Tartsunk egy pillanatra megálljt: ha az Európai Uniónak van érzéke a helyzethez, akkor most egy jelentős "keleti nyitás" veszi kezdetét.
Lényeg a lényeg: Trumpéknak bajuk van az Amerika számára egyébként sok szempontból rendkívül előnyös gazdasági világrenddel. Senki más számára hozzá nem férhető amerikai privilégium ugyan, hogy az amerikai dollár akkor sem gyengül, ha birtokosai rémisztő mértékben többet importálnak, mint exportálnak.
Mindez valóban helytálló, de Trump támogatói ennek a helyzetnek a sötétebb oldalát is észlelik: az állandóan erős dollár és a folyamatosan olcsó import egyaránt gyengíti az amerikai ipart, megszünteti a jól megfizetett ipari munkahelyeket, és a középső államok republikánus területeit rozsdaövezetté alakítja. A jelenlegi intézkedések valójában baloldali jellegűek, munkáspárti megközelítést tükröznek – és korántsem biztos, hogy ezek sikerrel járnak. Bessent is hangsúlyozza: még nem tudják pontosan, mi vár rájuk. Csak annyit tudnak, hogy az eddig érvényes gazdasági világrend nem kedvez a bennük bízó amerikai állampolgároknak, és most elhatározták, hogy változtatnak rajta.
Erre nem a panaszkodás és az eddig megszokott világrendhez való makacs ragaszkodás a megfelelő reakció.
Az élet nem csupán az export körül forog; számos más tényező is formálja mindennapjainkat. Most három fontos szempontot emelnék ki.
Ott van elsőrenden a dollár. A dollárhegemónia fennálló világunk legnagyobb kibeszéletlen botránya. Nixon elnök első pénzügyminisztere, John Connally mondta egykor, hogy a dollár "a mi valutánk, de a ti problémátok" - s ez maradéktalanul igaz is így. Nem elég, hogy az Egyesült Államok az egész világkereskedelem szinte teljes pénzforgalma által megtámasztott, bivalyerős dolláron ülve azonnali, fájdalmas retorzió nélkül importálhat többet, mint amennyit exportál. (Eleve izgalmas morális kérdés, hogy ha már ilyen privilégium van beépítve a világgazdaság rendszerébe, akkor azt miért a kőgazdag Amerika használhatja kínai csetreszek vásárlására, és miért nem a Globális Dél koldusszegény országai, ahol a külkereskedelmi deficit gabonaimportból jön össze.) A dollár hegemóniája ezen túlmenően masszívan korlátozza minden saját pénznemmel bíró ország monetáris szuverenitását is: a világ jegybankjai nem csökkenthetik saját gazdaságaik igényei szerint az alapkamatot, a dollárral szemben mindig kamatelőnyt kell adniuk, különben devizájukat összetöri a dollár tőkevonzó ereje.
Nos - a világ összes többi országa szerint is az, mesélhetnének róla. Ideje tehát a felháborító dollárprivilégiumot újraosztani, s a nemzetközi elszámolások és devizatartalékok diverzifikálásával a világ más tájait is részeltetni a kereskedelmi mérlegtől függetlenül erős deviza előnyeiből. Viszontvámok helyett-mellett az első téma, amiben a vámmal érintett országoknak érdemes lépniük, bizony a dollárprivilégium. S ebben - kapaszkodjanak meg - Európa, Kína, Oroszország és a Globális Dél érdeke bizony egybeesik. Gyengébb dollárt, erősebb rúpiát, jüant és eurót, ezáltal erősebb és stabilabb forintot - minden jogunk van egy világrendváltás során tárgyalni erről a kérdésről is.
Egybeesik az Amerikán kívüli világ érdeke ezen kívül abban is, hogy ha az Egyesült Államok csökkenteni kívánja kereskedelmi volumenét, akkor mi egymás között növeljük - hiszen azokat a gazdasági károkat, amiket az amerikai exportpiachoz való hozzáférés szűkülése okoz, egyaránt elszenvedi el a világ összes többi gazdasági régiója.
kiindulva abból a felismerésből, hogy mind jobban járunk, ha egymás számára kölcsönösen megkönnyítjük azt a kereskedelmet, amit az amerikaiak a maguk viszonylatában megnehezítettek nekünk. Kína is bajban van - ezen az alapon tudnánk velük is tárgyalni. Már persze, ha az Európai Unió félre tudja tenni ideológiai agymenéseit, amik eddig akadályozták a nagy szabadkereskedelmi dealek megkötésében. Ember mindig remél; talán lesz majd olyan idő, amikor nem egy 15 százalékos német kispárt preferenciái érvényesülnek majd a Brüsszel által kizárólagos hatáskörként gyakorolt európai kereskedelempolitikában.
Ha az Egyesült Államok kijelenti, hogy nem tudja tolerálni a drámai mértékű negatív árukereskedelmi mérlegét, talán nekünk is jogunk van kifejezni aggodalmainkat a velük szembeni, szintén jelentős negatív szolgáltatáskereskedelmi mérlegünkkel kapcsolatban. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy Európa nagyrészt amerikai felhőtárhelyszolgáltatásokat, közösségi médiaplatformokat, mesterséges intelligenciát, taxialkalmazásokat, valamint telefon- és számítógép-operációs rendszereket használ. Ezek mind magántulajdonú vállalatok termékei, és bár elvileg az amerikai kormány nem avatkozhat bele ezek működésébe, a helyzet mégis komoly kérdéseket vet fel számunkra.
Amennyiben Amerika a deindusztrializáció fenyegetésére reagálva korlátozásokat állít fel az árupiacain, akkor a digitális szuverenitás elvesztésének hasonlóan komoly kockázatát figyelembe véve nekünk is érdemes szigorúbb szabályozást bevezetnünk az Európát uraló amerikai technológiai vállalatokkal szemben.
Dollár, techcégek, szabadkereskedelem mindenki mással - ez csak három a mai gazdasági világrend Európa számára sérelmes pontjai közül. S most, amikor Trump az egész világrend leváltását indította el, legfőbb ideje erőnk tudatában felvetni őket. Trump elsősorban nem veszély, hanem esély megoldani végre régóta húzódó problémákat. Hátha rászorítja majd Európát a kényszer arra, amire a józan ész nem bírhatta rá.
