A roma gyerekek számára a román nyelv megszerettetése különleges kihívás. Fontos, hogy a tanulás ne csupán kötelező tevékenység legyen, hanem élvezetes és inspiráló élmény. Ennek érdekében kreatív módszerekkel és játékos formában érdemes közelíteni a nyel
A roma gyerekek iskolai oktatása csodálatos és felemelő feladat, ám egyben komoly kihívásokkal is jár. Mivel sok esetben szociálisan hátrányos helyzetből érkeznek, gyakran hiányzik számukra az otthoni nevelés és a korai óvodai élmények, így az iskola feladata nem csupán a tudás átadása, hanem a hiányosságok pótlása is.
Nagyon szép eredményeket lehet elérni ezekkel a diákokkal, ha a tanító abszolút az alapoktól indul, rendszeres és kitartó a munka, és természetesen ha a szülő és a gyerek is partner ebben a feladatban. Gyakran társul a tanulási nehézségek mellé a helytelen magaviselet.
A tananyag elsajátítására szánt időből nekem is rendszeresen "el kell csennemben" egy kis részt, hogy lehetőségünk legyen megvitatni a helytelen viselkedés különböző aspektusait. Úgy vélem, hatalmas kihívás a gyerekeket az alapvető dolgokra tanítani, mint például a színek felismerése, az állatok neveinek megismerése, a ceruzafogás helyes technikája, vagy az ollóval való vágás. Közben pedig folyamatosan szükség van egyfajta szigorra is, hogy a világ ne boruljon a feje tetejére. Ráadásul nem csupán az anyanyelvük helyes használatára kell őket megtanítani (hiszen sok mindennapi kifejezés ismeretlen számukra), hanem elvárás az is, hogy román szavakat sajátítsanak el, és tőmondatokat tudjanak alkotni. Gyakran érzem, hogy bár nagyon szeretem a hivatásomat, mégis óriási nyomás nehezedik rám. És természetesen a gyerekeknek sem könnyű nap mint nap olyan alapokra építkezniük, amelyek vagy hiányoznak, vagy éppen hogy csak ingadoznak.
A személyiségfejlesztés, az életre való felkészítés, valamint a becsületesség, őszinteség, szeretet és bizalom értéke körbeölelik mindennapjainkat. Ezt a gazdag tapasztalatot fűszerezzük meg matematikai ismeretekkel, anyanyelvi készségekkel és román nyelvvel. Bár egyik sem könnyű feladat, a román nyelv oktatása különösen nagy kihívást jelent. Folyamatosan új és kreatív megoldásokkal kell előállnom, hogy felkeltsem a gyerekek figyelmét és érdeklődését, és hogy a tanultak ne csak a pillanatnyi tudás szintjén maradjanak, hanem valami értékes raktározódjon el belőlük.
A sikeres tanulási élmények kulcsa a kis osztályokban a témák mélyreható feldolgozása. Egy-egy téma során alapszinten a szavakkal és kifejezésekkel való ismerkedésre helyezem a hangsúlyt. Ezt a folyamatot változatos, kreatív módszerekkel színesítem: szavakat mondunk különböző pozíciókban – legyen az fejjel lefelé, hason fekve vagy körben ülve. A lényeg, hogy a tanulás szórakoztató és interaktív legyen! Az új szavakat nemcsak elmondjuk, hanem lerajzoljuk, elmutogatjuk, sőt, sokszor még "megrágjuk" és "lenyeljük" azokat, hogy minél inkább a részünkké váljanak. Különféle interaktív eszközöket alkalmazok, hogy megtaláljam azt a módszert, amelyik a legjobban működik a gyerekeknél. A szavak mellé mindig igyekszem képeket társítani, sőt, ha lehetséges, élő bemutatókat is tartok. A gyerekek aktívan részt vesznek a tanulásban, képeket rakosgatnak, és egymástól kérdezgetik, hogy mit ábrázolnak azok. Az online játékok szintén fontos részét képezik a gyakorlásnak, hiszen így játszva tanulhatnak. Emellett versikéket és dalokat keresek a témához kapcsolódóan, amelyeket többször meghallgatunk, hogy a ritmus és a dallam segítsen a memorizálásban. Ha a folyamat eddig jól haladt, akkor megpróbáljuk a tanult szavakat tőmondatokká alakítani, vagy felismerni őket mondatokban, így mélyítve el a tudásunkat.
Gyakran előfordul, hogy egy-két hétig mélyedünk el egy adott témában, és visszatérünk az előző anyaghoz, mert ha nem így teszünk, a tanultak könnyen feledésbe merülhetnek. A napi egy románóra szinte elenyésző, főleg mivel a legtöbb gyerek otthon nem ismétli meg vagy gyakorolja az anyagot. Azok a gyerekek, akik saját fejlődésüket érzik, hatalmas sikerélményt élnek át, és ezáltal motiválják a többieket is. Amikor románul adom ki az utasításokat, sokan csak tátott szájjal figyelnek, hiszen számukra igazán különleges élmény, hogy valaki más nyelven beszél.
