Figyelem! Itt az idő, hogy mindenki kiugorjon az utcára!
Ezúttal Szabadkán több mint harminc traktor és tíznél is több motoros csatlakozott a tüntetőkhöz a vasárnap délutáni tiltakozó sétán. A résztvevők a Fasizmus áldozatainak terén gyűltek össze, majd a traktorok és motorosok élén, valamint hagyományos népviseletbe öltözött egyetemi hallgatók kíséretében indultak el a Zombori út felé. A több ezer fős tömeg lelkesen követte őket, erősítve a demonstráció szellemét és célját.
A séta a szabadkai tűzoltóság előtt haladt el, végig a főúton, egészen a Patria szálloda kereszteződéséig. A tömeg végig skandált, zajt keltett. Szóltak a fütyülők, vuvuzelák, az idősebbek lábasokat ütögetve csatlakoztak az egyetemistákhoz.
A Patria szálló közelében elhelyezkedő kereszteződésben a beszédek során az újvidéki tragédia áldozataira való emlékezés szellemében 15 percnyi csend honolt. Az egyetemi hallgatók képviselője ismételten arra ösztönözte a szabadkai egészségügyi dolgozókat, hogy öltözzék magukra fehér köpenyeiket, és csatlakozzanak a demonstráló tömeghez.
Macura: Megengedhetjük-e, hogy a gyermekeink egyedül nézzenek szembe ezzel a kihívással?
Miloš Macura, a Szabadkai Népszínház szerb társulatának tehetséges színésze, szintén megszólalt a rendezvényen. Különlegessé tette a pillanatot, amikor magyar nyelven üdvözölte a megjelenteket.
"Jó napot kívánok mindenkinek!" – üdvözölte a színész a közönséget, akinek szavait lelkes tapsvihar fogadta. Hangsúlyozta, hogy bár sok dolog különbözhet minket, egyetlen közös szál fűz össze bennünket: az igazság keresésének elkötelezettsége.
"A törvény ránk vonatkozik, de nem vonatkozik azokra, akik évek óta mosolyognak ránk a plakátokról. Nem vonatkozik azokra, akik évek óta hatalmon vannak. Nem vonatkozik azokra sem, akik azzal kampányoltak: A gyermekeinkért! Emberek, a mi gyermekeink azt mondták: NEM! Tudni kell, kik azok, akik először kiálltak a törvény mellett, ők a mi gyerekeink. Megengedjük-e, hogy a mi gyermekeink egyedül álljanak ebben a harcban? Ez most már nem elég. Igazságot akarunk, az pedig egy módon harcolható ki: általános sztrájkkal!", üzente a színész.
"A hatalom dinamikája sokszor a családon belüli erőszak jellegzetes mintáira emlékeztet."
Damir Dado Dolmagić, volt ügyész, ügyvéd kiemelte, az a generáció teremtette meg az egységet, amelyről azt hittük, hogy apatikus, semmi nem érdekli, csak a telefonját bámulja.
Amikor megkerestek az egyetemi hallgatók, hogy tartsak ma itt egy beszédet, sokáig töprengtem rajta. Azt mondtam magamnak: "Dado, minek ez neked? Három gyermeked van, és ennek következményei lehetnek az iskolában..." De aztán rájöttem, hogy éppen a gyerekeink miatt kell vállalnom ezt a felelősséget, és felszólalnom. A hatalom magatartása emlékeztetett a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalataimra. A bántalmazó férfi gyakran próbálja meggyőzni a feleségét arról, hogy nélküle elveszett lenne, elvonva tőle a jogait. Ezek a nők azonban csak magukra számíthatnak, senki más nem tud igazán segíteni rajtuk. Hasonlóképpen, a mi helyzetünk is ilyen. – mondta az ügyvéd.
"Most van itt az idő, hogy a rendőrség közösségünkhöz kapcsolódjon."
Zoran Brajković, háromgyermekes édesapa, akinek egy gyermeke középiskolás és, mint mondta, a lánya pedig, akinek a legnépszerűbb foglalkozása van: egyetemi hallgató.
"Elsőként szeretném kifejezni tiszteletemet az egyetemi hallgatók előtt. Másodsorban, hálás szívvel fordulok a szabadkai rendőrséghez, akik minden alkalommal gondoskodnak gyermekeink biztonságáról. Ugyanakkor van egy kérésem is: itt az idő, hogy a védelemre szoruló közösséghez csatlakozzanak" - emelte ki beszédében az édesapa. Hozzátette, hogy 2000. október 5-e óta az ő generációja elmulasztotta a valódi változások előidézését. Most azonban biztos abban, hogy ezek az energikus egyetemi hallgatók elhozzák a szükséges változást.
A tüntetés 15 perces csenddel ért véget, ez idő alatt a tömeg felemelte azokat a kis zászlókat, amiket ezúttal is több ezres nagyságrendben az egyetemi hallgatók készítettek. A fekete kis zászló mindegyikén egy véres tenyérnyom volt látható.
