Hipóval tisztított tojások, horribilis árakon kínált tesztek, és a rendeleti kormányzás - emlékszel, milyen volt a covid itthon?

Magyarország olyan színpad, ahol az utóbbi öt évben egy világjárvány alakította a társadalmi és politikai diskurzusokat. Ekkor merült fel a túlárazott és sokszor felesleges beszerzések kérdése, amelyeket a kormányzati propaganda szorgalmazott. Az orosz és kínai érdekek előtérbe helyezése, a parlamenti demokrácia megszorítása, valamint az információk elrejtése mind hozzájárultak a helyzet bonyolultságához. És ne feledkezzünk meg a mindennapok apró, de sokszor kiábrándító részleteiről sem, mint például a nyunyóka, amely a közbeszéd különös, de jellemző elemévé vált.

Három hónap múlva találkozunk – vetette fel egyik kollégánk 2020. március 16-án, amikor a cégünk is átállt a távmunkára a koronavírus-járvány következtében. Alig egy héttel korábban vettem részt egy eseményen, amely örökre bevésődött az emlékezetembe egy másik jóslat miatt: az MKIK évnyitó konferenciáján a miniszterelnök kijelentette, hogy "a turizmusnak kampó".

Ma már egyértelmű: kollégánk és Orbán Viktor is helyesen látta a helyzetet. A koronavírus-járvány első hulláma hazánkban hivatalosan 2020. március 4-én indult, amikor is az első fertőzöttet regisztrálták. Egy héttel később, a kezdeti bizonytalanság után, a kormány végül a lezárások mellett döntött. Ekkor hirdették meg a veszélyhelyzetet, majd március végén az Országgyűlés elfogadta az úgynevezett felhatalmazási törvényt, amely lehetővé tette a rendeleti kormányzást a különleges jogrend idején – első körben csupán három hónapra, a veszélyhelyzet időtartamára.

Vagy hát, ma már ezt is tudjuk, tulajdonképpen addig, amíg csak jónak látják: a veszélyhelyzetet a mai napig hosszabbítgatják, korlátlan felhatalmazást adva a kormánynak tulajdonképpen bármire az önkormányzatok jogainak és bevételi forrásainak elvonásától a költségvetés komplett átírásáig.

A rendeleti kormányzás körüli helyzet nem csupán magyar jelenség volt, de a mi sajátos stílusunkkal mégis megőriztük a magyar szellemet. Például, amikor békésen üldögélve egy étterem teraszán élveztük az étkezést, szinte érthetetlen módon figyeltük, ahogy a tavaszi napsütésben, tőlünk alig fél méterre, maszkos emberek sétáltak el mellettünk. Az is tipikusan magyar volt, hogy...

Miközben Szlovéniában az iskolásokat rendszeresen, heti rendszerességgel tesztelték, nálunk a PCR-tesztekért elképesztően magas díjakat kértek el. Amikor végre a kormány is rájött, hogy ezt a helyzetet kezelni kellene, meglepő módon egy újabb indokolatlanul magas árat állapított meg a tesztekre.

A magyar kormány reakciója a koronavírus első fertőzöttjeinek iráni diákokként való azonosítása érdekes fordulatot vett. Ahelyett, hogy csupán a helyzet kezelésére összpontosítottak volna, a kormányzat a kitiltások mellett a vírus terjedését összekapcsolta az illegális migrációval. Érdekes módon, míg más országokban a Kína-ellenesség intenzíven megjelent, nálunk ez a jelenség nem öltött olyan szélsőséges formákat, még annak ellenére sem, hogy a vírus eredete Kínához kötődik. A járvány körüli álhírek terjesztésében Lenkei Gábor és Gődény György is jelentős szerepet játszott, míg az Egyesült Államokban Donald Trump, a korábbi elnök, sokkolta a közvéleményt áltudományos kijelentéseivel, hasonlóan Jair Bolsonaro brazíliai elnökhöz is.

De milyen is volt a Covid-járvány a magyaroknak? Mire emlékezhet belőle az, aki Magyarországon élte át? És mi maradt itt velünk belőle a mai napig?

A túlvásárlás jelensége nem csupán a magyarokra volt jellemző; a világ számos táján, így a nyugati országokban is hasonlóan eluralkodott. Nálunk a vécépapír és a száraztészta mellett az élesztő vált a hiánycikkek szimbólumává. Ezt a terméket jobb esetben a pult mögött, rosszabb esetben a pult alól, és a legrosszabb esetben egyáltalán nem lehetett beszerezni. Külön érdekesség, hogy újra megjelentek a boltok polcain a kimérhető élesztőtömbök, amelyekre csak azok emlékezhetnek, akik a nyolcvanas években aktívan részt vettek a magyar vásárlási szokásokban.