"Isten a zsidók ellen" - Az Egyesült Államokban egyre inkább elterjed a teológiai antiszemitizmus.

Ez nem a 20. században tapasztalt francia vagy német antiszemitizmus, és nem is a hagyományos politikai antiszemitizmus formáit idézi. Amit ma megfigyelhetünk, az egy régi eszme újbóli feltámadása, amely szerint a zsidók befolyása és a "zsidó korrupció" a zsidóság vallási identitásából fakadóan értelmezhető és magyarázható.
Ez a teológiai antiszemitizmus, amely visszatért - elég, ha felmegyünk az X-re, vagy meghallgatjuk Candice Owenst vagy hozzá hasonlókat, és már szembesülünk is vele.
Yair Kleinbaum legfrissebb írását a Jfeed portálon találta meg a Neokohn, amelyből egy figyelemre méltó tény derül ki: az utolsó olyan antiszemita megnyilvánulások, amelyek vallási motívumokkal voltak átszőve, a cári Oroszország idejére és az iszlám világ bizonyos területeire nyúlnak vissza.
Ezúttal ismét felbukkant az Egyesült Államokban. Az amerikai szélsőjobboldal politikai és vallási szempontból új irányvonalon halad; itt nem csupán egy szokványos vallási megújulásról beszélhetünk, hanem egy sajátos keresztény nacionalista érzésvilágról, amely a zsidóságot és a zsidó közösségeket teológiai gátként értelmezi.
Ebben a világnézetben a keresztény nacionalizmusnak először is meg kell szabadulnia a zsidók "földhözragadtságától", az észlelhető materializmustól, szekularizmustól vagy kulturális befolyástól, annak előfeltételeként, hogy spirituális megújulás mehessen végbe. A zsidók szerepe ebben a narratívában nem politikai vagy társadalmi, hanem teológiai: egy probléma, melyet a keresztény tisztaság és hatalom felé vezető úton le kell küzdeni.
Jelenleg egy olyan egyedülálló esemény zajlik, amelyre a történelem során még nem volt példa, mindezt pedig rendkívüli és szokatlan körülmények között tapasztalhatjuk meg:
A zsidók a nyugati világban teljes körű polgári jogokat élveznek.
2. a zsidók nemzeti önrendelkezéssel bírnak Izrael Állam révén,
3. Mindeközben, az antiszemitizmus vallási köntösben újból felszínre tör.
Ez a párosítás páratlanul különleges.
A következmények igazán mélyrehatóak. Olyan helyzet állt elő, amikor a zsidóság, mint független nemzet, kénytelen teológiai vitákba bocsátkozni. Nem a szándékukból fakadóan, hanem kényszerűségből. Az Egyesült Államokban általánosan nem tapasztalható vallási ébredés, azonban az amerikai jobboldal egyes szegmenseiben, ahol vallási megújulás figyelhető meg, ez a megújulás az evangélikus irányzat és Izrael ellenében valósul meg. Ez a folyamat egy új, katolikus hatású keresztény nacionalizmus keretein belül zajlik, gyakran antiszemita felhangokkal kísérve.
Ez a változás alapvető kihívást ró a zsidó közösségre: a helyzetet már nem lehet csupán politikai érvekkel, történelmi utalásokkal vagy vallások közötti baráti találkozókkal kezelni.
A teológia mélyebb megértésére van szükségünk, amelyre két különböző megközelítés kínálkozik:
Izraelbe való visszatérés: A zsidók fizikai jelenléte őseik földjén és a szuverenitásuk birtoklása élő bizonyítéka a helyettesítési teológia tévedésének. Ez a jelenség nem csupán a Szentírás szövegeiben található ellentmondásokkal cáfolja a katolikus helyettesítési doktrínát, hanem a valóságos tények is ezt támasztják alá: itt vagyunk, és visszatértünk.
Az evangéliumi-kálvinista szövetség iránti újabb elköteleződés: Bár az évek során számos bírálat érte ezt a közösséget, mára a katolikus-nacionalista antiszemitizmus terjedése ellenében egy jelentős védelmi vonalként funkcionál.
Ebben az új környezetben a zsidó-protestáns kapcsolat nem csupán Izrael védelmét szolgálhatja, hanem Amerika megújulásához is jelentős mértékben hozzájárulhat.
A zsidó közösség jelenleg egy olyan teológiai kihívással néz szembe, amelyre eddig nem volt példa: bár megőrizzük szuverenitásunkat, szabadságunkat és befolyásunkat, mégis egy teológiai zsákutcába jutottunk. Ez a helyzet lehetetlenné teszi, hogy elkerüljük a párbeszédet. Újra aktívan részt kell vennünk a diskurzusban – határozottan, felkészülten, és történelmi valamint szellemi örökségünk teljes súlyával a vállunkon.
Nem az a célunk, hogy bárkit is átformáljunk, és nem is azért állunk ki, hogy elfogadjuk mások véleményét, hanem hogy világosan kifejezzük: