Mátyás király szalvétájának legendája és az asztalkendő-etikett fejlődése egy izgalmas utazás a hagyományok és kulturális szokások világában. A középkor hősies alakja, Mátyás, nemcsak bölcs uralkodó hírében állt, hanem a vendéglátás mestereként is. Legend

Közelednek az ünnepek, és ezzel együtt egyre inkább a megterített asztal köré gyűlünk össze. Ilyenkor a gondos háziasszony nemcsak az ízletes ételekről, hanem a látványos terítékről is gondoskodik. Talán éppen ez az az időszak az évben, amikor előkerülnek a szép szalvéták, és a szekrény mélyéről előtűnnek a rég vágyott, féltve őrzött szalvétagyűrűk. Kivasaljuk a damaszt asztalkendőket, és varázslatos formákat kreálunk: ünnepi szalvéta-rózsák, hajtogatott legyezők, rozmaring ággal vagy fenyőtobozzal díszített szalvétamasnik – mindezek valódi varázsa nemcsak a szemnek, hanem a szívnek is szól. De vajon tényleg szükség van minderre? Nem elég csupán letépni egy darabot a konyhai papírtörlő-tekercsből? Az ünnepek varázsa talán éppen abban rejlik, hogy megteremtjük a különlegesség érzését, amely a hétköznapokban oly gyakran elmarad.

Ha a funkciót nézzük, akkor valójában elég egy egyszerű, puha papírtörlő, amellyel könnyedén megtörölhetjük a pörköltszafttól vagy rúzstól csillogó ajkakat – és már kész is vagyunk!

A kulturált étkezés és az asztali illem sokkal mélyebb jelentőséggel bír, mint csupán a külsőségek figyelembevétele. A szalvéta használata nem csupán a kifinomult ízlés és esztétikai érzék kifejezése, hanem a művelt ember számára elengedhetetlen alapvető szükséglet. Ez a gesztus a tisztelet és a gondoskodás kifejeződése, amely a közösségi étkezések során hozzájárul a harmonikus légkör megteremtéséhez.

1979-ben látott napvilágot Fehér Klára „Vakáció Magyarországon” című műve, amely egy különleges nyári kalandot mesél el. A könyv szinte blogstílusban idézi fel, hogyan vezették végig az írónő és férje hazánkba látogató külföldi barátaikat. Az egész nyáron át tartó felfedezések során bemutatták nekik mindazt, ami a legszebb, legérdekesebb és legszórakoztatóbb volt Magyarországon abban az időszakban. Ráadásul a történetbe néhány furcsa és szórakoztató elem is belefért, amelyek még inkább színesítették az élményeket.

Kép: 123RF

Egyik alkalommal angol vendégekkel érkeztek a Visegrádi várba, ahol a fiatal hölgy csokoládétortát rendelt. A régi hagyomány szerint a sütemény alá mindig szalvétát helyeztek, ami azóta is népszerű szokásnak számít. Fehér Klára azonban kifejezetten felháborodott ezen a különös megoldáson, és többször is kifejezte nemtetszését. Az angol kislány is belefutott a helyzet komikumába: szeretett volna megtörölni a száját, de mire sikerült kihúznia a torta alól a szalvétát, addigra legfeljebb a csokikrémes süti papírjával tudta volna ezt megtenni. Az írónő kissé szégyellte magát, hiszen ez már nem volt az első alkalom, hogy a külföldiek számára érthetetlen magyar szokásokkal találkozott.

Így egy legendát talált ki erre, menteni hazánk jó hírét: igazságos Mátyás király azt parancsolta népének, hogy olyan szépen egyenek, hogy ne legyen szükség a szalvétára sohasem. De, hogy azért megadják a módját, oda kell tenni jelképesen a szalvétát.

A kislány szívét annyira megérintette ez a mese, hogy attól kezdve úgy étkezett, mintha az angol királynő palotájának fényűző termeiben tartózkodna, nem pedig a mi gyönyörű hazánk eldugott tájain. Olyan ügyesen bánt az étellel, hogy egy csepp szalvétára sem volt szüksége.

Kép: 123RF

Ez a mosolyt keltő történet nem csupán a képzelet szüleménye, hiszen Mátyás király idejében már elterjedt az asztalkendők használata. Előtte azonban az emberek még a hagyományos módszerekkel étkeztek: gyakran az ingujjukba, vagy akár a szolgák hajába törölték a piszkos kezüket. Érdekes, hogy e régi szokások hogyan formálták a korabeli étkezési kultúrát!

A textilből készült asztalkendők – ezek a rendkívül praktikus és esztétikus kellékek – már a XVI. századtól kezdve megjelentek a lakomák varázslatos világában.

A történészek több régi iratot fedeztek fel, amelyekben különböző elnevezésekkel, de mindenképpen az asztalkendőre utalva találkozhatunk. Valószínű, hogy nyelvünkbe német közvetítéssel jutott el a francia szóból származó kifejezés: a serviette, amely magyarul a szalvétát jelenti.

A módosabb családok gazdagon ellátták leányaikat a kelengyéjükben asztalkendővel, amelynek pontos rendeletetését is megnevezték. Szerepe a kéz és a száj megtörlése volt, ünnepélyes alkalommal pedig művészien meghajtogatva az asztal ékessége is egyben.

