A keleti szőnyeg mintázata a legendás balettművész varázslatos mozdulatait idézi, miközben Párizs festői környezetében bontakozik ki.
Rudolf Nurejev végső nyughelyét a világ minden részéről látogatják.
Rudolf Hametovics Nurejev (1938-1993) egy tatár családból származott, és neve évtizedekig megkerülhetetlen volt a globális színpadokon. A tánc iránti szenvedélye egy baskír néptánccsoportban kezdődött, majd 1955 és 1958 között a leningrádi Kirov (ma Mariinszkij) Színházban balettművésszé vált. Tehetségét és karizmatikus előadásmódját szinte azonnal elismerték, így hamarosan a világ egyik legkiválóbb szólótáncosaként emlegették, hírneve pedig folyamatosan növekedett.
Az 1961-ben, a társulat nyugat-európai turnéjának párizsi állomásán a KGB általi megfigyelése ellenére sikeresen politikai menedékjoget kérő, a hazatérést ezzel elkerülni tudó Nurejev rövidesen a párizsi operában találta magát, majd előbb Koppenhágában, azután pedig a londoni The Royal Ballet társulatával dolgozott. Élete utolsó tíz évében aztán újra csak Párizsban találhattuk: 1983-tól 1989-ig a párizsi opera balettigazgatója, 1993-ban bekövetkezett haláláig pedig koreográfusa volt.
Az utolsó alkalommal 1992-ben lépett fel a Magyar Állami Operaház színpadán az a kiváló táncos, akit pályafutása alatt a francia Becsületrenddel és számos más rangos elismeréssel jutalmaztak. Karrierje során a megkeresések szinte özönlöttek hozzá, ám az AIDS tragikusan kettétörte az álmait. Alig néhány héttel ötvenötödik születésnapja előtt, 1993. január 6-án, Párizsban hunyt el.
Sírja végrendeletének megfelelően a Párizshoz közeli Sainte-Geneviève-des-bois orosz temetőjében áll, síremléke pedig jócskán kiemelkedik a többi közül, hiszen az általa imádott, Közép- és Kisázsiában egyaránt népszerű kilim szőnyegeket idézi.
A bronz, aranyfüst, illetve üveg felhasználásával készült kompozíció terveit a Nurejevvel élete során számtalanszor együtt dolgozó díszlettervező, Ezio Frigerio jegyzi, kivitelezéséért pedig egy csapatnyi művész felelt: a kis lapokat a velencei gyökerű Orsoni cég gyártotta, a munkában pedig Stefano Pace építész, illetve Francesca Fabbri mozaikművész is részt vett.
A mű avatására végül 1996. május 6-án került sor, így immár közel harminc éve vonzza az emlékező turistákat.
