A bőrlenyúzás témája mindig is vitákat váltott ki, különösen a demokratikus értékek és az állatjogok védelme szempontjából. Az állatokkal való bánásmód és a természetes erőforrások fenntartható kezelése kulcsfontosságú kérdések a modern társadalomban. Aká
A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki ezt a linket és küldje el emailben: https://demokrata.hu/velemeny/borlenyuzas-919161/
Az ember néha kiles a világra az ablakon át, figyelmesen nézve a járókelőket, akik a mindennapi terheiket cipelvén ballagnak a buszmegálló felé. Ekkor felmerül benne a kérdés: "Mi az, amit még nem rágcsáltak meg a korunkban?" Vajon van-e olyan gondolat vagy érzés, amit még nem emeltek a közhelyek szintjére, és ami nem vált a fáradt sóhajok forrásává? Mert nem csupán a túlzott ismétlés hígítja el az értelmet, hanem az is, ahogyan a nagy, fontos dolgokat a megszokottá, sőt, kényelmesen hétköznapivá teszik.
A lényeges dolgok gyakran kényelmetlenek. Gondoljunk csak az igazság kimondására. De ide tartozik a születés, a halál, a szerelem, a gyerekvállalás, a szabadságharcok, és mindenféle szellemi irányzat is – mindezek új ösvényeket nyitnak meg. Ezeken az utakon aztán az utódok kényelmesen elbandukolnak. Persze, ahhoz is hozzátartozik a történet, hogy az ilyen ösvények mentén a régi úttörőknek sokszor már nincs is kedvük végigjárni azokat a már jól megvetett, ámde kissé unalmassá vált ösvényeken.
Az Index figyelemfelkeltő felirattal rukkolt elő: "Rózsaszín fanszőrzet, Wunderbaum-illattal." Mi lehet ez a titokzatos üzenet? Ha azonban tovább lapozunk, egy meglepő felfedezés vár ránk: "előkerült egy 1987-ben felvett kazetta, amelyen lányokból alakult punkzenekar dalai csendülnek fel. [...] Ezzel megszületett minden idők legjobb magyar csajpunk albuma, és ezzel egyidejűleg az első magyar punkmusical is. [...] A projekt Weiler Péter, az ország egyik legizgalmasabb és legcoolabb művészének kezdeményezése, amely a képzelet szüleményeként a pécsi képzőművész lányokból álló bandát vonultatja fel 1987-ből. Ez a kazetta nem más, mint egy lenyűgözően elmesélt zenekartörténet a Kádár-kor végső napjaiból."
Tehát nem állítja, hogy ilyen együttes valaha is létezett, de mégiscsak torzítja a valóságot. Abban az időben nem voltak "csajpunk" zenekarok; csupán punkzenekarok léteztek, amelyekben akadt női tag, vagy éppen nem. Az a fiúcsapat-csajbanda koncepció pedig teljesen idegen volt a punk szcénától.
Az eredeti punk mozgalom egy igazi lázadás volt, brutális és nyers, messze elkerülve a politikai korrektség kényelmes ölelését. Nem a rózsaszín körmök csillogása vagy a női önérvényesítés édeskés meséi jellemezték, hanem a zene zúgása, a társadalmi tabuk ledöntése és a hatóságokkal való konfrontáció. A punk egy életérzés volt, tele dühvel, frusztrációval és a rendszerrel való szembenézéssel, ahol a szavak nem finomkodtak, hanem ütöttek, mint egy jól irányzott pofon.
Azt mondja, menő. De vajon mit is értünk ezalatt? Történelemhamisításról van szó? Gondoljunk csak a fekete Kleopátra mítoszára vagy a "girl power" punkzenekarokra a Kádár-korban! Szerencsére akadnak, akik emlékeznek ezekre az időkre.
