Oda sújtanának Putyinnak, ahol a legnagyobb sebeket ejti - Trump csapata keményen dolgozik ezen.

Fotó: Getty Images - Donald Trump a Double Eagle Energy olajfúrótoronyán kampányol a texasi Midlandben, 2020. július 29-én.

Az már világos, hogy Donald Trumpnak nem sikerült egy nap alatt véget vetnie az ukrajnai háborúnak. Persze, ezzel kapcsolatban keveseknek voltak illúziói. Habár szinte naponta érkeznek Moszkvából különféle jelzések, hogy Vlagyimir Putyin esetleg hajlandó lenne tárgyalóasztalhoz ülni, ám a rideg valóság az, hogy Oroszországnak egyáltalán nem érdeke, hogy belátható időn belül végett vessen a harcoknak. A vásár pedig minimum kettőn áll, és jelen helyzetben Ukrajnától is teljesen irracionális elvárás lenne, hogy garanciák nélkül, egyoldalúan beszüntesse a harcokat és kitűzze a fehér zászlót.

Az újraválasztott amerikai elnök első hivatalos megszólalásaiban feltűnően kerülte, hogy belebonyolódjon a háború lezárásával kapcsolatos korábbi ígérgetéseibe. Ez azzal is magyarázható, hogy a szavazói körében ez valójában marginális kérdés - legfeljebb a béketeremtő imidzs ácsolásánál van ennek bármiféle jelentősége - na meg az amerikai nagyhatalmi státusz domborításánál.

Donald Trump úgy érzi, hogy elérkezett az idő, amikor végre cselekednie kell. Ennek jegyében elővett egy régi trükköt a tarsolyából: Putyin térdre kényszerítésének stratégiáját.

ha az OPEC-országok csökkentenék az olajárakat, a háború azonnal véget érhetne szomszédunkban.

A kérdés, hogy van-e ennek valóságalapja, minden bizonnyal felmerül. Különösen érdekes, hogy az olajexportáló országok hajlandóak-e eleget tenni egy ilyen felhívásnak, és valóban növelik-e a kitermelést az árak csökkentése érdekében, még ha ezzel hosszú távon jelentős bevételről is lemondanak.

Az elképzelés racionálisnak tűnik abban az értelemben, hogy az olajárak csökkentése rövid távon kétségtelenül mérsékelheti Oroszország bevételeit. Ezt a helyzetet figyelembe véve, figyelemre méltó, hogy az orosz gazdaság jelentős mértékben támaszkodik az olaj- és gázexportjára. Az ilyen bevételkiesés elméletileg gyengítheti Putyin hatalmát, különösen, ha a gazdaság a piaci zűrzavarok és az előre bejelentett további szankciók hatására valóban komoly válságba kerül. Azonban felmerül a kérdés: milyen eszközökkel rendelkezik Donald Trump ahhoz, hogy ezt a stratégiát a gyakorlatba átültethesse?

Trump kijelentéseit az ukrajnai konfliktus befejezését célzó olajár-csökkentésről inkább a közvélemény és a globális gazdasági helyzet felmérésére irányuló próbálkozásnak látom. A Kreml valószínűleg aggódik emiatt – nyilatkozta Jakub Bogucki, olajpiaci szakértő, a Business Insider Polskának adott interjújában.

A szakértő véleménye szerint reális lehetőség mutatkozik az olajárak csökkentésére, és ez a folyamat viszonylag rövid időn belül bekövetkezhet. Egyes olajexportáló országok már most is arról beszélnek, hogy enyhítenék a jelenlegi olajkitermelési korlátozásaikat, ami már eddig is feszültségeket okozott a szervezet keretein belül. A helyzet azt sugallja, hogy az Egyesült Államok és bizonyos OPEC-tagállamok érdekei találkozhatnak, ami újabb dimenziókat adhat a piac alakulásának.

Ez minden bizonnyal csapás lenne Vlagyimir Putyin rendszerére, hiszen a becslések szerint a szankciók ellenére Oroszország havonta több milliárd dollárt keres az olajból. A kérdés az, hogy ez valóban elég lesz-e ahhoz, hogy Moszkvát térdre kényszerítse - ahogy ezt Donald Trump elképzelte.

Az olajkitermelés fokozása egyértelműen ellentétes Oroszország érdekeivel, mivel ez várhatóan az alapanyag árának csökkenéséhez vezetne. Emellett,

Indiát és Kínát nem különösebben foglalkoztatja, hogy kiktől szerzik be termékeiket; számukra a legfontosabb tényező a költség.

Más kérdés, hogy Oroszország még ilyen helyzetben sem teljesen tehetetlen - van tartaléka, van árnyékflottája, nem hivatalos csatornákon keresztül pedig továbbra is értékesíteni tudja az olajat - még ha kicsivel nyomottabb áron is.

Az Egyesült Államok számára még mindig van néhány ütőkártya a tarsolyában:

Az utóbbi években Amerika a világ egyik legjelentősebb olajtermelőjévé vált, elsősorban a palaolaj kitermelésének köszönhetően. Donald "drill baby, drill" Trump elnöksége alatt a belföldi olajtermelés további növelésére nyílt lehetőség, amely segíthetne a globális piacon elérhető kínálat bővítésében és az olajárak csökkentésében, így új lehetőségeket teremthetne az amerikai gazdaság számára. A hazai olajkitermelés ösztönzése és a szabályozások lazítása, amelyeket már a beiktatási beszédében is felvázolt, elméletileg hozzájárulhat a célok eléréséhez. Azonban a kezdeti optimizmus a fúróvállalatok vezetői körében már most kezd elhalványulni.

Ahhoz, hogy a fúrás és a repesztés területe valóban fellendüljön, elengedhetetlen, hogy az olaj- és földgázárak emelkedjenek. Ez azonban éppen ellentmond Trump azon törekvéseinek, amelyek az energiaköltségek csökkentésével kívánják mérsékelni az inflációt. A New York Times elemzése alapján az olajtársaságok nem hajlandók többet invesztálni a már most is rekordszint közelében lévő kitermelésbe, amíg nem érzik biztosnak, hogy a plusz üzemanyag értékesítése nyereséget hoz számukra.

Tovább bonyolítja a hazai termelés növelésére tett elnöki erőfeszítéseket, hogy az ipar jobban összpontosít a kiadások kordában tartására, mint első ciklusa alatt. A Wall Street-i cégek korábban előszeretettel fektettek be a gyorsan növekedő palarepesztő cégekbe, ám manapság óvatosabbak, és a biztos nyereségre hajtanak.

Trump próbálkozhat azzal is, hogy gazdasági szankciókat vezethet be Oroszország ellen, ezzel is megnehezítve Moszkva olajexportját. Ennek előkészítése már el is kezdődött, erről itt írtunk bővebben. Felmerült, hogy korlátozhatja az orosz olajat szállító hajókat vagy blokkolhatja az orosz árut feldolgozó finomítókat. Ezek kívül kreatív módon nyomást gyakorolhat bizonyos országokra, hogy csökkentsék az orosz olaj vásárlását.

Bár elsőre szokatlan gondolatnak tűnhet, nem zárható ki, hogy Trump merész lépéseket tesz, és új kereskedelmi megállapodásokat köt olyan jelentős olajtermelő államokkal, mint Venezuela vagy Irán, ezzel növelve a globális kínálatot. Ez a lépés Oroszország pozícióját is gyengítheti az olajpiacon. Azonban felmerül a kérdés, hogy megéri-e a külpolitikai feszültségek fokozása és az évtizedek óta fennálló embargók felülvizsgálata, csupán azért, hogy Putyin néhány álmatlan éjszakát éljen át.