Új orosz tengeri bázis létesül Kelet-Afrikában, ami jelentős változást hozhat a térség biztonsági helyzetében, és potenciálisan véget vethet a szomáliai kalózkodásnak.

Az új kelet-afrikai bázis lehetővé teszi számára, hogy versenyezzen más tengeri hatalmakkal, legyenek azok regionálisak vagy globálisak, amelyek már jelen vannak ebben a feszültséggel teli övezetben. Az orosz terv, hogy a Vörös-tengeren és az Indiai-óceánon is kiépítse a bázisait, bár régre nyúlik vissza, megbontja a régió eddigi status quo-ját, és tükrözi Moszkva geopolitikai érdekeit Afrikában és a Közel-Keleten.

Miután a Moszkva által támogatott Damaszkusz tavaly év végén összeomlott, a mainstream médiában elterjedt az a narratíva, miszerint Oroszország elvesztette befolyását a Közel-Keleten. Ez azonban erőteljesen megkérdőjelezhető, hiszen a Kreml önállóan hozhatott döntést arról, hogy a térségben állomásozó katonai erejének jelentős részét Kelet-Líbiába irányítja, miközben a szíriai támaszpontjait továbbra is megőrzi.

Kétségtelen, hogy a Földközi-tenger kulcsszerepet játszik az orosz haditengerészet Közel-Keletre és az Indiai-óceánra irányuló terjeszkedési törekvéseiben, hiszen ez a vízi út megkönnyíti az orosz flotta eljutását az Indiai-óceán melegebb vizeihez. A Mediterrán térség nem csupán lehetőséget biztosít az orosz haditengerészet számára, hogy demonstrálja működési képességeit, hanem stratégiai bázisként is szolgál, lehetővé téve, hogy állandó jelleggel jelen legyen a Földközi-tenger térségében, a líbiai partoktól kezdve az egyiptomi határokon át egészen Szíriáig.

Oroszország továbbra is aktív formálója a közel-keleti, a mediterrán és az észak-afrikai térségben zajló geopolitikai folyamatoknak. Ehhez jön még erősödő kelet-afrikai jelentléte, ami lehetővé teszi Oroszország számára az energia- és tengeri szállítási útvonalak ellenőrzését. Mindez stratégiai partnereivel összehangolt geopolitikai programjának része, amely a Földközi-tenger keleti részétől a Vörös-tengerig, onnan pedig az Indo-csendes-óceáni térségig terjed.

A világ hajózásának 40 százaléka halad át a Bab el-Mandeb-szoroson és a Vörös-tengeren, beleértve a napi 4 millió hordó olajat is. Ez a tengeri folyosó, ahol már a 2010-es években is voltak kalóztámadások, ma a jemeni konfliktushoz kapcsolódó folyamatos incidensek színterévé vált.

A már így is feszültséggel teli régió egyre inkább a helyi és nemzetközi haditengerészeti tevékenységek középpontjává válik. Az Arab Liga tagállamai, mint Szaúd-Arábia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek, aktívan részt vesznek a térség biztonsági helyzetének alakításában. Ezen kívül az ázsiai nagyhatalmak, mint Kína és Japán, folyamatosan járőröznek a vizeken, miközben olyan országok, mint az Egyesült Államok és Franciaország, már bázisokat üzemeltetnek a térségben. Más országok, például Törökország és Etiópia, szintén törekednek arra, hogy saját katonai jelenlétüket megerősítsék, ami tovább fokozza a helyzet bonyolultságát.

Ez a régió tehát a regionális és nemzetközi hatalmak megújult és összetett kölcsönhatásának színtere. Ebben az összefüggésben Oroszország, amely szintén meghatározó szerepet kíván játszani a régióban, 2020 novemberében jelentette be a szándékát, hogy

2020. november 11-én az orosz kormány Vlagyimir Putyin elnök elé terjesztette a javaslatát, amely egy kétoldalú megállapodásra vonatkozott Szudán fővárosával, Kartúmmal. Ennek a megállapodásnak a célja egy haditengerészeti bázis létrehozása volt. November 17-én Putyin elnök rábólintott a javaslatra, ezzel megnyitva az utat az orosz haditengerészet számára egy logisztikai bázis kiépítése előtt a Vörös-tenger partján. A megállapodás részletezi, hogy egy logisztikai központot és haditengerészeti létesítményeket fognak létrehozni, amely 300 fő személyzetet képes fogadni, továbbá lehetőséget biztosít legfeljebb négy hadihajó, köztük nukleáris meghajtású egységek kikötésére is.

