Bogár László "Háromtest-izmozások" című műve egy különleges és sokszínű elemzés, amely a három különböző test dimenzióját és azok interakcióit vizsgálja. A szerző egyedi szemléletmódját felhasználva mélyrehatóan tárgyalja a testek közötti kapcsolatok dina
A koreai és vietnami háromtest-proxy modell látszólag éles ellentétben áll egymással. A koreai helyzet egy hetven éve fennálló "befagyott konfliktus", amely folyamatosan fenyegető, negatív végkimenetelű játszmaként rögzül, míg a vietnami példa egy tipikus "win-win" szituációt képvisel, ahol a kölcsönös előnyök képezik az alapot. Ez utóbbi éppen azt illusztrálja, hogy amennyiben a "három test" mindhárom birodalmának érdekei összehangolhatók egy közös térség keretein belül, akkor ez valóban tartós egyezségek alapját képezheti. Jelenleg az egyik legfontosabb kérdés számunkra az, hogy e két, annyira különböző mintázatú háromtest-proxy összecsapás milyen tanulságokat hordoz az orosz-ukrán háború lezárásának lehetőségeivel kapcsolatban.
Donald Trump győzelmét megalapozó, "új birodalmi" stratégia céljai szorosabb kapcsolatban állnak a vietnami forgatókönyvvel, azonban a "háromtest-probléma" lényegében azt mutatja, hogy a rendszer folyamatosan instabil, és a benne zajló események kaotikus természete állandóan érezteti hatását. Egy adott valószínűségi tartományon belül bármikor bekövetkezhet a váratlan, akár a teljesen ellentétes forgatókönyvek is. Trump karaktere viszont éppen e dinamikus rendszer működtetésére lett megtervezve, így egyre több jel mutat arra, hogy partnerei, az orosz és a kínai elnök, valószínűleg ennek a folyamatosan ingadozó rendszernek a "kormányzási" képességeit kénytelenek elsajátítani. Ahogyan a világ többi része, úgy Európa és hazánk is szembesül e kihívásokkal.
Magyarország azonban ma sajnos az egyetlen olyan európai ország, amelynek kormányzati elitje képes felfogni e globális kihívás lényegét, és igyekszik is ennek megfelelő stratégiát követni. Földrészünk többi országa egy végzetesen hamis narratíva alapján a koreai mintázathoz hasonló, veszélyes és romboló "befagyott konfliktussá" akarja változtatni. Így aztán az amerikai "új birodalom", illetve ennek az "új birodalomnak" a stratégiai törekvéseit megvalósítani törekvő, új adminisztráció élén Donald Trump elnökkel Európát nemcsak partnernek nem tekinti, de egyre inkább csak bosszantó ellenfélként, idióta lúzerként, illetve kifosztható erőforrásmezőként értelmezi. Ehhez hasonlóan Oroszország sem bízik már abban, hogy visszaállítható lenne az ukrajnai háború előtti néhány évtized kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködési rendszere, így Európa az oroszok számára is csak "vadászterületként" tételeződik. Kína ugyan még mutat némi érdeklődést, de számára Európa egyre inkább távoli periféria csupán, amellyel a stratégiai partnerség már nem értelmezhető.
Még mindig kérdéses, hogy Európa jövője Koreához vagy Vietnámhoz hasonlóan alakul-e. A különbség nem elhanyagolható!
