Az állam védi az idegenhonos halakat, ami felháborította a kutatót.

Szendőfi Balázs emlékeztet, a Távol-Keletről behozott és elszaporodott amur tönkreteszi az őshonos életközösségeket.

Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes elkeseredett posztjában, amely a Budapest halai nevű Facebook-oldalon jelent meg, kifejezi csalódottságát a 2025-ös év halának választása kapcsán. "Sokan tévesen azt hiszik, hogy a kurta baing érdemelte ki ezt a megtisztelő címet, de a valóság az, hogy az amur lett az éllovas. Érdekes módon, a kurta baingot egyáltalán nem is jelölték (hiszen nem is lehetne, mivel nem őshonos), de Magyarországon a halak sorsa nem a haltani szakemberek kezében van, hanem a horgászok és a MOHOSZ, akik mindig is komoly befolyással bírtak ezen a téren."

A poszt utal a Magyar Haltani Társaság minden évben megrendezett internetes szavazására, amelyet az őshonos halfajok népszerűsítése érdekében indítottak.

Az amur hal, amely Szibéria keleti részein és Kínában honos, 1963-ban került be Magyarország vizeibe. Azóta világossá vált, hogy ez a faj nem csupán jól alkalmazkodik a hazai környezethez, hanem jelentős hatással van az élőhelyekre is. Fogyasztásával a vízinövényeket eltünteti, ezzel pedig komoly károkat okoz az őshonos ökoszisztémákban.

A horgászok között nagy népszerűségnek örvend, hiszen rendkívül élénk ellenállással küzd a horgon, ami felejthetetlen élményt nyújt, különösen, ha a nagyobb példányok között akad a horogra.

Szendőfi azt teszi szóvá, hogy a 2025-re vonatkozó, állami szinten meghatározott horgászrend "példátlanul drasztikus védelemben részesíti" ezt az inváziós halfajt. A horgászok mostantól csak azokat az amurokat tarthatják meg, amelyek testhossza nagyobb 50 centiméternél, de kisebb 80 centiméternél. A többit vissza kell engedni, élve. A kutató szerint ez szakszerűtlen és káros döntés volt.

Az új szabály bevezetésével a nagyobb példányok is visszakerülnek a vízbe, így tovább formálják az élőhelyet saját ízlésük szerint.

Szendőfi figyelmeztetése arra ösztönöz minket, hogy alaposan mérlegeljük, miként kerülhet 50 centiméternél kisebb amur a vizeinkbe, miközben a telepítése már régóta tilos mind az uniós, mind a hazai jogszabályok szerint. Állítása szerint a helyi környezethez való alkalmazkodásának köszönhetően az amur képes szaporodni, és már ő is szemtanúja volt amurívásnak. Ugyanakkor titkon telepítik ezt a halfajt országszerte, hogy a horgászok kedvében járjanak, még ha ez illegális is. Ennek alátámasztására mellékelt egy fotót (ez a címlapképünk), amelyen jól látható, ahogyan a csúszdán a pontyok mellett két amur is beúszik egy tóba. A kép készítésének helyszínét nem árulja el, de azt állítja, hogy rengeteg hasonló felvétele van: "Ez az egész országban előfordul, gyakran a szakmailag felkészült középvezetők tudta nélkül, tógazdasági halászok és a halakat szállító alkalmazottak önálló akcióiként. Az amur gyorsan letarolja a víz alatti és part menti növényzetet, ezzel teljesen eltünteti az őshonos halak ívóhelyeit. Emiatt elterjedt gyakorlat, hogy a tógazda, akitől a halat rendelik, akkor is belepakol amurt a szállítmányba, ha a megrendelő ezt nem kéri. Hiszen ha csökken az ívóhelyek száma az általa kezelt vízben, azzal kisebb lesz a természetes halszaporulat is, így a következő évben újra tógazdaságból kell rendelni a halat, ami folytatja a biznisz körforgását" - írja a kutató.

Ez a jelenség komoly aggályokat vet fel, mivel hozzájárul ahhoz, hogy a már az "év halának" címét elnyerő, valójában veszélyeztetett kurta baing és társai fokozatosan eltűnjenek a hazai vizekből. Emellett a még bőségesen jelenlévő, szintén növényzethez kötődő őshonos fajok, mint például a csuka, a vörösszárnyú keszeg, a sügér és a süllő, szintén hátrányos helyzetbe kerülnek. Az ilyen tendenciák hosszú távon súlyos következményekkel járhatnak a vízi ökoszisztémák egyensúlyára nézve.