Gyertek, Atyám szeretett gyermekei!

Karácsony előtt pár nappal néhányan arra vállalkoztunk, hogy bemegyünk a börtönbe a Megváltó örömhírét vinni az ott lakóknak. Nem a legkönnyebb szolgálat ez, és nem is egyszerű vállalkozás. Bennem mégis az motoszkált, hogy ez egy nagyon különleges lehetőség. Valamilyen formában be kell vinni az Urat az eltévedteknek. Mikor, ha most nem?! Előtte volt egy felkészítés, hogy mi lesz a program, mihez tartsuk magunkat odabenn, mire számítsunk. Nem először jártam börtön falak között, nagyjából képben voltam, hogy mi vár ott rám. Amire azonban nem voltam felkészülve: miközben Jézus nevében mentünk "fényt vinni a sötétségbe", valójában pont, hogy Vele találkoztunk odabenn. Az Úr terített asztallal várt minket. A bentlakók ajándékkal készültek, nagyon áldott beszélgetések alakultak, a karácsonyi énekek is sokkal mélyebbek voltak, mint bárhol, bármikor.

"Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám." (Máté 25,34-36)

Nem mi hoztuk Jézust a börtön falai közé, Ő már előre ott volt, várva ránk.

És hirtelen megvilágosodott bennem, hogy miért is vagyok annyira aktív az Úr munkáiban.

Számomra a szolgálat nem csupán egy egyszerű emberbaráti aktus; sokkal inkább egy mélyebb elköteleződést és kapcsolatot jelent másokkal.

Több annál, mint hogy csupán a lelkiismeretem békéjét szolgálja.

Több, mint csupán a sikerélmények hajszolása vagy a saját fontosságom tudatosítása.

Több, mint csak az elvárásoknak való megfelelés.

Több, mint csupán egy izgalmas élmény.

A szolgálat egy különleges pillanat, amikor az Úrral találkozom. Minden apró cselekedet, amelyet Jézus nevében végzek, közelebb visz az Atya szívéhez, emlékeztet a Megváltóra, és megnyitja a kaput a Szentlélek munkájának - először bennem, majd velem és általam.

"Áldásom kísérje utadat, és válj a jövő év ajándékává. Az, hogy mennyi mindent élünk át, csak rajtunk múlik."

Lehet tudni, amikor Jézus hív találkozóra. Nem angyal hozza a hírt, nem postán érkezik a meghívás. De annyira személyre szabott, hogy az ember tudja: ez az ő ideje.

Szíved választása, hogy távol tartsd magad. Lehet, hogy sosem érzékeli, mit hagyott ki, hiszen az ismeretlen világában talán nem is sejti, mi mindent veszíthet.

Biztos vagyok benne, hogy aki bátran és teljes szívvel fogadja el az elhívását, az számára garantáltan megérkezik az isteni tapasztalatok világába.