Az ünnep csendje egy különleges atmoszféra, amelyben a világ zaja távolinak tűnik. A levegőben érezhető a várakozás, és minden egyes pillanat tele van meghittséggel. Az emberek szívében egyfajta nyugalom lakozik, mintha a pillanat megállt volna, és csak a
Amikor az utcák fényárban úsznak, a boltok megtelnek vásárlókkal, és a szívekben helyet kap az ünnepi várakozás, akkor megérint a karácsony szele. Az év legmeghittebb időszaka, amikor a rohanó hétköznapokat hátrahagyva a család, a barátok és az együttlét kerülnek a középpontba.
Miközben az asztal köré ülünk, hogy megosztozzunk az ünnepi fogásokban, szentlejünk időt arra, hogy gondoljunk azokra is, akik már nincsenek velünk. Hiányuk talán még élesebb ilyenkor, amikor a szeretet és a család jelentősége még hangsúlyosabb. Az üres székek az asztalnál, a csendesen őrzött emlékek, a régi történetek újra és újra eszünkbe juttatják, hogy az ünnep a múlt és a jelen találkozása is.
Az emlékezés nemcsak fájdalmat hozhat; a múlt szép pillanatai is felidézhetők. Egy-egy kedves mosoly, közös nevetés vagy meleg szó segít abban, hogy közelebb érezzük magunkat azokhoz, akiket már nem ölelhetünk meg. Egy gyertya lángja az ablakban, egy közösen énekelt karácsonyi dal vagy egy csendes ima mind olyan lehetőségek, amelyek révén az emlékek újraélednek, és így az ünnep valóban a szívünkben teljesedhet ki.
A szeretet és az összetartozás üzenete nemcsak azoknak szól, akiket most magunk mellett tudhatunk, hanem mindazoknak, akik valaha a részesei voltak életünknek. És ahogyan az ünnep békét és örömet hoz, úgy adhat erőt az emlékezés is, hogy hálával gondoljunk mindarra, amit együtt élhettünk át.
Ez az időszak arra ösztönöz bennünket, hogy megbecsüljük mindazt, amivel rendelkezünk.
Tegyük a karácsonyt a megbocsátás, a szeretet és a tiszta emberi kapcsolatok ünnepévé. Idézzük fel az emlékeinket, öleljük meg szeretteinket, és tegyük a karácsonyt igazán meghitté - úgy, hogy szívünkben helyet adunk azoknak is, akik már csak emlékeinkben élnek.
A karácsony csendje mindig különleges varázslatot hordoz magában. Egy-egy régi dísz, amely a fán lóg, vagy a nagyszülők titkos receptjeinek illata, mind-mind felidézi azokat az emlékeket, amelyek szívünkhöz nőtték magukat. A gyerekkorunkban hallott karácsonyi énekek dallamai ma is ott csengenek a fülünkben, emlékeztetve bennünket azokra, akik egykor együtt osztoztak velünk az ünnep csodájában. Az ő hiányuk egyfajta csendes fájdalom, de egyben a szeretet mély és maradandó bizonyítéka is, amely tovább él bennünk, mint a legszebb karácsonyi fények.
Az örökkévaló szeretet ünnepén tegyünk meg mindent, hogy mindezt továbbadjuk azoknak, akik most velünk vannak.
