Mi motiválja a túlbuzgó hálálkodást? - Ripost
Sokan akkor is megköszönnek valamit, amikor a helyzetből adódóan erre egyébként semmi szükség nem lenne. Vajon mi vezérli őket ebben a viselkedésben? Szakértőnk segített megtalálni a választ a kérdésre.
A köszönetnyilvánítás egy alapvető udvariassági forma, amely sokat elmond rólunk. Számos helyzetben, ahol talán nem is lenne szükség erre a gesztusra, a folyamatos köszönetmondás mélyebb rétegeket tárhat fel az illető érzelmi és társadalmi működésében. A háttérben rejlő motívumok között szerepelhet a belső bizonytalanság, a megfelelési kényszer, vagy éppen ellenkezőleg, egy őszinte, empatikus gesztus, amely a szeretet és a megértés kifejezésére szolgál. Az ilyen viselkedés mögött tehát egy széles spektrum húzódik meg, amely gazdagítja az emberi kapcsolatok dinamikáját.
Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a "mások felé irányultság" témájáról: **Emberi kapcsolatok és közösségi érzés** Az emberi lét alapvető része a közösségi kapcsolatok ápolása. Mások iránti nyitottságunk és figyelmességünk nem csupán a társadalmi normák része, hanem a személyes fejlődésünk kulcsa is. Az empátia és a segítőkészség révén nemcsak mások életét tehetjük gazdagabbá, hanem saját magunkét is. A közvetlen kapcsolatokban rejlő erő lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk, inspirálódjunk és együtt fejlődjünk. Az igazi irányultság mások felé nem csupán egy gesztus, hanem egy életforma, amely összeköt minket, és lehetővé teszi, hogy közösen formáljuk a világot.
Sokan aggódnak amiatt, hogy ha nem fejezik ki megfelelően a hálájukat mások iránt, az elutasítást vonhat maga után. Ez a félelem arra ösztönözheti őket, hogy folyamatosan keressék a külvilág elismerését, így például állandóan köszönetet mondanak mindennek és mindenkinek.
- Ez a magatartás jól leírható a "people-pleaser" jelenséggel, ami egyfajta kényszeres megfelelni vágyást jelent, és a lényege, hogy az illető mások igényeit helyezi előtérbe a sajátjai helyett. Ebből kifolyólag nem igazán mond nemet, szinte mindenre meg lehet kérni, meggyőzhető, készséges, bárkinek gondolkodás nélkül segít méghozzá azért, hogy elfogadják, kedveljék, végső soron szeressék - magyarázza Sarkadi Bálint, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. - Ezeket az embereket a behódolás, önfeláldozás és elismeréshajszolás vezérli, a nagylelkű fellépés a pozitív visszajelzésekért való harcról szól, ami valamilyen módon egy alárendelődő megküzdési mód formájában történik. Elképzelhető, hogy egykor ez egy funkcionális megküzdés volt, viszont az érintett még a jelenben is ezzel próbál operálni. Lehet szélsőséges módja, amikor manipulatívan történik, és van enyhe szintje is, amikor csak bizonyos esetekben jön elő énazonos viselkedés formájában - árulja el a szakértő, aki azt is hozzáteszi, fontos tudni, hogy mindezt tudattalanul csinálja az egyén, gyakran a családjából hozott minták, működésmódok nyomán, vagy éppen azért, mert ez fakad a neveltetéséből.
Válasz a nehézségekre
A folyamatos köszönetnyilvánítás kényszere gyakran önbizalomhiányból fakad. Azok, akik alacsony önértékeléssel küzdenek, hajlamosak lehetnek arra, hogy leértékeljék saját magukat, és akár attól is tarthatnak, hogy kudarcot vallanak. Ez a belső feszültség nemcsak a személyes viselkedésre van hatással, hanem a környezet is megerősítheti ezt a dinamikát, hozzájárulva a helyzet fenntartásához.
