Az egyenlő jogok megszerzése után a női szervezetek most az egyenlő esélyekért folytatnak harcot.

Nők felvonuláson, 1953-ban. (Kép forrása: Fortepan / Ungvári György)

Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen a múlt század elején valósult meg az az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké.

A legtöbb országban ekkortájt erősödtek fel a nők követelései szociális-gazdasági jogaik bővítésére, a foglalkoztatásban és a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére.

Az első nemzeti nőnapot 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg, akkor február utolsó vasárnapján ünnepelték a nőket. Az 1910-ben Koppenhágában megrendezett II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy világszerte tartsanak évente nőnapot. A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban.

A tüntetéseken, ahol számos férfi is kifejezte szolidaritását, a nők választójogának megszerzése került a figyelem középpontjába. Érdekesség, hogy Oroszországban már 1917-től, míg Németországban 1919-től élhettek szavazati jogukkal a nők. Ezzel szemben a francia és olasz hölgyek számára ez a jog csak a második világháború után vált elérhetővé. A belga nők 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugál nők pedig 1976-tól kezdve gyakorolhatták ezt a jogot, míg Liechtensteinben a nők csak 1984-ben kaptak lehetőséget a szavazásra.

A március 8-ai időpont 1913-ban vált hivatalossá, hogy megemlékezzenek a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjáról. Más források szerint ezen a napon, 1908-ban egy New York-i gyárban tragikus tűzvész történt, amely 129 munkásnő életét követelte. E szomorú események emlékére alakult ki a nemzetközi nőnap hagyománya.

Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a nőnapot. Az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel a figyelmet a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára és védtelenségére is: arra, hogy a jogegyenlőség továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét.

Készítsd el a saját, egyedi nőnapi plakátodat, amely a Rákosi-korszakra, 1950-re emlékeztet! (Kép forrása: Fortepan/UVATERV)

Az Egyesült Államokban 1963-ban bevezették a nemek azonos bérét célzó törvényt, azonban a férfiak átlagos jövedelme még napjainkban is jelentősen magasabb. Az Európai Unióban is hasonló bérkülönbségek figyelhetők meg: noha már 1975-ben életbe lépett egy irányelv, amely megtiltotta a díjazásbeli megkülönböztetést, a probléma továbbra is fennáll. Ennek orvoslása érdekében 2009 márciusában az Európai Bizottság kampányt indított, hogy felszámolja a nemek közötti bérszakadékot.

Magyarországon az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők egy 2014-es adat szerint 8-11 százalékkal kapnak a férfiakénál kevesebb fizetést, és ez a különbség a gyermekek számával egyre nő: egy kétgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi. A világ számos pontján még rosszabb a helyzet.

E napon számos helyszínen civil szervezetek szólalnak fel a nők ellen elkövetett erőszak ellen. Úgy vélik, hogy a jogi keretek nem nyújtanak elegendő védelmet a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás és a prostitúció áldozatainak. Az elkövetők gyakran megússzák büntetés nélkül, ami tovább súlyosbítja a problémát.

Egy friss kutatás alapján az Európai Unióban a nők harmada tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot 15 éves koruktól kezdődően. Az Amnesty International, a nemzetközi jogvédő szervezet, arra szólítja fel a világ vezetőit, hogy hozzanak létre egy egységes és hatékony női ENSZ-ügynökséget. Ennek célja, hogy a nők világszerte valós joggyakorlást élvezhessenek, és védelmet kapjanak a bántalmazással szemben.