Elindult a világ legnagyobb vízierőművének építése, amely komoly hatással lehet a szomszédos országok folyóira, akár azok vízszintjét is csökkentve.
Tibetben egy olyan duzzasztót terveznek, amely akár 20-szor több energiát képes termelni, mint a paksi atomerőmű. Ez a projekt aggodalmat keltett a környező országokban, mivel attól tartanak, hogy Kína ezzel csökkentheti a vízellátásukat.
Peking nemrégiben bejelentette egy új állami vállalat megalapítását, amely a legfrissebb vízerőmű projekt megvalósítására összpontosít. Az új létesítmény várhatóan évente 300 milliárd kilowattóra villamos energiát fog termelni, ami körülbelül 18-19-szerese a Paksi Atomerőmű jelenlegi kapacitásának. Ezáltal a tervezett erőmű a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lehet. Az alapkőletétel során elhangzott információk szerint a vízerőmű a Jarlung Cangpo folyó alsó szakaszán fog épülni, ami aggodalmat kelt India és Banglades számára. A szomszédos országok tartanak a vízellátás csökkenésétől és a lehetséges környezeti következményektől, amelyek a projekt megvalósításával járhatnak.
A South China Morning Post tudósítása szerint a kínai miniszterelnök szombaton jelentette be a Tibeti-fennsíkon induló vízierőmű-beruházást, amikor részt vett a Tibeti Autonóm Terület délkeleti részén fekvő Nyingchiben tartott alapkőletételen.
A Jarlung Cangpo folyó, miután elhagyja Tibet varázslatos tájait, Brahmaputra néven folytatja útját India földjén, áthaladva Arunácsal Prades és Asszám államokon, míg végül elér Banglades határait. E hatalmas vízi útvonal kulcsszerepet játszik a környező területek vízellátásában, és a kínai projekt megvalósulása komoly fenyegetést jelenthet e régiók vízkészleteire.
Peking először 2020-ban hirdette meg ambiciózus vízerőmű-stratégiáját, amely a Tibeti-fennsík vízenergia-potenciáljának maximális kihasználására összpontosít egy ötéves terv keretében. A helyi kormány 2023 decemberében zöld utat adott a projektnek, amely a világ legnagyobb vízerőművévé válhat. Amennyiben a tervek megvalósulnak, a létesítmény évi 300 milliárd kilowattóra áramtermelési kapacitással büszkélkedhet, ami háromszorosan felülmúlja a legnagyobb jelenlegi kínai vízerőmű teljesítményét.
India és Banglades kifejezték aggodalmaikat a projekt víz- és élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatásaival kapcsolatban. További kérdések merültek fel a lakosság esetleges kitelepítése, a környezeti károk, valamint a lehetőség miatt is, hogy Kína a létesítményt fegyverként alkalmazhatja, például árvizek vagy aszályok kiváltására.
Kína bejelentette, hogy a projekt alapos tudományos vizsgálaton esett át, és biztosítják, hogy nem okoz kárt sem a környezetben, sem a geológiai stabilitásban, sem pedig az alsóbb területeken élő országok vízhasználati jogainak. Peking hangsúlyozta, hogy nem célja előnyökhöz jutni "szomszédai rovására", sőt, a kínai külügyminisztérium véleménye szerint a projekt hozzájárulhat a katasztrófák megelőzéséhez, valamint éghajlatváltozással kapcsolatos alkalmazkodási intézkedésekhez az alsóbb régiók támogatásával.
A projekt hatására India felgyorsította vízierőmű-építési tevékenységeit a Brahmaputra folyón, különösen Arunácsal Prades államban, hogy megszilárdítsa vízhasználati jogait. India ezt a térséget saját területének tekinti, míg Kína Dél-Tibet részének vallja, ami miatt tiltakozásokat indított az indiai infrastruktúra-fejlesztések ellen, amelyek ebben a vitatott régióban zajlanak.
A Hszinhua hírügynökség értesülései szerint a tibeti fejlesztési projekt öt, egymásra épülő vízierőművet foglal magába. A beruházás összköltsége körülbelül 1200 milliárd jüanra tehető, ami körülbelül 57 600 milliárd forintot jelent – ez a Paks II projekt költségvetésének mintegy 14-szerese.