A szudáni kormány hozzájárult, hogy 25 évre, plusz további 10 évre ingyenesen biztosítsa a kikötői infrastruktúrát Port Szudán területén. Ez a megállapodás lehetőséget biztosít Oroszországnak arra, hogy a szudáni kikötőkön és repülőtereken keresztül bonyolítsa a bázis működéséhez, valamint a hadihajók ellátásához szükséges fegyverek, lőszerek és felszerelések importját és exportját. Amennyiben a bázis védelmét a szárazföldi szudáni erők látják el, Oroszország felelős lesz a tengeri megközelítések és a légvédelem biztosításáért.

Ezenkívül a megállapodás lehetővé teszi az orosz katonai támogatást a szudáni erők számára a tengeri mentésben, a tenger alatti mérnöki munkában és a zóna légvédelmében. Ehhez a Kremlnek ezért mindennel rendelkeznie kell, amire szüksége van egy A2/AD-buborék ( Anti-Access/Area Denial - hozzáférést gátló/területmegtagadó képességek) létrehozásához a Vörös-tengeren, amely lehetővé teszi számára, hogy időnként elvágja - vagy a fennmaradó időszakban figyelemmel kísérje - az összes nyugati hajózást és kommunikációt (tenger alatti kábeleket) ezen a stratégiai tengeri folyosón.

A bázis létrehozásáról szóló tárgyalások feltehetően 2017 novemberében kezdődtek a szudáni elnök moszkvai látogatása során. Ha a projekt késedelmet szenvedett is al-Basír lemondása miatt, azt mégsem temették el. Az orosz-szudáni együttműködés még fel is gyorsult egy orosz katonai misszió létrehozásával a szudáni védelmi minisztérium szívében, valamint számos technikai-katonai megállapodás aláírásával. Így, akárcsak a Mig-29-es harci repülőgépek 2008-as, Fehéroroszországon keresztül történő Szudánba szállítása esetében, Oroszország harmadik országokon keresztül különféle fegyvereket és lőszereket szállított Szudánnak, amiért cserébe Kartúm vállalta, hogy Haftár tábornagy csapatai mellett harcoló milíciát telepít Líbiába.

Miután évekig késett, Szudán külügyminisztere idén februárjában megerősítette, hogy Oroszország terve első kelet-afrikai haditengerészeti bázisának létrehozására megvalósul. A bejelentés Ali Juszef Ahmed al-Sharif külügyminiszter moszkvai látogatása során történt, ahol találkozott orosz kollégájával, Szergej Lavrovval. A találkozó után Sharif azt mondta, hogy a két ország "teljes mértékben egyetért" egy orosz bázis létrehozásában, "és nincsenek akadályok".

A 2023 óta zajló szudáni polgárháború jelentős akadályokat gördít a bázismegállapodás megvalósítása elé. Oroszország szudáni logisztikai bázisa, amely összekapcsolódik a már működő líbiai létesítménnyel, drámaian felerősíti és szélesíti a régióban megjelenő stratégiai hatását és jelenlétét.

Szudán készsége, hogy bázist kínáljon Oroszországnak, továbbra is kedvező fejlemény Moszkva számára. A szudáni kikötő, mint az orosz haditengerészet logisztikai központja, képes lenne befogadni akár négy hadihajót, beleértve az atommeghajtásúakat is. Néhány elemző véleménye szerint ez a bázis lehetőséget adna Oroszországnak, hogy visszaállítsa állandó jelenlétét az Indiai-óceán térségében. Oroszország a hidegháború végén elvesztette ezt a stratégiai előnyt: a szovjet időszakban működő berberai haditengerészeti bázist Szomáliában 1997-ben, míg az eritreai (akkor még Etiópia része) nokrai bázist 1991-ben zárták be.

A Port Szudánban felállított orosz bázis működésbe lépésével az Indiai-óceánon tartózkodó orosz haditengerészeti flottát lesz hivatott segíteni, ezzel erősítve a térségbeli katonai jelenlétüket, és...

Az orosz jelenlét új lehetőségeket nyújtana Moszkva olajérdekeltségeinek védelmére a térségben. Egy ilyen bázis felállítása lehetővé tenné, hogy az orosz hadihajók iráni olajszállító tankereket kísérjenek az Arab-félszigetet körülvevő vizeken, ezzel tovább növelve Moszkva befolyását a régióban.

Az orosz létesítmény Szudánban új kapukat nyit meg az afrikai befolyásuk számára, míg Port Szudán az orosz-afrikai katonai együttműködés szimbólumává válik. Amennyiben Oroszország támogatást nyújt Szudánnak a parti védekezési rendszerek kiépítésében, elképzelhető, hogy más országok is követni fogják ezt a példát a térségben. Az orosz haditengerészeti hajógyárak versenyképes árakon kínálnak gyors járőrhajókat a helyi vásárlóknak, így könnyen potenciális ügyfélkörre találhatnak Kelet-Afrika partjainál.

Líbiához hasonlóan Szudán is egy megosztott ország, ahol bázisokat épít Oroszország. Persze vannak lehetőségek és buktatók egyszerre.

Az ambiciózus, Észak-Afrikától a Közel-Keleten át az Indiai-óceánig átívelő orosz stratégiai jelenlét a lehetőségek mellett ugyanakkor komoly kihívásokkal is szembesül:

A közel-keleti Szíriában a - nemzetközileg is beágyazódott - polgárháború után, bizonytalan Oroszország ottani jelenlétének a jövője. Tekintettel Oroszországtól való távolságra, a szükséges anyagok (légvédelmi rendszerek, infrastruktúra) szállítása hosszú és bonyolult lesz, ami minden bizonnyal továbbra is megköveteli a tartuszi és hmeimimi (Szíriában) bázisok közbenső logisztikai központként való használatát. A Líbia, Szudán és Csád határán lévő bázis inkább a Száhel-övezetben folytatott műveletekhez szolgálhat logisztikai központként.

Az észak-afrikai Líbiában a korábban felforrósodott konfliktus lángjai időnként újra fellángolnak, és a kelet-líbiai hadúr, Szaddám Haftar, több irányból érkező kapcsolatai is destabilizáló hatással bírnak Moszkva számára. Az utóbbi időszakban Haftár egyre szorosabbra fűzte viszonyát a törökökkel, akik Oroszország rivalizálói a térségben. Április végén Washingtonban tett látogatása is azt mutatja, hogy a geopolitikai játszmák közepette keres új szövetségeket. Apja, Khalifa Haftar, nem is olyan régen Athénban, négy évvel ezelőtt pedig Tel Avivban próbálta meg elmélyíteni a partnerségeket, mindezt az észak-afrikai ország és a kelet-mediterrán geopolitikai játszmák összefonódása keretében.

A kelet-afrikai Szudán helyzete rendkívül instabil: a Vörös-tenger partján fekvő országban 2023-ban kirobbant harcok az RSF lázadó csoport és a kormány hadserege között gyorsan polgárháborúvá escalálódtak. A régióban zajló szeparatista mozgalmak és a gyakori katonai puccsok következtében Szudán már nem működik központosított, szuverén államként. Emellett az ország infrastruktúrája, különösen az elektromos hálózat leromlott állapota, jelentős kihívást jelent egy modern haditengerészeti bázis létrehozásában, főleg az atommeghajtású hadihajók fogadásával kapcsolatban.

Valójában egy ilyen bázis megnyitása csak hosszú hónapok, sőt évek elteltével lát napvilágot, ami kétségeket ébreszt a vállalkozás valódi megvalósíthatóságával kapcsolatban. Ezért teljesen elképzelhető az orosz-török és az orosz-amerikai verseny kijátszása a helyi hatalmak, és mindenekelőtt Kartúm részéről. A szudániak politikai játéka, amely egy ideig a törökök ajánlatait részesítette előnyben, most Moszkva felé kedves. (Líbiában pont fordítva, ott most Ankarával keresik jobban a kapcsolatot.)

A több régióra kiterjedő orosz geopolitikai program szempontjából a helyi konfliktusok és megosztottság egyaránt hordozhatnak lehetőségeket és destabilizáló hatásokat. Az új világrendet formáló folyamatok bonyolultsága és folyamatos változása néha előnyöket, máskor pedig hátrányokat jelent a globális és regionális hatalmak számára. A körültekintő navigálás és a konfliktusok elkerülése nem csupán a tengerek viharos vizein, hanem a bizonytalan, dinamikusan alakuló nemzetközi környezetben is nélkülözhetetlen feladat.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.