Látták a vészjeleit, mégis tétlenül maradtak? - A vízbe fulladt férfi testvére most az újabb tragédiák elkerüléséért harcol.

Ferenc búcsúztatása a víz mélyén - Fotó: Putz Olivér

"Az öcsémnek, tapasztalt horgászként, mindene a víz volt. Köröstarcsán nőttünk fel, ismertük a folyók veszélyeit! Amikor a tragédia után felmentem a lakásába, a laptopján a Duna vízállását mutató oldal volt megnyitva. Soha nem volt meggondolatlan, mindig tájékozódott, ezért is felfoghatatlan számomra, ami történt" - idézi fel emlékeit Ferenc testvére, Nagy Erika, aki négy éve a bátyját is elveszítette egy másik tragédiában. Most élete legnehezebb napjait éli. Mivel az eljárás, a rendőrségi vizsgálat még zajlik, és a tanúvallomásokat sem tudta még elolvasni, Erika saját idővonalat állított fel. Az arra felfűzött mozaikokból próbálja összerakni, mi is történhetett azon a koraesti órán, a fürdőzésre kijelölt szabadstrandon.

Erika információi szerint Fecó eltűnését a barátnője vette észre, amikor szokatlanul sokáig nem tért vissza a vízből. A part mentén elindulva egy napozóhoz ért, aki a kérdésére elmondta: látott valakit a vízben, de azt hitte, csak úszik, így visszafeküdt napozni. A nő tovább keresett, és egy négyfős, fiatalokból álló társaságba botlott, akik szintén látták a vízben küszködő férfit.

Azt hallottam, hogy a vallomásaik során kifejezték, nem voltak biztosak abban, hogyan kellene reagálniuk egy ilyen szituációban. Köröstarcsán, a szomszédunknál, hat fiatal él, akik életkorukban 15-től 21 évesig terjednek.

Erika így mesél: "Elárultam nekik, mi zajlott a testvérem körül, és rákérdeztem, ők mit tettek volna hasonló helyzetben. Senki sem tudott válaszolni. Csak az egyikük ismerte a 112-es segélyhívó számot..."

Tudja, hogy nem mindig egyszerű megítélni, vajon valaki csak úszik-e a vízben vagy éppen bajba került. Az áradó Duna látványát figyelembe véve azonban úgy véli, hogy legalább egy kis gyanakvásra lett volna ok. A vízi rendőrség gyorsan, mindössze 15 percen belül reagált a riasztásra, de sajnos addigra már eltelt több mint 30 perc azóta, hogy valaki először észlelte Fecót a folyóban.

"Nem gondoltam volna, hogy bárki is követni fogja őt. De ebben a mai világban, ahol a fiatalok már a vécére is okostelefon nélkül nem mennek, úgy érzem, ha ez a négy fiatal azonnal lépéseket tesz, talán a testvérem még közöttünk lenne. Vagy legalábbis megnyugtató tudatunk lenne arról, hogy valaki megpróbálta megmenteni őt" - osztja meg Erika.

Úgy véli, hogy ha minél többen megismerik testvére tragikus történetét, az hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben valaki időben észrevegye a veszélyt, és tudja, hogyan segíthet. Ennek érdekében indította el petícióját, amely már több mint ötszáz aláírást gyűjtött össze. A célja az, hogy június 8-át a Vizek Áldozatainak Emléknapjává nyilvánítsák. Az időpont nem véletlenszerű: ez a tanév végének ideje, amikor a fiatalok a nyári fürdőzésekre készülnek. Az emléknaphoz kapcsolódó kampányüzenetek így talán könnyebben eljutnak hozzájuk.

Erika alapos nyomozásba kezdett, és felfedezte, hogy Magyarországon több mint 250 település terül el vízpartok mentén, sőt csaknem 120 természetes vízfelületnél található kijelölt szabadstrand is várja a fürdőzőket. Az utóbbi években, 2020 óta, az országban 567 vízhez kapcsolódó halálesetet jegyeztek fel, ami figyelemfelkeltő és aggasztó jelenség. Ahogy Erika hangsúlyozza, ezek a statisztikák nem csupán hideg számok; mögöttük valós emberi sorsok húzódnak meg, olyan életek, mint amilyen Fecóé is volt.