Számomra a román nyelv tanítása során az alapképességek kialakítása a leglényegesebb. Fontos, hogy a tanulók rendelkezzenek egy alapvető szókincskészlettel, amely lehetővé teszi számukra, hogy egyszerű mondatokat alkossanak és megértsenek olyan szövegeket, amelyek a hétköznapi élethez elengedhetetlenek. Emellett kulcsfontosságú, hogy élvezzék a fejlődésüket, és tapasztalják, hogy képesek más nyelveken is kifejezni magukat, valamint hogy bizonyos dolgokat ők is megértenek. Ez a folyamat nemcsak a nyelvtanulás élményét gazdagítja, hanem önbizalmat is ad a nyelvet használó diákoknak.
Óriási pluszdolog, hogy mivel szimultán osztályban tanítok, a kisebbek a nagyoktól sok mindent hallanak, így a jó képességű gyerekek sok szót elsajátítanak, megjegyeznek, vagy megkérdezik egy-egy számukra ismeretlen szó jelentését.
Amikor elérkezik a betűtanítás ideje, a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy számos gyermek még a magyar ábécét sem ismeri igazán, annak ellenére, hogy már tanulták. Ennek fő okai a gyakori hiányzások és az érdektelenség, amelyek megnehezítik a tanulás folyamatát. Ha ehhez hozzáadjuk a román betűk világát, a helyzet még bonyolultabbá válik. Sok diák a román karaktereket a magyar betűkkel keveri, és ez a zűrzavar csak fokozódik. Hatalmas időt, energiát és kitartást igényel, míg megtanulják megfelelően elkülöníteni a két nyelv sajátos karaktereit.
Harmadik és negyedik osztályban már teljes szövegeket szükséges megérteni, sok nyelvtani szabályt kell elsajátítani. Sok gyerek ebben az időszakban teljesen elmarad a hiányzások miatt, vagy mert nem is szeretne fejlődni, nem figyel oda. Otthon csupán 2-3 gyerek ismétel, gyakorol, így a román nyelv tanulása teljes mértékben az iskolai mindennapokban van jelen. Vannak diákok, akiknek különösen jó a nyelvérzékük, nagyon jól fejlődnek ezen a téren is. Természetesen a nyelvérzék mellé szükséges a szorgalom, hogy aktívak legyenek az órákon.
Gyakran hallom, hogy sokan azt gondolják, felesleges energiát fektetni a roma gyerekek tanításába és nevelésébe, főleg a román nyelv terén, mondván, hogy ez csupán időpocsékolás. Én azonban hiszek abban, hogy a kitartó munka mindig meghozza a gyümölcsét. Nyilvánvaló, hogy a roma gyerekek fejlődése sosem fog egyenlő szintre kerülni azokéval, akik magyar iskolákba járnak; a szociális háttér és a tapasztalatok különbségei óriásiak. De azt is tudom, hogy a nyelvtudásnál sokkal fontosabb, hogy megtanuljanak olyan magatartásformákat, amelyek révén kulturáltan tudnak megjelenni a társadalomban. Számukra alapvető, hogy megértsék és kontrollálják az érzéseiket, hogy legyenek céljaik, amelyekért küzdeni tudnak. Rá kell jönniük, hogy a kitartás és az elszánt munka az, ami előreviszi őket. Mindezt pedig becsülettel, őszintén és szeretettel érdemes csinálni.
Amikor a tudás megszerzéséről van szó, célom, hogy a diákok elsajátítsák az alapvető készségeket. A tehetségesebb tanulókkal lenyűgöző eredményeket érhetek el a tanulásban, de fontos számomra, hogy mindenki megkapja az alapokat: a számolás, írás, olvasás, valamint a mindennapi román szavak és mondatok használatát. Amikor sikerül megszerettetnem a tanulást egy diákkal, és megértetnem vele, hogy a tudás igazi hatalmat jelent, az a gyerek izgatottan várja az új ismereteket, aktívan részt vesz az órákon, és figyelmesen követi az eseményeket. Annak érdekében, hogy a diákok minél inkább megszeressék a román nyelvet, időnként vendégeket hívok, akik román nyelvű foglalkozásokat tartanak. Ezzel példát mutatok a gyerekeknek, és inspirálom őket. Ezeken az alkalmakon olyan szerepjátékokat játszunk, amelyek a mindennapi életben is hasznosak: vásárlás az üzletben, piacon való alkudozás, útbaigazítás, vagy éppen vonatjegy vásárlás. A tanulók rendkívül élvezik ezeket a programokat, aktívak és motiváltak, ami hozzájárul ahhoz, hogy a tanulás valóban élménnyé váljon számukra.
Úgy vélem, rendkívül fontos, hogy a roma gyerekek mellett a magyar nemzetiségű fiatalok is teljes mértékben élvezhessék az iskolai élet minden pillanatát. Természetesen nem minden nap egyforma: vannak olyanok, amikor minden nehezebben megy, és a kihívások néha túlságosan is megterhelőnek tűnnek. Ugyanakkor akadnak csodás napok is, amikor a fejlődés szinte megállíthatatlan, és a jókedv szárnyakat ad. Ha jobban belegondolunk, felnőttként mi is hasonlóképpen éljük meg a mindennapjainkat. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekek iskolai élményei nagymértékben függenek tőlünk, felnőttektől, és attól, hogyan segítjük őket a tudás megszerzésének izgalmas és kihívásokkal teli útján.
