Az AfD már most a 2029-es választásokra összpontosít, céljaik között a győzelem megszerzése szerepel.

Miközben a szélsőségek megerősödtek a választáson, mindhárom kormánypárt elbukott.

Friedrich Merz győzelmet aratott a választásokon, azonban a helyzete jóval bonyolultabb, mint amit korábban bármelyik kancellárjelölt tapasztalt. Noha sikerült javítania a pártja 2021-es teljesítményén, a 28,5 százalékos eredmény még mindig a CDU történetének második legrosszabb mutatója, ami nemcsak a fél évvel ezelőtti előrejelzésektől, hanem még a választás napján várttól is jelentősen elmarad.

Merz helyzetét tovább súlyosbítja, hogy mivel az AfD-vel való együttműködést többször is kizárta, a zöldekkel való koalíciója nem lehetséges, a Linke pedig túl radikális számára. Így gyakorlatilag nincs mozgástere a koalíciós tárgyalások során. Kénytelen lesz a szociáldemokratákkal szövetkezni, akik kizárólag az ország jövőjéért érzett felelősségükből hajlandók majd együttműködni vele. Ez a kényszerű koalíció számtalan konfliktust generálhat, és ezek a viták tovább fokozhatják az AfD népszerűségét, amely már most a kancellár eljelentéktelenedésére és a 2029-es választási győzelemre készül.

Apró vigasz Merz számára, hogy helyzete rosszabb is lehetett volna. Sokáig úgy tűnt, hogy a szélsőbaloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) pont bejut a parlamentbe, ez pedig azt jelentette volna, hogy a CDU csak hárompárti koalícióban, az SPD-vel és a zöldekkel kiegészülve tud kormányt alakítani. Folyamatosan alkudoznia kellett volna a megbuktatott Scholz-kormány két baloldali pártjával, amik ketten együtt már vele egyenrangú erőt képviseltek volna.

Merz azt ígérte a választás estéjén, hogy húsvétig kormányt alakít. Ehhez a 162 éves történelme legrosszabb választási eredményét elérő SPD-vel kell megállapodnia. Azzal a párttal, aminek egyes tagjai nemcsak bizalmatlanok Merz-cel kapcsolatban, hanem legszívesebben a kormányba sem lépnének be.

A szociáldemokraták Angela Merkel idején sem szívesen léptek koalícióra a CDU-val, de a Merkelnél határozottan jobboldalibb Merz-cel még kevésbé lelkesen szövetkeznének. Pláne egy olyan választási kampány után, amiben Merz nemcsak kijelentette, hogy az SPD programjának több központi elemét is visszavonná, hanem az AfD-vel is együtt szavazott.

Bár az SPD-nek számos aggálya van, végül kénytelen lesz koalícióra lépni a CDU-val. Ha ezt nem teszi, Merz nem lesz képes kormányt kialakítani. A belpolitikai válság pedig tovább fokozhatja az AfD népszerűségét. Ennek következtében valószínű, hogy a szociálpolitikai igényeik biztosítására fognak törekedni, míg a bevándorlással kapcsolatos kérdésekben engedményeket tehetnek Merznek.

A két pártnak az osztrák példa miatt is érdemes megállapodnia. Bár Ausztriában a szélsőjobboldali FPÖ nyerte a tavaly októberi választást, úgy néz ki, végül a centrumpártok alakítanak kormányt. Elsőre ugyan nem tudtak megegyezni, de miután az FPÖ és a konzervatív ÖVP sem tudott megállapodni, újrakezdték a tárgyalásokat. Az előrehozott választás réme pedig megtette hatását, másodszorra pedig már sikerrel jártak.

Egyelőre kérdés, hogy az SPD oldaláról ki lesz a koalíció erős embere. Olaf Scholz már a választás estéjén bejelentette, hogy sem a tárgyalásokban, sem a leendő kormányban nem vesz részt, így a pozíció megüresedett. Adná magát, hogy a párt legnépszerűbb politikusa, Boris Pistorius védelmi miniszter vállalja magára a szerepet, de kérdéses, hogy Pistorius szeretne-e Merz alkancellárja lenni, kockáztatva a koalíciós harcokkal járó népszerűségvesztést.

A választások legnagyobb győztese kétségkívül az AfD, amely látványosan megduplázta a 2021-es teljesítményét, így a második legnagyobb politikai erővé lépett elő. Az egykori NDK területén különösen sikeresen szerepelt a párt: Berlin és három körzet kivételével szinte minden választókörzetben az AfD jelöltjei zárták az élen. Eredményeik szinte mindenhol meghaladták a 40 százalékot, Szászország három körzetében pedig közel 50 százalékot is elértek.

Emellett nyugaton is megkerülhetetlenné vált a párt. A leggazdagabb és legnépesebb tartományokban is stabilan 15 százalék feletti eredményeket értek el. Sokáig regionális, keletnémet problémának tartották a párt erősödését, azonban az elmúlt két év már jelezte, amit a mostani eredmény végleg megerősített:

Alice Weidel, az AfD társelnöke a választás estéjén hangsúlyozta, hogy a német nép a változás mellett tette le voksát, és jobboldali kormányra vágyik. Weidel tisztában volt azzal, hogy a CDU-AfD koalíció megvalósítása nem reális, így nyilatkozata a jövőbeli politikai stratégiájának szerves részét képezi. Úgy véli, hogy Merz, aki a baloldallal tömörül, képtelen lesz megbirkózni az ország előtt álló kihívásokkal, ami a CDU szavazóinak elpártolásához vezet. Ezzel párhuzamosan a jobboldali választók valószínűleg az AfD felé fordulnak.