Ezért válhat a babák viselkedése hisztisebbé: a szülőknek korlátozott lehetőségeik vannak a helyzet kezelésére.

Sok szülő gyakran tanácstalan, amikor a babájuk megnyugtatása nehezebb feladatnak bizonyul. Egy új svéd ikerkutatás azonban rávilágít arra, hogy ez a jelenség nem pusztán a nevelésből fakad, hanem genetikai tényezők is szerepet játszanak benne. Vannak olyan babák, akik már a születésük pillanatától fogva hajlamosabbak a sírásra, ami a DNS-ükben gyökerezik.

Az uppsalai egyetem kutatói egy lenyűgöző tanulmány keretében 998 svéd ikerpárt vizsgáltak, hogy feltérképezzék a csecsemők sírási szokásait, nyugtalanságuk gyors megszűnésének mértékét és éjszakai ébredéseik számát. A kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, mennyire befolyásolják a genetikai tényezők a babák temperamentumát, és mennyire játszik szerepet a környezeti hatás. Az eredmények azt mutatták, hogy a sírás és a nyugtalanság jelentős része, a kutatók becslése szerint 44-70 százalékban, öröklött tulajdonság. Különösen érdekes, hogy ezt a hatást leginkább 5 hónapos korban tapasztalták, amikor a babák idegrendszere már jelentősen fejlődött.

A kutatások arra világítanak rá, hogy a kisbabák éjszakai felébredései gyakran a családi szokásokhoz és rutinokhoz kapcsolódnak, míg az esti sírás vagy a nehezen megnyugtathatóság mögött jelentős genetikai tényezők állhatnak. Ez azt jelenti, hogy léteznek olyan babák, akik természetüknél fogva ilyen temperamentummal bírnak, és függetlenül attól, hogy a szülők milyen altatási vagy megnyugtatási technikákat alkalmaznak, a gyermek biológiai jellemzői alapvetően befolyásolják, mennyire képesek nyugodtan aludni.

Ez a felismerés sok szülő számára hozhatja el a lelki békét, hiszen sokan attól tartanak, hogy valamit rosszul csinálnak, pedig a legtöbb esetben erről szó sincs. A szakértők erre figyelmeztetnek: fontos elfogadni, hogy egyes babák különösen igénylik az extra megnyugtatást. Javasolják, hogy a családok találjanak ki olyan stresszmentes rutinokat, amelyek a legjobban illenek hozzájuk – legyen szó bőrkontaktusról, lágy altatódalokról, ringatásról vagy éppen fehér zaj alkalmazásáról.

A szülők számára megnyugtató lehet az a tudat, hogy a baba "hisztisége" nem feltétlenül a nevelési módszerek következménye, hanem inkább biológiai adottság. Ha a gyakorlati tanácsok mellett sikerül kizárni minden egészségügyi diszkomfort lehetőségét, az segíthet csökkenteni a bűntudatot és a szorongást. Így a szülők sokkal magabiztosabban kereshetik a legmegfelelőbb megoldásokat, hogy támogathassák gyermekük fejlődését és jólétét.