Kép: 123RF

A XIX. században a textilszalvéták hajtogatása a vendéglátóiparban igazi művészetté vált. Az éttermekben lenyűgöző szalvétaköltemények születtek, amelyeket szinte fájt volna szétszedni, hogy beletöröljük a zsíros ajkainkat. Ekkoriban jelent meg a papírszalvéta is, amely gyorsan népszerűvé vált. Változatos mintáival és könnyű használhatóságával a hétköznapi emberek körében is elnyerte a tetszést, így a szalvétázás új dimenziókat nyert.

A XX. század közepén Magyarországon a textilszalvéta szinte varázsütésre eltűnt a mindennapokból.

- talán a rendszerrel összeegyeztethetetlen múltbéli hóbortnak találták, és szinte csak papírszalvétával lehetett találkozni. Azok a családok azonban, aki tehették, megőrizték ezeket a szép darabokat. Hiszen a kelengyébe kerülő asztalkendők jó része kézi hímzéssel, azsúrozással, monogrammal készült. Miféle ebédekről és vacsorákról tudnának mesélni ezek az asztalneműk! Szerencsés, aki még ma is elő tud venni ezekből és ünnepi alkalmakkor. Magam is őrzök belőlük jó néhányat - igaz, egy egész vendégseregnyi nem telne ki belőlük.

Kép: Halmos Monika @rozsakunyho

A boltokban kaphatunk könnyen kezelhető, szép asztalkendőket, a dekoratív hajtogatást akár videókból is elsajátíthatjuk. Válasszunk olyat, ami az étkészlettel együtt emeli az asztal szépségét, harmóniát teremt. Tehát ha van egy alkalomra esztétikusan megterített asztal, különlegesen elhelyezett szalvéta, akkor még ott a kérdés, hogy hogyan is kell használni az asztalkendőt?

Az elfogadott az, ha a széthajtogatva az ölünkbe helyezzük. Mielőtt a poharat a szánkhoz emeljük, finom mozdulatokkal fölemeljük, megtöröljük vele a szánkat.

Az étkezés befejeztével, ügyelve arra, hogy a tányéron ne maradjon nyom, lazán összehajtjuk a szalvétát, és a teríték mellé, bal oldalra helyezzük.

Az asztalkendőt sohasem akasztjuk a nyakunkba, mint a kisgyerekek az előkéjüket. Nem törölgetjük vele a szemüveget, nem alkalmazzuk zsebkendőként, és nem használjuk a tányérunk tisztítására sem.

Kép: 123RF

Manapság már szinte természetes, hogy a textil asztalkendő csupán díszítőelemként funkcionál, míg a papírszalvéta tölti be a praktikus szerepet. Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy valóban ezt a megoldást válasszuk. Ha egy ünnepi, színes mintájú szalvéta ragadja meg a figyelmünket a bolt polcán, érdemes alaposan megfontolni, hogy önmagában mennyire mutatós, és hogy illik-e az étkészletünkhöz, terítőnkhöz, valamint a saját stílusunkhoz. Lehet, hogy a minták igencsak vonzóak, és nehezen tudunk ellenállni nekik, de otthon könnyen kiderülhet, hogy az asztalunkon olyan összhang hiányzik, mintha egy zsibvásáron lennénk.

Az egyszínű megoldások gyakran előnyösebbek! A túl élénk színek használata nem mindig ideális, mivel előfordulhat, hogy a festék idővel kopik vagy megfog.

Jómagam is jártam úgy, hogy az ünnepi ebéd végeztével pontosan lehetett látni, ki törölgette meg a száját a szalvétával. Azoknak mind szép kék volt az arca a szája körül. Igen kellemetlen helyzetet teremtett, kínos nevetéssel. Az ilyesmiket jobb megelőzni jól átgondolt tervezéssel és vásárlással. A papírszalvétát sem illik összegyűrni, morzsolgatni, apró darabokra tépkedni, az étkezés végén gombóccá gyömöszölve a tányérba dobni pedig egyszerűen illetlen és gusztustalan is.

Kép: 123RF

Az asztalkendő és a szalvéta használatának etikettje egy igencsak részletes és gazdag hagyományrendszert ölel fel. Ezt a tudást érdemes alaposan megismerni vagy felfrissíteni, különösen akkor, ha egy olyan rangos eseményre kaptunk meghívót, mint a Nobel-díj átadó ünnepsége, vagy éppen egy angol koronaherceget szeretnénk vendégül látni. Az illemszabályok nem csupán a vendéglátás színvonalát emelik, hanem a kulturált társalgás alapját is képezik.

Ebben az esetben hasznos lehet tisztában lenni azzal, mit tegyünk, ha a szalvéta váratlanul a földre kerül: érdemes-e alászállnunk az asztal alá, hová is tüntessük el a morzsákat, és mikor, valamint milyen módon helyezzük el a tányér mellett.

Azért a legjobb úgy étkezni, hogy a lehető legkevesebb maszatot hagyjuk a szalvétán, hogy ne jöjjünk zavarba akkor sem, ha éppen Mátyás király szalvétájával találkozunk össze.