Egy újabb izgalmas fejlemény várható a külföldi orosz befektetések terén.

Oroszország külföldi közvetlen tőkebefektetései (FDI) az elmúlt három évtizedben jelentős változásokon mentek keresztül, és a háború lezárása után újabb fordulatot vehetnek - mondta az InfoRádióban Szigethy-Ambrus Nikoletta, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány 1992 óta követi nyomon az orosz tőkebefektetések célországok szerinti alakulását. E hosszú időszak alatt, amely alatt Borisz Jelcin irányította az országot, majd Vlagyimir Putyin vette át a hatalmat, jelentős változások történtek. Az alapítvány elemzése rávilágít arra, hogy az utóbbi három évtized folyamán az Oroszországból külföldre irányuló közvetlen külföldi befektetések (FDI) esetében markáns korszakokat lehet azonosítani, amelyek jól tükrözik a geopolitikai és gazdasági dinamikákat.

A 2014-ig terjedő időszak két jól elkülöníthető részre bontható. Az első szakasz 1992-től 2003-ig tartott, amikor Oroszország fokozatosan nyitni kezdett a nyugat-európai nemzetek felé, és jelentős tőkebefektetéseket irányított e térségekbe. Ezt követően, 2004-től 2013-ig, a befektetési irányvonalak tovább sokszínűsödtek, és egyre inkább előtérbe kerültek azok az országok, amelyek ma már kulcsszereplőkké váltak az orosz tőkekihelyezések szempontjából. Ilyen például az Egyesült Arab Emírségek, valamint számos offshore terület is - nyilatkozta Szigethy-Ambrus Nikoletta az InfoRádióban.

A krími események és az orosz-ukrán konfliktus új korszakot nyitottak, hiszen a bevezetett szankciók széles spektrumot öleltek fel: pénzügyi, kereskedelmi, energetikai, szállítási és védelmi szektorokat egyaránt érintettek. Ezek a lépések komoly próbára tették Oroszország és Európa közötti kapcsolatokat. Bár a külföldi tőkeáramlásra vonatkozó konkrét intézkedéseket nem fogalmaztak meg, a bevezetett korlátozások jelentősen megnehezítették az Oroszország és Európa közötti tőkeáramlás zökkenőmentes fenntartását.

Jelentősebb visszaesés 2014 és 2016 között volt a krími eseményeket követően,

Az orosz tőkekihelyezések és az Oroszországba irányuló tőke áramlása szempontjából 2017 és 2020 között egy újbóli befektetési fellendülés tapasztalható, amelyben a nyugat-európai cégek is jelentős szerepet vállaltak. Azonban a 2022-es orosz-ukrán konfliktus kirobbanása után a tőkekihelyezés Oroszország számára egyre nehezebbé vált, új kihívásokkal és korlátozásokkal terhelve meg a korábbi befektetési trendeket.

Az orosz tőke három fő irányba terjeszkedett a nemzetközi porondon:

Szigethy-Ambrus Nikoletta megfogalmazása szerint az utóbbi időszakokban jelentős növekedést mutattak a fent említett elemek értékei. Emellett a különböző szakaszokban eltérő országok bizonyultak "slágereknek".

Az Oeconomus alaposan feltérképezte az orosz offshore transzferek működési mechanizmusait is. E folyamat során a befektetők gyakran adóparadicsomokban, mint a Kajmán-szigetek vagy a Seychelle-szigetek, helyezik el tőkéjüket, majd onnan irányítják át a pénzüket olyan európai vagy amerikai nagyvállalatok felé, amelyeknek Oroszországban érdekeltségeik vannak. Ezeknél a tranzakcióknál rendkívül nehezen nyomozható az orosz forrás, így Oroszország hatékonyan képes megkerülni a nemzetközi szankciókat, amelyeket a 2014-es konfliktus, illetve a 2022-es háború kitörését követően vezettek be.

Szigethy-Ambrus Nikoletta rámutatott arra, hogy Kína kiemelkedő példa, amikor Oroszország kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatait vizsgáljuk. Az adatok, amelyeket a Kínai Kereskedelemügyi Minisztérium tett közzé, világosan mutatják, hogy 2022-ben Oroszország 1,1 milliárd dollárt fektetett be Kínában. Ez a szám jól illusztrálja, hogy mennyire átalakultak a két ország közötti gazdasági kapcsolatok.

Ha az oroszországi statisztikákat vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy ezek a pénzmozgások nem tűnnek fel, mivel Oroszország gyakran transzferországokat használ. Ez azt jelenti, hogy a pénzt először egy offshore államba helyezik el, majd onnan irányítják Kínába vagy más helyekre. Ez a módszer megnehezíti a pénz nyomon követését és a pontos adatok tisztázását, így csak feltételezésekre támaszkodhatunk. Ugyanakkor, mivel sok esetben az offshore államokban elhelyezett összegek mennyisége megegyezik azzal, ami a célországba érkezik, ezek az összefüggések mégis kimutathatók – mondta az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakértője.

2014 után tehát még csak óvatosabban, de 2022-től már markánsan változott a célországok iránya a befektetések tekintetében. Oroszország a külpolitikája mellett a külgazdaságát is az OECD-államok körén kívül képzeli el. Az amerikai elnökválasztás kapcsán azonban felmerül a kérdés: visszaállhat még a régi rend a két nagyhatalom között, vagy Oroszország partnerségeit a jövőben is a jelenlegi partnerországokkal képzeli el?

Az elemző szerint még nem világos, hogy egy esetleges tűzszünet vagy béke esetén mi történne a kihelyezett orosz tőkével. Úgy véli, hogy Oroszország a jövőben is meg fogja őrizni kapcsolatait, akár az Egyesült Arab Emírségekkel, akár Kínával, mivel ezek az üzleti kapcsolatok számára előnyösek és jövedelmezőek. Ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy amennyiben javulnak az üzleti viszonyok a nyugat-európai országokkal vagy az Egyesült Államokkal, akkor ismét bekövetkezhet egy kisebb diverzifikáció, és az orosz tőkekihelyezés is jelentősebb mértéket ölthet ezekben az országokban.

Arra a kérdésre, hogy a háború végeztével felszabaduló forrásait Oroszország várhatóan mire fordítja, az elemző kiemelte: elsősorban a helyreállítás lesz a fókuszban a költéseknél, de meglátása szerint a tőkekihelyezéseknél is várható egy emelkedő trend.