Gesztenye - ízekkel teli kaland a konyhában A gesztenye, ez a különleges és sokoldalú termés, számos lehetőséget kínál a gasztronómák számára. Sülve, főve egyaránt megállja a helyét, és minden falatja igazi ízélményt nyújt. A sütött gesztenye füstös arom
A gesztenye igazi finomság, önmagában és például süteményben is gasztronómiai élményt nyújt és télen egyfajta varázsa is van. Mondják, reneszánszát éli, de mégsem fogyasztják olyan mértékben, mint régebben.
Ezek a remények új irányt adhatnak a gesztenyefesztiváloknak – nyilatkozta Varga László Nemeshetésen, ahol a szelídgesztenye termesztése mélyen gyökerezik a helyi hagyományokban.
Egyszer régen, a faluban az őszi hónapok varázslatos hangulata a szelídgesztenyéről szólt. Nemeshetésen, Zala vármegye szívében, egy hatalmas, összefüggő gesztenyés ültetvény terült el, amelynek fáit szinte lehetetlen lett volna pontosan megszámolni. Varga László emlékei között ez a gyümölcsös különösen élénken él, mint egy elfeledett kincsesbánya, ahol a gesztenyék számtalan történetet és titkot rejtettek.
Természetesen, íme egy egyedi átfogalmazás: A gesztenye betakarítása nem kis feladatot jelentett, hiszen rengeteg munkát igényelt. Az ültetvényeken a helybéliek serénykedtek, sőt, még a diákokat is bevonták a munkába: a kisebbek, a 3-5. osztályosok, akkor álltak készen, amikor a fák alatt bőségesen hevertek a gesztenyék, míg a nagyobbak később érkeztek, amikor már alaposan meg kellett keresni a termést. Az ilyen közös munka mára szép emlékekké vált, és a gesztenye iránti szeretet mind a mai napig él az emberek szívében.
A gesztenyetermelés hagyományai mélyen gyökereznek egy olyan település történetében, ahol a kérdés, hogy mit érdemes tudni a gesztenye magyarországi múltjáról, újra és újra felmerül. A vita arról, hogy vajon őshonos-e a gesztenye a Kárpát-medencében, régóta foglalkoztatja a szakértőket és a helyi közösségeket. Sokak véleménye szerint a gesztenyét a rómaiak, vagy később a törökök hozták be hazánkba, ezáltal hozzájárulva annak elterjedéséhez. Azonban a legújabb kutatások és a levélkövületek elemzése azt mutatják, hogy a szelídgesztenye már régóta, mint keverék növény, jelen van a tölgyerdőkben. Amint a mezőgazdaság fejlődött és az erdőterületeket művelés alá vonták, a tölgyfák kivágása mellett a termést hozó gesztenyefák megmaradtak. Ennek eredményeként jelentős gesztenyeligetek és erdők alakultak ki, amelyek nemcsak a táj szépségét gazdagítják, hanem a helyi közösségek életében is fontos szerepet játszanak. A gesztenye tehát nem csupán egy növény, hanem egy olyan örökség, amely összeköti a múltat a jelennel, és egyben lehetőséget biztosít a jövő számára is.
Harminc méter magasságig is felkúszhat, és az egyik leghosszabb életű fa a világon. Virágai remek méhlegelők, míg a gesztenyeméz igazi ínycsiklandó különlegesség. Az apró szemű gesztenye az évszázadok során nem csupán a vaddisznók kedvence volt, hanem a házi disznók takarmányaként is szolgált. A nagyobb szemű gesztenyét megfőzve tésztaként használták, amely bizonyos tájegységeken a kenyér helyettesítőjeként is funkcionált. A gesztenyefa metszés nélkül is gyönyörű, formás koronát növeszt, különösen az üde talajokon, ahol az évi csapadék mennyisége legalább hétszáz milliméter. Hazánk éghajlata ideális körülményeket teremt a gesztenyefa számára.
Nemeshetésen évtizedekkel ezelőtt sötét felhők gyülekeztek a gesztenyés felett: a betegségek és talán a kor is közrejátszott abban, hogy az ültetvény nagy része elpusztult. Alig akadt olyan fa, amely még termést hozott volna, de a helyiek nem voltak hajlandók lemondani a hagyományokról. Megpróbálták helyreállítani a területet, ám az erőfeszítéseik nem hoztak látványos eredményeket. Kilenc évvel ezelőtt azonban új remény született: a Start munkaprogram keretében újból nekiláttak a telepítésnek. A falu határában kétszáz új fát ültettek el, ám ezek már nem az egykori fajták, hanem új nemesítések, amelyek más jövőt ígérnek a gesztenyés számára.
