbmétert szállítottunk. A gázexport 2017-től kezdődően folyamatosan növekedett, elérve a 2020-as csúcsot, amely 4,6 milliárd köbmétert jelentett. Közben természetesen érkeztek ukrán fűtőanyagok is Magyarországra. A behozatal 2017-ben még 2,5 milliárd köbméterre rúgott, ám 2022-re ez az érték 578 millió köbméterre csökkent, és az idei évre gyakorlatilag megszűnt. Az ukránok második legfontosabb uniós gázbeszállítója a lengyel, aki idén júniusig félmilliárd köbmétert küldött, bár tavaly a forgalom szinte elhanyagolható volt. Korábban a román, szlovák, görög és bolgár forrásokból is érkezett gáz Ukrajnába. Az árak alapvetően a holland tőzsdén kialakult trendeket követik, és a magyar gáz általában kedvezőbb áron elérhető, mint a lengyel. Azonban a bolgárok és románok, akik ritkábban szállítanak, sokszor még olcsóbb ajánlatokkal állnak elő.