Az álcázás mestere úgy manipulálja a valóságot, hogy a fenekéről azt az illúziót kelti, mintha az a feje lenne.

Egy hasonmásversenyen valószínűleg nem lenne esélye, de mégis lenyűgöző, hogy milyen messzire jutott el a Marokkóban őshonos dongólégyfaj lárvája az utánzás művészetében. Ez a kis lény a termeszvárak belsejébe igyekszik bejutni, hogy folyamatosan táplálkozhasson, és ezzel szemben a természet valódi mesterművévé vált az evolúció során.

A lárva különös kettősséggel bír: hátsó része mintha egy arcként tűnne fel, ami egyfajta Janus-arcú megjelenést kölcsönöz neki. Két légzőnyílása úgy fest, mint a szemek, míg a termeszekhez hasonlóan, az antennákat helyettesítő két papilla is figyelemfelkeltő látványt nyújt. De a vizuális álca még nem minden: ez a lárva képes a termeszek illatát is lemásolni, és azonos kémiai anyagokat bocsát ki, így a szagok terén is mesterien imitálja társait.

A szaguk teljesen azonos, ám egy bizonyos kolónián belül a lárvák és a termeszek kémiai összetételében fellelhető apró eltérések segítenek megkülönböztetni őket más termeszváraktól. Ez a jellegzetes szag kulcsfontosságú szerepet játszik a termeszek közötti kapcsolatépítésben és közösségi életükben. Valójában egyfajta kémiai álcaként működik – idézte Roger Vilát, a barcelonai Evolúcióbiológiai Intézet szakemberét a Livescience. A külső álcázásra tulajdonképpen nincs is szükségük, hiszen a föld mélyén teljes sötétség uralkodik; a termeszek az antennáikkal érintik meg egymás alakját és szagát, míg a lárvák magabiztosan átvészelik ezt az ellenőrzést.

Vila és kollégái véletlenül bukkantak rá lárvákra, amikor a marokkói Anti-Atlasz hegységben felfordítottak egy követ, és alatta egy termeszkolóniát találtak, amelybe három, addig nem ismert dongólégylárva is befészkelte magát. Ez nem kis teljesítmény, mert a termeszek katonái általában gyorsan végeznek a betolakodókkal. A lárvák nem a társaságért keresik a termeszeket, hanem azok tele lévő éléskamráiért. Ahhoz pedig csak úgy juthatnak el, ha megjelenésben és viselkedésben is eléggé termeszek tudnak lenni. Ez pedig elég jól sikerült neki.

"A lárvákat nem csupán tolerálják, hanem folyamatosan kapcsolatot is tartanak a termeszekkel az antennáiként funkcionáló csápjaik segítségével. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a termeszek táplálják is őket, bár ennek bizonyítékát még nem sikerült teljes mértékben megerősíteni" - nyilatkozta Vila.

A biológus meggyőződése szerint egy rendkívül különleges dongólégyfajról van szó. Az Anti-Atlaszban végzett három további expedíció és a több száz megfordított kő ellenére mindössze két másik egyed került elő, ami rendkívül ritkává teszi ezt a fajt.

A kutatók megállapították, hogy a lárvák a Rhyncomya légy nemzetséghez tartoznak. A csoport egyetlen más tagjáról sem ismert, hogy képes lenne ilyen mimikrire, ezért azt gyanítják, hogy a lárvák egy újonnan felfedezett faj képviselői. Egyelőre nem tudják, hogyan néznek ki ezek a dongólegyek, mert a lárvák mind elpusztultak a laboratóriumban, mielőtt azok átalakultak volna.