Sokan érdeklődtek tőlem: "Erika, miért nem gyászolod a veszteséget? Miért nem vonulsz el, hogy csendben emlékezz?" De fogalmuk sincs arról, hogy miken kellett keresztülmennem.

Fecó eltűnése után öt hosszú napon át kerestem őt a Duna partján. Amikor végre rátaláltam a holttestére, valami megváltozott bennem. Úgy érzem, ez a pillanat lett a küldetésem kezdete: szeretném, ha ez a tragikus esemény mások életét menthetné meg. Talán így tudom kifejezni a gyászomat.

"A legfőbb veszélyforrás most is ugyanaz, mint régen: a felelőtlenség, a meggondolatlanság. Ilyen értelemben új veszélyek nincsenek, vagyis inkább úgy mondanám, hogy a veszélyek nem újak" - ezt már Illés Zoltán vízimentő szögezi le kérdésünkre.

Erika peticióját a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesület hathatós segítségnek érzi abban az általuk immár 25 éve folytatott munkában, amelynek célja a vízi balesetek megelőzése, a tudatosság és az együtt gondolkodás fejlesztése, hogy a jövőben minél kevesebb ilyen tragédia történjen. A Vízimentő Szakszolgálat tanfolyamot érhető módon csak a leendő kollégáknak szervez, ám szeretnék elérni, hogy a strandolók már felkészülten menjenek a víz közelébe, ezért minden lehetséges fórumon próbálnak megelőző tevékenységet folytatni.

Ha Erika kezdeményezése valóban célt érne, és létrejönne egy dedikált nap az áldozatok emlékére, valószínűleg még több iskola és rendezvény nyitná meg kapuit előttünk. "Minden alkalmat örömmel fogadunk, ahol hangot adhatunk mondanivalónknak. Prevenciós programunk már hosszú évek óta sikeresen működik gyermekek és felnőttek körében egyaránt. Részt veszünk iskolai programokon, rendezvényeken és táborokban, mint például az Erzsébet tábor, ahol közvetlen kapcsolatba léphetünk a résztvevőkkel. Ezek az alkalmak különösen fontosak számunkra, mivel ilyenkor lehetőségünk nyílik arra, hogy a veszélyekről beszélgessünk, és a hallgatóság is nyitottabbá válik a témára."

A szakszolgálat támogatja Nagy Erika edukációs ötleteit, így az iskolákban, sőt, inkább a strandokon szervezett mentőgyakorlatokat, vagy akár egy TikTok-videóverseny megrendezését is.

Egy izgalmas javaslatként merült fel mentőmellény-próbaállomások kialakítása, ahol bárki lehetőséget kapna arra, hogy felpróbálja és alaposan megismerje ezeket az életmentő eszközöket. Az ilyen állomások nemcsak a biztonságos vízi tevékenységek népszerűsítését szolgálnák, hanem a balesetek megelőzésében is kulcsszerepet játszanának.

Erika álma egy Digitális Vízbiztonsági Applikáció megalkotása, amely egy ingyenes mobilalkalmazás formájában valósulna meg. Ez az innovatív app térképes alapú megoldás révén részletesen bemutatná a különböző partszakaszok potenciális veszélyeit. Emellett felhasználói számára elérhetővé tenné az alapvető elsősegélynyújtási tudnivalókat, valamint egy SOS vészjelző funkciót is kínálna, amely sürgős helyzetekben segítene. Erika célja, hogy a vízparti élmények biztonságosabbá váljanak mindenki számára.

BalatonHelp egy gombnyomással

A Vízimentő Szakszolgálat egy innovatív telefonos applikációt alkotott meg, amely rendkívül hasznos segítséget nyújt a vízi balesetek során. A BalatonHelp applikáció különlegessége, hogy egy egyszerű gombnyomással lehet vészjelzést küldeni. Ezzel a készülék automatikusan továbbítja a pontos helyadatokat a mentésirányítási központba. Ez a funkció azt jelenti, hogy ha valaki segítségre szorul, a vízimentők azonnal látják, honnan érkezett a segélyhívás, így a mentőcsapatok gyorsan és precízen eljuthatnak a megadott helyszínre. A rendszer rendkívül hatékony, hiszen a mélyvízi mentőegységek a Balaton területén teljesítenek szolgálatot, így ezt a megoldást elsősorban itt tudjuk maximálisan kihasználni. Fontos megjegyezni, hogy dunai vészhelyzet esetén a 112-es segélyhívó számot kell tárcsázni!

