A globális vámháború kialakulásának hátterében számos tényező áll, amelyek összetett és sokrétű gazdasági, politikai és társadalmi folyamatok eredményeként jöttek létre. Az utóbbi években az országok közötti kereskedelmi feszültségek fokozódtak, ami a vám
A büntetővámok körüli zűrzavarban az eligibilis információt kereső újságolvasó csak kapkodja a fejét, miközben próbálja átlátni a folyamatosan változó helyzetet.
Legutóbb Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke, hevesen bátorította NATO-szövetségeseit, hogy alkalmazzanak százszázalékos vámokat Indiára, amiért az orosz kőolaj vásárlásával hozzájárul a Kreml Ukrajna ellen folytatott háborújának finanszírozásához. Eközben egy meglepő hír érkezett arról, hogy az európai postai szolgáltatók, köztük a magyar posta is, felfüggesztették az Egyesült Államokba irányuló csomagküldemények továbbítását. Az amerikai hatóságok ugyanis megvámolnák a 800 dollár érték alatti küldeményeket, ám mivel a szabályozás részletei még nem tisztázottak, a postai cégek úgy döntöttek, hogy várnak a további fejleményekre.
Mindezek a kiragadott hírmorzsák arról tanúskodnak, hogy nemcsak tankokkal és ágyúkkal lehet háborúzni. Fegyverként használva, a külkereskedelem praktikái - a magasra húzott vámfalak, az export-importforgalom korlátozásai, az embargók, a pénzügyi-gazdasági szankciók - ugyancsak pusztító károkat okozhatnak. Vége a boldog békeidőknek - mondogatják az elemzők. A geopolitikai játszmák részeként az eddigi szabadkereskedelmi világrendnek is befellegzett, hovatovább globális kereskedelmi háború fenyeget. Túl azon, hogy a világgazdaság főszereplői, az USA, az EU és Kína elkeseredetten csörtéznek egymással, a kisebb politikai befolyással bíró kereskedőnemzetek is felveszik a kesztyűt: megemelt, viszonossági tarifákkal válaszolnak az amerikai vámkihívásra és mindenféle vámjellegű akadállyal próbálják visszaszorítani a kínaiak megújuló exportrohamait. A drámai változásokat jelzi, hogy az amerikai vámszint a tavalyi 2,3 százalékkal szemben - átlagosan számolva - most 16 százalék körül mozog, és a J. P. Morgan óriásbank szerint év végére 20 százalékra emelkedhet. Utoljára az 1930-as években szökött fel a vámszint - emlékeztet a brit The Economist. Az USA-ban az akkortájt hozott Smoot-Hawley-törvény alapján 40 százalékra srófolták fel a vámtarifákat, azzal érvelve, hogy ezzel megvédik az amerikai farmereket az olcsó európai importtól.
A II. világháború után, mint egyfajta békeépítő kezdeményezés, új kereskedelmi rendet alakítottak ki a nemzetközi színtéren, amelyet főként az Egyesült Államok érdekei vezéreltek. Az amerikai Bretton Woods kisvárosában jött létre az a rendszer, amely a világgazdaság stabil és kiszámítható működését hivatott szolgálni. Itt alapították meg a Bretton Woods-i intézményeket, mint például a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Világbankot, miközben a dollárt emelték a nemzetközi kereskedelem első számú valutájává. E korszakban született meg az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), amelyet 1995-ben a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization - WTO) váltott fel. A WTO 165 tagállama a nemzetközi kereskedelem liberalizációját tűzte ki célul, fókuszálva a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok eltüntetésére, mindezt a kölcsönösség és a szerződéses kötelezettségek elve alapján.
Évtizedeken keresztül a liberalizáció és a szabadkereskedelem dominált a gazdasági diskurzusban, mint a fejlődés kulcsfontosságú elve. Gyakran hivatkoztak David Ricardo, a neves angol közgazdász klasszikus elméletére, amely a komparatív előnyök fontosságát hangsúlyozza, és amelyben az angol posztó és a portugál bor cseréje szolgált példaként a hatékony kereskedelmi kapcsolatokra.
E szerint az üzlet mindkét félnek megéri, mivel (klíma)viszonyaik alapján Angliában előnyösebb juhot tartani, gyapjút előállítani, a portugáloknak pedig szőlőből bort készíteni. Csakhogy a mai világgazdaság jóval összetettebb, mint a XIX. századi,
A nemzetek közötti kereskedelmi viták, amelyek nem ritkán a legélesebb konfliktusokig fajultak, a vámok csökkentésére irányuló remények ellenére is gyakran előfordultak. Ezt jól illusztrálja a globalizáció szerves részét képező transzatlanti kereskedelem körüli feszültségek, különösen a hormonkezelt marhahús kapcsán kialakult viták. 1998-ban az EU egészségügyi aggályok miatt betiltotta az amerikai és kanadai növekedési hormonokkal kezelt marhahús importját. Az Egyesült Államok válaszul importszankciók bevezetésére kényszerült, amelyek súlyosan érintették az unióból származó élelmiszereket, például a francia szarvasgombát, az olasz sonkát és a belga csokoládét. Ezek a lépések mindkét fél számára jelentős veszteségeket okoztak. A kereskedelmi feszültségek azonban nem álltak meg a mezőgazdasági termékeknél; újabb heves viták robbantak ki az amerikai Boeing és az európai Airbus Industrie között is. A két nagyvállalat egymást vádolta azzal, hogy illegális állami támogatásokkal próbálják meg biztosítani a piaci előnyüket a zsíros profitot ígérő utasszállító repülőgépek versenyében. A jogi és diplomáciai huzavona végeláthatatlan sorozata során a WTO 2019-ben lehetőséget adott az Egyesült Államoknak, hogy évente 7,5 milliárd dollár értékű uniós termékre büntetővámot vessen ki. Az események 2020-ban új fordulatot vettek, amikor Brüsszel 4 milliárd dollár értékű amerikai termék megvámolására kapott engedélyt a WTO-tól. Végül, 2021-ben sikerült megállapodni a vámcsata felfüggesztéséről, de a szakértők figyelmeztetnek: ez csupán egy ideiglenes fegyverszünet lehet, és a kereskedelmi feszültségek továbbra is fennállnak.
India csak a kezdet, Donald Trump akár Magyarországot is szankciókkal sújthatja az orosz kőolaj- és földgáz miatt
A mai napra a WTO által lefektetett játékszabályok teljesen szétesettek. A liberalizációt körüllengő kétségek és a WTO meggyengítése nem csupán Trump szélsőséges vámpolitikájának következménye. Az okok mögött sokkal bonyolultabb tényezők húzódnak meg. Elsősorban az Egyesült Államok önző érdekei miatt a jelenlegi világrend fenntartásában már nem mutatkozik elkötelezettség. Az amerikai kormányzatok régóta úgy értékelik, hogy a közel ezermilliárd dolláros kereskedelmi mérleghiány a szuperhatalmi státuszuk és a versenyképességük csökkenését jelzi, mivel a világkereskedelemben teret veszítenek: számos iparilag fejlett nyugati országgal, köztük Japánnal és több uniós tagállammal, valamint számos feltörekvő délkelet-ázsiai kistigrissel szemben rendre negatív mérleggel zárnak. Eközben a globális déli országok, azaz a fejlődő nemzetek azt panaszolják, hogy a verseny nem tisztességes, és a gyarmati időkhöz hasonlóan kizsákmányolják őket. Folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a szabadkereskedelemből csupán a nyugati államok profitálnak, míg a helyi ipart elnyomó multinacionális cégek akadálytalanul terjeszkednek a piacaikra.
Az utóbbi évtizedekben Kína világpolitikai státusának fokozatos erősödése figyelemre méltó jelenség. Peking 2001-ben csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO), és azóta elképesztő ütemben fejlődött, vált a globális export éllovasává, amelyet sokan a "világ műhelyeként" ismernek. Kiss Judit közgazdász-professzor tanulmányában rámutat, hogy Kína konfrontációi – különösen az Egyesült Államokkal – valójában a szuperhatalmak közötti versengésről tanúskodnak. Ugyanakkor széles körben elterjedt a nézet, hogy a kínai gazdasági sikerek mögött állami támogatások és a szellemi tulajdonjogok figyelmen kívül hagyása, sőt a technológiai tudás "kölcsönvétele" is jelentős szerepet játszott a lenyűgöző exportteljesítmények elérésében.
A kereskedelmi viták terén az EU és Kína kapcsolatai egyre feszültebbé váltak. Különösen aggasztó a helyzet a kínai elektromos autók exportjának robbanásszerű növekedése miatt, amely már most is komoly kihívást jelent az európai gyártók számára. Ennek következményeként az EU döntéshozói tavaly ősszel a tisztességtelen versenyre hivatkozva különféle büntetőtarifákat vezettek be, amelyek akár 37,6%-ig is terjedhetnek, ráadásul a négykerekűek alapvámja 10%-kal is növekedett. Kínának azonban vannak erősebb lapjai is a tarsolyában. A háttérben folytatódik az alkudozás, amelynek keretein belül a büntetőtarifák kiváltására minimálárakat javasolnak. Eközben a kínai exportőrök folytatják a piaci terjeszkedést, sőt, a vámfalak kijátszására is próbálnak módszereket találni. Erre példa a Szegeden jelenleg gőzerővel épülő BYD autógyártó, amely thaiföldi összeszerelő üzemén keresztül igyekszik betörni az európai piacra. Ezzel elkerülhetik a cégre kirótt 17,4%-os extra vámot, és ha minden a tervek szerint alakul, az év végére megkezdődhet a gyártás Szegeden. Ezáltal a BYD termékei vámmentesen érkezhetnek az EU piacaira, megerősítve helyzetüket a versenytársakkal szemben.
