Böszörményi-Nagy Gergely kifejti, hogy erősen kétli, hogy a MOME hallgatóinak többsége ne vágyakozna a megújulásra. A Mandinerben megjelent véleménycikkében hangsúlyozza, hogy a fiatalok körében a fejlődés és az innováció iránti igény egyre inkább felerős
Zugligetben a kultúrharc szinte észrevétlenül zajlott, egészen addig, amíg néhányan nem határozták el, hogy az egyetem falai között harci színteret alakítanak ki.
Észlelsz hasonlóságot az SZFE-n lezajlott események és a jelenlegi MOME-s helyzet között?
Néhány egyéni ambíció között biztosan akad párhuzam, a két egyetem esete azonban nem is lehetne ennél különbözőbb. A MOME az elmúlt öt esztendőben Magyarország legdinamikusabban fejlődő felsőoktatási intézményévé vált, miután a kampusz újjáépült, az egyetem költségvetését megnégyszereztük, béreit és ösztöndíjait közel megdupláztuk. A szakmai munka lehetőségei, perspektívái folyamatosan bővültek, a hazai és európai pályázati bevételek nagyjából a hússzorosára nőttek. Zugligetben a kultúrharc szinte észrevétlenül zajlott, egészen addig, amíg néhányan nem határozták el, hogy az egyetem falai között harci színteret alakítanak ki.
Ön, aki a nagy sikerű Brain Bar jövőfesztivál szervezőjeként sok fiatallal van kapcsolatban, hogyhogy nem tud szót érteni a hallgatókkal?
Egyetlen valós akadály sem áll fenn, csupán az, hogy a dialógus jelenleg nem része a szervezők elképzeléseinek. Meggyőződésem, hogy a hallgatók nem okolhatók ezért a helyzetért; a környező közhangulat igencsak kedvezőtlen, amely lehetőséget teremt a bennük rejlő indulatok felszínre kerülésére. Erősen kétlem, hogy a MOME diákjainak többsége ellenállna az egyetem megújulásának. Rendszeresen végzünk felméréseket, és ezek alapján világosan látszik, hogy a MOMÉ-n a hallgatók elégedettsége a képzés kezdetétől a diplomaosztóig fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy minél hosszabb időt töltenek el a kampuszon, annál kevésbé elégedettek a tanulmányaikkal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyetemnek ne lenne számos kiváló oktatója. A helyzet mögött egy kifinomult rendszer hiánya áll, amely a minőségbiztosítást szolgálná, és amely a múltban nem volt jelen.
Ez arra céloz, hogy bizonyos emberek úgy viselkednek, mintha a hallgatókat maguk előtt vezetnék, mintha ők lennének a figyelem középpontjában.
Az általunk elindított reformfolyamat sok régi beidegződést, ideológiai meggyőződést és egyéni érdekeket vesz célba. Olyan, az utóbbi évtizedekben szinte tabu témának számító kérdések kerülnek előtérbe, mint az oktatási módszerek modernizálása, a teljesítmények mérésének és értékelésének kérdései, az egyetem társadalmi integráltságának hiányosságai, valamint a MOME nemzetközi elismertségének fokozásához szükséges reformok és szakmai feltételek. Az ebből eredő feszültség nem csupán magyar jelenség; Brian Rosenberg, a Harvard oktatáspolitikai műhelyének vezetője, nemrégiben "Whatever it is, I'm against it" ("Bármi is az, én ellene vagyok") címmel írt könyvet erről a jelenségről. Érdekes, hogy gyakran azok az egyének érvelnek az újítások ellen, akik más területeken a haladás elkötelezett hívei.
