Az alkohol olyan, mint az a mérgező ex, akivel a Facebookon még mindig tartjuk a kapcsolatot, de valahogy mindig csak a régi emlékek fájdalmát hozza vissza.

A saját felépülésemből tudom: ha az ember le akar szokni a függőségéről (nekem a mai a 260. nap, hogy nem iszom egyáltalán alkoholt), az első, és egyik legnehezebb lépés szembenézni önmagunkkal. Beismerni, hogy olyan problémánk van, ami sürgős megoldásra szorul. (A saját utamról ITT írtam bővebben.)

A bátorság igazi próbája, amikor szembesülsz a gyengeségeiddel, még önmagad előtt is. De az igazi kihívás akkor kezdődik, amikor ezt a sebezhetőséget mások elé tárod. Olyan, mintha meztelenül állnál a világ előtt, készen arra, hogy bárki kritikáját vagy támadását megkapd. Ehhez valóban elképesztő kurázsi szükséges.

Egy különleges hősi vállalkozásra készül hat nő és három férfi, akik a következők: Baka Rebeka, Gajdácsi Marcell, Horváth Judit, Jakabos Orsolya, Majsai Réka, Nagy Lily, Nuszer Mirjam, Síkfői Dávid és Somfalvy Gergő. Az ÖrkényKÖZ színpadán osztják meg tapasztalataikat, azon az úton, amely kezdetben egy buliban egy legurított sörrel és fröccsel indult, de végül az alkoholfüggőség mélységeihez vezette őket. Mesélnek arról, hogyan ismerték fel, hogy szenvedélyük kezelhetetlenné vált, és hogy a szociális ivásmód határvonalát rég átlépték. Szó lesz arról is, hogy milyen felismerések vezettek el ahhoz a döntéshez, hogy elinduljanak a gyógyulás útján.

Fontos téma, főleg Magyarországon, hiszen tudvalevő: világelsők vagyunk az alkoholbetegek lakosságarányos számát illetően, a Magyarországon élők közül minden negyedik ember alkoholista, úgy, hogy a statisztikákba a 15 évestől a legidősebbekig mindenkit beleszámoltak. Nehéz, és egyben erősen tabusított téma ez abban az országban, ahol mindent lehet, amíg azt a négy fal között műveled, ahol a gyógyszerész a kérésedre, hogy adjon valami gyógynövényes nyugtatót a szorongásodra, kisüstit javasol, ahol alkohollal ünneplünk, alkohollal búfelejtünk, alkohollal megtámogatva vetjük bele magunkat a szorongató helyzetebe, és alkohol van az asztalon előttünk, akár családi ebédről, első randiról, munkavacsoráról vagy ünneplésről van szó.

A dokumentumszínházban váltakozva jelennek meg a monológok, a videós betétek, vagy épp a dalok, amitől a nehéz témája ellenére lendületes, sodró erejű, és cseppet sem lehúzó alkotás válik belőle. Mindenki a saját élményéből dolgozik, a maguk történetét mesélik el a szereplők, ami különösen nagy energiákkal tölti meg a teret.

A néző számára – hacsak a családja nem döntött úgy, hogy az alkoholfogyasztást már tíz generációval ezelőtt elutasítja – számos jelenet fájdalmasan ismerősnek tűnhet.

Az ismerkedések, az első randik szorongásainak oldása, ami aztán könnyen válhat felelőtlen egyéjszakás kalanddá, hiszen a határtartás és az énvédelem bódult tudatállapotban egy alapvetően stresszes helyzetben különösen nehéz. És ismerős lehet az is, amikor a megfelelési kényszertől hajtva kaméleonná iszod magadat, bárki és bármi tudsz lenni, amit épp a helyzet megkíván!

Természetesen, a darabban elhangzottak szerint az ittas "világ kurvája" mögött egy sebezhető, szeretetre és elfogadásra vágyó kisgyermek rejtőzik, aki mindennapi küzdelmeit a maszk mögé rejti. Az álarc mögött felsejlik a gyermeki ártatlanság és a mély sóvárgás a megértés iránt, ami a felnőtt élet nehézségeivel való harc közepette gyakran eltűnik.

Mint kiderült, a résztvevők szinte mindegyike a szorongás enyhítése érdekében nyúl az italokhoz, ami viszont lelkiismeret-furdalást és önértékelési problémákat szül. "Valóban aközött kell döntenem, hogy melyik szorongástípus elviselése a kevésbé fájdalmas?" - teszi fel az egyikük a megdöbbentő kérdést.

A darab egyik leglátványosabb és legmegdöbbentőbb pillanata, amikor Síkfői Dávid, aki a hétköznapokban pankrációs szakkommentátorként is dolgozik, sportműsorként tálalja a szorongással folytatott, egyenlőtlen harcát. Az élő közvetítés dinamikája és a feszültség, amelyet átad, valóban magával ragadó.

Ami ezen kívül a mű egyik kiemelkedő erénye, az az őszintesége: nem ígér meg csodákat, nem állítja, hogy a pia letevésével minden azonnal tökéletes lesz, hogy a nap mindig ragyogóan fog rád mosolyogni, és hogy minden problémád eltűnik. "Jól lenni nem azt jelenti, hogy sosem tapasztalsz meg nehézségeket" - hangzik el ez a találó megállapítás. De ami igazán lényeges, az a hatalmas erő, ami abban rejlik, hogy felismered és elfogadod a saját sebezhetőségedet.

Ha valaki szenved a függőségtől, akkor bármennyire is próbálja elhagyni a poharat, az alkohol mindig ott leselkedik az árnyékban, készen arra, hogy újra megkísérelje magához húzni. Gyakran távolról figyel, de néha egészen közelről bújik elő, mintha csak várná a megfelelő pillanatot, hogy újra megérintse az életünket. "Az alkohol olyan, mint egy mérgező ex, akit nem tudok teljesen kitörölni az életemből; ott van a Facebookon, és minden nap szembesít a múlt képeivel és emlékeivel" - fogalmazott az egyik karakter, aki megpróbálja megbirkózni a saját harcával.

Kell az akarat ahhoz, hogy változtatni tudj, de amit nem szabad elfelejtened: nem vagy egyedül. Van segítség. Meg most már legalább egy klassz darab is, amelyből megismerheted mások kiútját.