A gleccserek olvadása következtében a vulkánkitörések száma is növekedhet, mivel a jég eltűnése feszültséget szabadíthat fel a földkéregben.

A klímaváltozás következtében a gleccserek és jégsapkák olvadása egyre gyorsabb ütemet mutat, és már eddig is világossá vált, hogy ez a folyamat számos problémát okozhat. Sokan a jégolvadás negatív következményeként a tengerszint emelkedését említik, amely elárasztja a szigeteket és a tengerpartokat, lakhatatlanná téve ezeket a területeket. Azonban egy új kutatás rámutatott arra, hogy a fokozódó jégolvadás nemcsak ezeket a hatásokat idézheti elő, hanem a vulkánkitörések számát és intenzitását is növelheti - számol be róla a Guardian.

Ennek az az oka, hogy a jég olvadásával csökken a föld alatti magmakamrákra nehezedő nyomás, ezért nagyobb valószínűséggel tör a felszínre a magma. Valami ilyesmit a gyakorlatban is láthatunk az izlandi vulkánkitörések esetében, de egy chilei kutatás az egyik első vizsgálat, amely a múltban is kimutatta ezt a hatást.

A kutatók a Mocho-Choshuenco vulkán környezetét tanulmányozták radioizotópos kormeghatározás alkalmazásával, hogy meghatározzák a legutolsó jégkorszak előtt, alatt és után keletkezett vulkanikus kőzetek életkorát. Ezen kívül az ásványok részletes elemzése révén azt is felfedték, hogy milyen mélységben és hőmérsékleten alakultak ki ezek a kőzetek.

Az adatok alapján a patagóniai jégtakaró, amely akkoriban 1500 méter vastagságú volt, 26-18 ezer évvel ezelőtt képes volt kordában tartani a vulkáni kitörések intenzitását. Ennek következtében a föld alatt, 10-15 kilométeres mélységben, jelentős mennyiségű magma halmozódott fel. Azonban 13 ezer évvel ezelőtt, amikor a jég olvadni kezdett, a nyomás csökkent, és ez nagy erejű kitöréseket eredményezett.

"Ahogy a gleccserek az éghajlatváltozás következtében fokozatosan visszahúzódnak, kutatásunk alapján egyre gyakoribbá és robbanékonyabbá válnak a vulkánkitörések" - nyilatkozta Pablo Moreno-Yaeger, a Wisconsin-Madisoni Egyetem vezető kutatója. Egy 2009-es tanulmány már feltárta, hogy a vulkáni aktivitás a legutolsó jégkorszak óta akár kétszer-hatszorosára is nőtt, azonban a chilei kutatás világította meg először, hogy ez a folyamat miként zajlik. Az új tanulmány eredményeit a prágai Goldschmidt geokémiai konferencián mutatták be.

A legnagyobb veszélyben lévő terület Izland mellett az Antarktisz nyugati szeglete, ahol több mint száz vulkán rejtőzik vastag jégtakaró alatt. Ennek a jégrétegnek az olvadása a következő évtizedekben és évszázadokban szinte elkerülhetetlennek látszik. Moreno-Yaeger megjegyzi, hogy Észak-Amerika, Új-Zéland és Oroszország egyes területei is érdemesek a figyelemre ezen a téren.

Rövid távon egyébként a vulkánkitörések még segítenek is a felmelegedés mérséklésében azzal, hogy a vulkánok által a légkörbe pöfékelt anyagok blokkolják a napfényt. Hosszabb távon azonban még rontanak is a helyzeten, hiszen a folyamatos vulkánkitörések jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt pumpálnak a légkörbe, amivel csak fokozzák a felmelegedést, ami pedig további jégolvadáshoz vezet, és így tovább.