Kezdődik a kereskedelmi háború, az EU 38 százalékos büntetővámmal fenyeget több kínai elektromosautó-gyártótIdén áprilisban fordult elő először, hogy a BYD több elektromos autót adott el Európában, mint a Tesla
Az Európai Unió döntéshozói számára nem mentes a kihívásoktól az Atlanti-óceán túlsó partjáról érkező "baráti tűz", amelyet Donald Trump tavasszal megfogalmazott szélsőséges vámigényei képviselnek. Ursula von der Leyen bizottsági elnök azonban határozottan állítja, hogy sikerült kedvező üzletet kötniük: a vámokat 15%-ra csökkentették, cserébe pedig az amerikai termékekre kivetett uniós vámokat eltörlik, ráadásul jelentős összegekért vásárolnak amerikai fegyvereket és energiahordozókat, valamint európai befektetések is érkeznek az Egyesült Államok iparába. Azonban a megállapodás az EU-szerte heves ellenállás tárgyává vált. Andor László, egykori uniós biztos a Mérce portálon megjegyezte: "Az EU nem csupán elkerülte a vámháborút, hanem valójában elvesztette azt, mivel a brüsszeli bizottság nem volt felkészülve a kihívásokra." Mások a behódolás szót használták a helyzet leírására. Wolfgang Münchau, a Financial Times kolumnistája és a londoni Eurointelligence igazgatója, kissé lemondó hangnemben úgy fogalmazott: "A transzatlanti kapcsolatokban mindig is az Egyesült Államok képviselte az imperiális erőt, és Európának kénytelen-kelletlen el kell fogadnia a feltételeket."
"Komoly kármentő megállapodás az EU számára a kialkudott 15 százalékos alapvám"
Európa jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe - hangsúlyozta Ursula von der Leyen a strasbourgi évértékelő beszédében. Szavai elsősorban a moszkvai vezetésnek szóltak, amelyet az Ukrajna ellen folytatott birodalmi háború miatt kritizált. Az Európai Unió már a 19. szankciós csomagját léptette életbe, amely továbbra is megtiltja az orosz áruk uniós piacra való bejutását, és befagyasztotta az orosz állami vagyonelemeket a nyugati pénzügyi intézményekben. Ezek értéke körülbelül 300-350 milliárd euróra rúg, amelyből 210 milliárd euró - a magyar GDP-vel egyenértékű összeg - a belgiumi Euroclear elszámolóházban van zárolva. A brüsszeli bizottság már régóta dolgozik azon a terven, hogy az immobilizált orosz vagyont elkobozza, hogy ezzel támogassa Ukrajna háborús erőfeszítéseit. Azonban egy ilyen lépés komoly következményekkel járhat. Egyrészt bizalmatlanságot kelthet a világ központi bankjaiban, akik esetleg úgy gondolják, hogy az eurózóna nem megbízható hely, ha a jövőben elveszíthetik ott elhelyezett valutáikat. Másrészt Moszkva is reagálhat erre a lépésre, és visszavághat azzal, hogy elkobozza az ellenséges országok külföldi befektetőinek vagyonát és pénzügyi hozamaikat. Az események alakulása tehát nemcsak hogy bonyolult, de széleskörű következményekkel is járhat mindkét fél számára.
Történelmi tapasztalatokra hivatkozva a megfigyelők azt is megjegyzik: kereskedelmi hadviseléssel aligha lehet térdre kényszeríteni az oroszokat.
Annyi viszont bizonyos, a szankciók érzékeny veszteségeket okozhatnak. Ezt sejteti a Reuters egyik legutóbbi híre, miszerint Oroszország a valutaszűke és az ellenük hozott nemzetközi fizetési zárlatok miatt kénytelen volt visszatérni a közvetlen, árut árura cserélő barterüzletekhez. A hírügynökség fülese szerint az orosz importőrök gabonával fizettek kínai autókért.