"Figyeljük a változásokat, mert azok nem mindig nyilvánvalóak. Miközben a mobiltelefonokba merülés valóban nem segít a vízparti veszélyek észlelésében, észrevettem, hogy az emberek talán nyitottabbak és érdeklődőbbek, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ezért talán könnyebb megértetni velük, hogy a víz bizonyos helyzetekben veszélyes lehet. A segítségnyújtás lehetőségei is jelentősen javultak az évek során. Régebben nem volt magától értetődő, hogy minden strandon jelen legyen képzett vízimentő. Egyesületünk megalakulásakor ez volt az egyik legfontosabb célunk, hiszen ha baj történik a strandolás során, a helyszínen lévő vízimentő tud a leggyorsabban segíteni." - mondja Illés Zoltán.

A Vízimentő Szakszolgálat szakértője határozottan úgy véli, hogy a legjobb mentőakció az, ha megelőzzük a bajt. A leghatékonyabb módja a segítségnyújtásnak az, ha időben sikerül felhívni a figyelmet a potenciális veszélyekre, vagy a hirtelen kialakuló kritikus helyzetekre, mint például egy váratlanul érkező vihar.

A fuldokló vagy veszélyben lévő személy észlelése valóban nem egyszerű feladat, kivéve, ha képes egyértelműen segítséget kérni.

"Még tapasztalt vízimentőként is kihívás, ha sokan tartózkodnak a strandon. 17 éve dolgozom ebben a szakmában, és úgy érzem, a helyzet nem feltétlenül rosszabb, csupán más megközelítést igényel. Mindenki számára eltérő út vezet a biztonsághoz; a lényeg, hogy megtaláljuk a megfelelő irányt és csatornákat. Véleményem szerint jó úton haladunk: bár több a meggondolatlan döntés, azt tapasztalom, hogy az emberek egyre tudatosabban figyelnek ránk." - értékeli a helyzetet a vízimentő.

Illés Zoltán szavai szerint az edukációs anyagaink nem célozzák meg a mentési technikák tanítását. Sőt, kifejezetten kérjük, hogy senki ne kísérletezzen ezzel. Ugyanakkor rendkívül fontos számunkra, hogy azok, akik nem tudnak személyesen részt venni programjainkon, figyelemmel kísérjék, olvassák vagy hallgassák ezeket az anyagokat. Még ha csak egy-két információ, figyelmeztetés vagy szabály rögzül is a hallottakból, máris előreléptünk. A változás nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni, de erősen hiszünk abban, hogy a balesetek többsége megelőzhető. Egyre több ember reagál komolyan, amikor strandolás közben figyelmeztetjük őket. Ezt a prevenciós munkánknak is köszönhetjük. A média szerepe is jelentős, és bízom abban, hogy Nagy Erika kezdeményezésének köszönhetően még több alkalommal tudunk a biztonságról beszélni a médiában, hiszen ez akár több ezer embert is elérhet. Ez egy rendkívül fontos téma, amelyről sokat és komolyan kell diskurálnunk.

Erika elhatározta, hogy kopjafát állít azok emlékére, akik a vízben találták végzetüket Esztergom közelében és Köröstarcsán. "Ezek a kopjafák olyanok lesznek, mint az út mentén elhelyezett keresztek, kis szimbólumok, amelyek arra késztetik az arra haladókat, hogy egy pillanatra megálljanak és emlékezzenek. Remélem, hogy ezek az emlékhelyek segítenek majd az embereknek lassítani, elgondolkodni, és tiszteletüket kifejezni az elhunytak iránt."

Esetleg itt, a vízpart szélén, figyelmeztető jelként, emelt mutatóujjként szolgálhatnak arra, hogy a nyári szórakozások forgatagában egy pillanatra megálljunk, és észrevesszük a reánk leselkedő veszélyeket.

„Ha csupán egyetlen ember is megfontoltan dönt, és nem ugrik fejest a vízbe, már megérte!” – osztja meg véleményét Erika.