Így vált George Clooney az amerikai liberalizmus szószólójává.
A kétszeres Oscar-díjas színészt egyszerre irigyelheti Bono, vagy az amerikai Demokrata Párt politikusainak sora, de korántsem a színészi teljesítményéért.
"Széles körben hiteltelenné váló másodrangú filmsztár", "bukott politikai szakértő" – ezekkel a kifejezésekkel illette Donald Trump amerikai elnök nemrég George Clooneyt. A színész társadalmi hatását paradox módon éppen az mutatja meg a legjobban, hogy az elnök így nyilatkozott róla, ezzel pedig hatalmas bakot lőtt. Clooneyt nem csupán a több mint húsz évnyi aktív jótékonykodás, alapítványok létrehozása, több száz millió dollárnyi adománygyűjtés, a Nobel-békedíjasoktól kapott kitüntetés, a Bob Hope Humanitárius Díj és az ENSZ békenagykövete cím emeli ki a hollywoodi hírességek közül, hanem éppen az, hogy nem illik bele a "jófejkedő" sztárok sorába, akik csupán a közfigyelmet szeretnék magukra irányítani.
A hírességek marketingelt jótékonykodása az utóbbi években különösen éles fényt kapott, különösen a koronavírus-járvány idején, amikor a "We are all in this together" (Együtt vagyunk ebben) szlogen hódított a közösségi médiában. Az átlagemberek számára sokszor nehezen érthető, hogy például Ellen DeGeneres, az Egyesült Államok egyik legismertebb tévés személyisége, a karantén alatt a több millió dollárt érő, 1200 négyzetméteres otthonát börtönként élte meg. Hasonlóképpen, Madonna is szokatlan módon, egy virágokkal díszített kád tejben fürödve próbálta hangsúlyozni, hogy a járvány tanulsága az, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, hiszen a COVID-19 senkit nem kímél. Az ilyen megnyilvánulások miatt Hollywood, amit sokan a "liberális olvasztótégelynek" csúfolnak, nem mentes a kritikától: Bonónak, a U2 énekesének példája is jól mutatja, hogyan válhat a közvélemény szemében karikatúrává, amikor az átlagpolgárok mindennapi életétől távol álló nézeteket hangoztat.
George Clooney sikeresen egyesítette a hollywoodi filmsztár életmódját a dollármilliárdos hírnévvel, miközben hiteles filantróp képet alakított ki magáról. Társadalmi aktivizmusát ügyesen összhangba hozta a filmvásznon megformált karaktereivel, így nemcsak a szórakoztatás világában, hanem a társadalmi ügyek terén is maradandó nyomot hagyott.
Az etikus, ámde nőcsábász orvosként ismertté vált filmsztár, akit a Vészhelyzet című sorozatban láthattunk, 2005-ben egy jelentős fordulópontot ért el karrierjében, amikor a Sziriána című filmben szerepelt. Ez az alkotás a 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni társadalmi légkörben, kivételes érzékkel tálalta a terrorizmus, az olaj és a hatalmi érdekek kegyetlen összefonódásait, nem feledkezve meg az ellenállókról sem. Clooney karaktere radikálisan eltért a korábban megszokott, laza és vonzó férfi szerepeitől: a sármját egy szakáll és némi súlyfelesleg mögé rejtette (a szerep kedvéért 15 kilót hízott). A film sikerét nemcsak az Oscar-gálán kapott elismerések fémjelezték (Clooney három jelölést zsebelt be a legjobb mellékszereplő kategóriában), hanem a kritikusok dicsérete és a politikai elismerés is, hiszen számos politikus is méltatta a munkáját. Clooney karrierje mellett a jótékonykodás és politikai aktivitás is egyre hangsúlyosabbá vált: különösen 2006 után folyamatosan dolgozott az afrikai Dárfúrban zajló fegyveres konfliktusok áldozatainak támogatásán, rendszeresen tárgyalt politikai vezetőkkel, például Barack Obamával is, hogy figyelmet irányítson a szudáni régióra. Ezekben az években a The Guardian "liberális Amerika hangjának" nevezte Clooneyt, míg a The Observer úgy fogalmazott, hogy ő több, mint egy újabb liberális hollywoodi sztár, aki rátalált egy fontos ügyre. Ennek egyik szemléletes megnyilvánulása volt, amikor 2012-ben Washingtonban, a szudáni nagykövetség előtt zajló tüntetés során letartóztatták, és pár órán belül a közösségi médiában számos poszt követelte szabadságát a #freeClooney hashtag alatt. Később feleségével, az emberi jogi ügyvéd Amal Clooneyval 2016-ban megalapították a Clooney Foundation for Justice jogvédő szervezetet, amely továbbra is elkötelezetten küzd az igazságosságért.
Közben a színész, aki később is számos politikai témájú filmben feltűnt (mint például a Michael Clayton vagy A hatalom árnyékában), továbbra is megformálta azt a csibészes, férfias karaktert, amely igazán a köztudatba emelte. Említhetjük például az Egek urát vagy a Gravitációt, és ne feledkezzünk meg a Nespresso reklámokban való megjelenéséről sem.
A filantróp és a nők kedvence mesterien játszott a kettősség fogalmával interjúi során. Amikor a sajtóban többször is szóba került a lehetséges politikai karrierje, rendszerint azzal hárította el a kérdéseket, hogy túl sok barátnője van ahhoz, hogy komolyan foglalkozzon ilyesmivel.
Ezzel a magabiztos férfiassággal, a liberális, de alapvetően politikailag kívülálló karakterrel pedig a hollywoodi jófejkedő elitet kritizáló hangok olyannyira nem tudnak mit kezdeni, hogy George Clooney hatását még maga az amerikai elnök sem intézheti el csupán egy vállrándítással. Most épp annyira nem, hogy feleségét, Amal Clooneyt fenyegeti kitoloncolással az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu elleni háborús bűnvádak jogi támogatása miatt.