A kereskedelmi háborúk jelenlegi intenzitása egyértelműen átalakítja a világgazdaság szerkezetét, és a különböző szereplők - főként politikai irányultságuk alapján - újra csoportosulnak. A jövőbeni kereskedelmi világrend kialakulása még képlékeny, és egyelőre nem látszik, milyen formában fog intézményesülni. Az is bizonytalan, hogy a mostani kereskedelmi konfliktusok hogyan zárulnak, és ha végül lecsillapodnak a feszültségek, kik lesznek az új rendszer előnyös pozíciójában lévők.
Kínai-amerikai szerepcsere: Egy új világkép kialakulása A globális politikai és gazdasági táj az utóbbi évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül. Kína és az Egyesült Államok közötti viszony egyre inkább hasonlít egy szerepcsere folyamatára, ahol a hagyományos hatalmi dinamikák felborulnak. Míg korábban az Egyesült Államok volt a világgazdaság motorja és a demokratikus értékek védelmezője, Kína egyre inkább a globális vezető szerepére tör, sajátos politikai és gazdasági modelljével. Ez a szerepcsere nem csupán a két ország közötti gazdasági versenyt érinti, hanem a kultúrák és értékek ütközését is magában foglalja. Kína növekvő befolyása a világ színpadán új kihívások elé állítja az Egyesült Államokat, amelynek reagálnia kell a változó körülményekre. A diplomáciai kapcsolatok, kereskedelmi megállapodások és kulturális csereprogramok mind-mind fontos szerepet játszanak ebben az átalakulásban. A kínai-amerikai szerepcsere következményei messze túlmutatnak a két ország határain. A globális gazdaság, a nemzetközi kapcsolatok és a világbéke szempontjából is kulcsfontosságú, hogy miként alakul ez a viszony. Az együttműködés és a verseny egyensúlya új lehetőségeket és kihívásokat teremt, amelyek formálják a jövő világát.
A kereskedelmi háborúk a világgazdaságban végbemenő ciklikus folyamatokkal együtt alakulnak, kijelölik a hosszú, átfogó gazdasági hullámok korszakhatárait, egyúttal az újabb hegemón időszakok kezdetét jelzik - mondja Gerőcs Tamás kutatóközgazdász, az amerikai Binghamton Egyetem vendégtanára. A közgazdászok már régóta vitatkoznak, hogy milyen tényezők mozgatják a világgazdaság ciklusait, milyen okok állnak a strukturális válságok hátterében, mi az államok szerepe a fellendülésben. Nincs egzakt magyarázat, annyi azonban egyértelműen megállapítható: a termelőágazatokat időről időre túltermelési- és profitválság sújtja, ami a világpiaci terjeszkedés irányába tolja a gazdasági szereplőket. Mindez negatívba fordítja a világgazdaság felívelő szakaszának "pozitív összegű" klímáját, egyúttal megváltoztatja a világkereskedelem kulcsjátékosainak politikáját is. Ebben a nagy átmeneti ívben felértékelődnek a szolgáltatások, különösen a pénzügyi szektor szerepe - teszi hozzá Gerőcs.
Másfelől a nyitottság szellemét mindinkább a verseny, az iparpolitikai támogatások gyakorlata és a protekcionizmus váltja fel. Vagyis a ciklusváltás nemcsak gazdasági automatizmus, hanem az adott korszak vezető nemzetgazdaságainak alkalmazkodásán (együttműködésén, vagy éppen annak szertefoszlásán) is múlik. Az Egyesült Államok példátlan gazdasági erőfölénye jóvoltából működött a Bretton Woods-i intézmények nemzetközi rendszere is. A gazdasági hegemónok jellemzően a liberalizált világgazdaság legnagyobb támogatói, mivel így tudják érvényesíteni kereskedelmi versenyelőnyüket. Velük szemben a feltörekvő, vagy éppen leszakadó középhatalmak sokkal inkább protekcionizmusra építik gazdaságpolitikájukat. Korábban Kína sokáig védte a még csak fejlődésben lévő iparát, míg a világgazdasági liberalizáció révén az USA nyitásra próbálta rávenni az ázsiai óriást. Támogatta annak WTO tagságát, már csak azért is, hogy saját termékeivel bejuthasson a kínai piacokra. Ma viszont ott tartunk, hogy a kínai ipar - beleértve ebbe a csúcstechnológiai ágazatokat is - egyre jobban felzárkózik, sőt számos területen utolérte a nyugatiakat. Az erőviszonyok mindinkább kiegyenlítődnek és a szerepek felcserélődnek. Kína lett a világgazdasági liberalizáció és nyitottság szószólója, miközben Trump Amerikája bezárkózik.
