A gazdagság mellett a szegénység is hozzájárulhat a túlsúly kialakulásához.

Sokan hajlamosak az elhízást csupán egyéni hibaként értelmezni, pedig ez a kérdés sokkal bonyolultabb annál. Az elhízás mögött állhat genetikai hajlam, vagy akár különféle betegségek is, ám a legfontosabb tényező gyakran az egyén társadalmi és gazdasági környezete. A szegénység nem csupán a lehetőségek szűkítését jelenti, hanem akár egészségügyi problémák forrása is lehet. Prof. dr. Ádány Róza, az MTA doktora hangsúlyozza, hogy az egészséges életmódra való törekvés nem csupán egyének felelőssége, hanem az egész közösség feladata is.

Az elhízás okainak vizsgálatakor gyakran csupán az egyéni döntéseket és életmódbeli hiányosságokat emeljük ki: a mértéktelen evést, a mozgás hiányát, vagy az akaraterő gyengeségét. Azonban a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Prof. dr. Ádány Róza megfogalmazása szerint az egészségi állapotunk alakulása nem csupán az egyéni felelősség kérdése. Számos más tényező, mint a szegénység, a társadalmi kirekesztettség, vagy az egészséges életmódhoz való hozzáférés korlátozottsága, szintén jelentős szerepet játszhat az elhízás megjelenésében. Így tehát a túlfogyasztás mellett ezeket a társadalmi és gazdasági körülményeket is figyelembe kell vennünk, ha valóban meg akarjuk érteni a jelenséget.

A túlsúly önmagában nem jelent betegséget, de könnyen válhat krónikus, nem fertőző megbetegedések - például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a szív-, és érrendszeri, vagy akár daganatos betegségek - egyik kiindulópontjává. Ezek a betegségek különösen gyakoriak Magyarországon, főként a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű térségekben. Ádány Róza professzor asszony évtizedek óta kutatja az egyenlőtlenségek egészségre gyakorolt hatásait. Szerinte az, hogy valaki mennyire tud felelősen dönteni saját egészségéről, nemcsak elhatározás vagy akaraterő kérdése. Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyire felelnek az emberek saját egészségükért,

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a rejtett kérdést, amely a háttérben lapul: vajon ezek az emberek megkapták-e az esélyt, hogy felelősséget vállaljanak saját egészségükért?

A lehetőség fogalma sokkal szélesebb, mint csupán anyagi források biztosítása; magában foglalja a tudás, a támogató közeg és az inspiráló rendszerek meglétét is. Azok a gyerekek, akik szembesülnek az éhezés vagy a tápanyaghiányos, olcsó ételek korlátozott választékával, nem ugyanabban a helyzetben lépnek be a felnőttkorba, mint azok, akik számára a tudatos táplálkozás és a mozgás természetes, mindennapi tapasztalatokat jelentenek. Az alapélmények hiánya vagy megléte jelentős hatással van arra, hogy milyen eséllyel vágnak neki az élet kihívásainak.

Első pillantásra talán furcsának tűnik, hogy a gazdagság és a szegénység egyaránt hozzájárulhat a túlsúly kialakulásához. Az egyik esetben a túlzott étkezés és a mozgásszegény életmód, míg a másikban a rendszertelen, alacsony tápértékű étkezés és a korlátozott lehetőségek vezetnek ugyanahhoz a problémához: az elhízáshoz. "A telepeken élő közösség – amelynek több mint 90 százaléka roma – rendkívül súlyos egészségügyi problémákkal küzd, összehasonlítva az átlagos magyar lakossággal. A metabolikus szindróma, a cukorbetegség és az alacsony HDL-koleszterinszint sokkal gyakoribb náluk, minden korosztályban" – nyilatkozza Ádány Róza.

Ezek a jelenségek szoros kapcsolatban állnak a táplálkozási szokásokkal és az életvitelünkkel. Azonban csak akkor érhetünk el valódi változást, ha nem csupán az egyént kívánjuk "kijavítani", hanem a környezetét is átalakítjuk.

A szegénység és az elhízás kapcsolata érzékeny, társadalmilag is kényes téma. Az erről szóló diskurzusok gyakran belecsúsznak az áldozathibáztatásba, vagy megragadnak a politikai szlogenek szintjén. Ádány Róza azonban a lényegre mutat rá:

A lakosság egészségi állapotának javítása nem csupán egy kampányfogás kell, hogy legyen. Ennek a törekvésnek folyamatosnak és tartósnak kell lennie, olyannak, ami messze túlmutat a választási ciklusokon.

s politikai kurzustól független, kormányzati ciklusokon átívelő népegészségügyi program keretei között kellene, hogy érvényesüljön. Az elhízás - akárcsak az egészségi állapot - nem önmagában értelmezhető, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek tükrében. Ha valóban változást akarunk, akkor nem az egyéneket kell megváltoztatni, hanem a rendszert, amelyben élnek. Olyan társadalmi környezetet kell teremteni, ahol az egészséges élet nem kiváltság, hanem valódi, elérhető lehetőség.