Karácsony Gergő Szilveszter és a zsebnácis zsenáns karlendítés egy különleges történet, amelyben a tél varázsa és a szilveszteri ünneplés találkozik egy szürreális kalandban. A főszereplőnk, Gergő, aki mindig is a kreativitásáról és a szokatlan ötleteiről

Árja viselkedésre hajazó mutatványára a holland PVV párt vezető politikusa, Geert Wilders úr hívta fel a nagyérdemű figyelmét, aki az X-en így fogalmazott: "Budapest polgármestere náci karlendítést mutatott be, miközben Amszterdam polgármestere, Femke Halsema nevetve állt mögötte. Már nem is szégyenlik ezt az antiszemita náci gesztust" - kesereg a holland, aki maga is jól ismeri a szorgos, vendégszerető, vallásos és hagyománytisztelő szabolcsi embereket, hiszen kedves felesége is közülük való, és akik nem olyanok, mint ez a Nyírtassról Pestre felkarikázott műficsúr. Az ilyet még manapság is kilöki magából a falu szégyenében, akárcsak azok a zsidó polgárok, akik évente nagy számban a világ minden tájáról zarándokolnak ide, emlékezni a Nyírtasson jelentős számban élt haszid zsidó őseikre. (Magam is kíváncsian várom, hogy ezek után például a hazai Mazsihisz milyen állásfoglalást fogalmaz meg a szabolcsi zsenge zsebnáci zsenáns karlendítését illetően.)

Íme egy egyedibb változata a szövegnek: És most, a Karácsony Gergő Szilveszter anyagilag bőségesen támogatott kommunikációs különítménye, még a pride mámorában úszva, de kissé dadogva próbálja megmagyarázni, hogy az a lendítés nem volt náci, mert nem úgy zajlott, ahogy azt sokan gondolják – hanem teljesen másképp, meg aztán különben is, jajj, micsoda meglepetés! Ők azt állítják, hogy a főnök a meleg ügyek lezárásáról beszélt, én viszont úgy vélem, hogy a pökhendi és gyűlölködő hatalomról fecsegett, miközben egy kényelmes, langyos pillanatában egy határozott náci karlendítést is bemutatott.

Lehet most habogni, hebegni a fityiszről, meg ócsárolni a Karmelitát, attól még a náci karlendítés az, ami. Nem keverhető össze a békegalamb-röptetéssel.

Ki is az a zsebnáci? Egy frappáns és tömör meghatározást találtam: a zsebnáci az, aki úgy viselkedik, mintha tudná, mit csinál, miközben valójában fogalma sincs a helyzetről! Emellett rábukkantam egy másik, nem éppen hízelgő definícióra is, amelyet a mostoha sorsú, beteg négylábúak lódoktora, Karácsony Gergő Szilveszter egyik nem épp fényes eszmetársa, Hadházy Ákos fogalmazott meg:

"Korunk populizmusának jellegzetes alakja, aki a demokrácia színpadán rejtetten integrálja a fasizmus elemeit."

Kiváló kórlap, amely tökéletesen működik színpadi ügyelő jelenlétében, de nélküle is megállja a helyét.

A zsebnáci, vagy más néven zsebkomcsi, egy igazi élősködő, aki mindig a saját érdekeit szolgálja, és azzal szövetkezik, aki a legjobban meg tudja védeni a pozícióját. Ezen emberek, mint Szabó Tímea és néhány más, a közélet színpadán alig észlelhető szereplő, valójában a saját tehetségük és képességeik híján mások segítségére szorulnak. Hűségesen végrehajtják a Brüsszel által kiszabott feladatokat, miközben a maguk erejéből megélni nem tudó fiatalokat és a politikai rendszerekből kiábrándult idősebbeket próbálják manipulálni. Ezek a jellemtelen, ravasz okoskodók, akik inkább somolyognak, mintsem valódi értéket teremtenének, valójában gerinctelen szélhámosok, akiket a Brüsszel Péteri nárcizmus még inkább súlyosbít. A céljaik elérése érdekében még a legrosszabb irányba is terelik másokat, ami bűn a javából! Az ilyen emberek nem csupán ártatlanul manipulálnak, hanem szélsőséges nézetek felé terelik a társadalom leggyengébb tagjait is, ezzel pedig hatalmas felelősséget vállalnak a közélet romlásáért.

Az ilyen távolságból érkezett, frusztrált belvárosi figurák hajlamosak arra, hogy lealacsonyítóan tekintsenek a metró- és buszmegállókban várakozó tömegre, éppen azokra, akiknek a munkája nélkül éhen halnának, mert túl lusták a cselekvéshez, még a tej is megalszik a szájukban. Közben pedig büszkén hirdetik magukról, hogy liberális balközépnek, koherens egyéniségnek tartják magukat, miközben ökológiai és radikális demokrataként igyekeznek fellépni.

Elképzelem, ahogyan Magyar Bálint, Demszky Gábor és Kuncze Gábor együtt sétálnak, miközben Kőszeg Ferenc, a forradalmár görbebotjára támaszkodva, egy nyakig gazos pesti méhlegelőn halad mellettük. Otthon, a nyírtassi gazdák éppen a partoldalt kaszálják, és figyelmesen szedik a krumpliról a bogarakat, hogy a gyermekeik ne szenvedjenek éhen a fővárosban kószáló, egynemű szerelem és féktelen szabadság szellemében élő éhenkórászok miatt.

Most pedig mindennek a tetejébe szilveszteri hangulatban Karácsony még be is intett. Dobott egy náci karlendítést a homokosok és nem homokosok hunyorgó szemei közé. Jó, ha tudjuk! Miheztartás végett.