Advent időszakában különösen szembetűnő, hogy a baloldal milyen mértékben próbálja torzítani a tényeket és a statisztikákat, miközben a valóságtól elfordulnak - Mandiner.
Nem, a GDP-ből származó fogyasztási mutató NEM a szegénység szintjét tükrözi!
Advent idején menetrendszerűen megérkeznek a szegénységről szóló álhírek. Nem, a GDP-ből származó fogyasztási mutató NEM a szegénység szintjét tükrözi! Az Európai Unió hivatalos, sok komponensű szegénységi mutatója még mindig az uniós átlagnál jobb hazánkban, s 2010 óta a legnagyobb javulást produkáltuk, jóval több, mint egymillióan kerültek ki a szegénység kockázatával élők közül hazánkban, és nálunk csökkent legnagyobb mértékben a gyermekszegénység is.
Az Eurostat évente kétszer, decemberben és júniusban publikálja a GDP-ből származó fogyasztási kiadások alakulásáról szóló jelentését. Ebben a statisztikában sajnos Magyarország az uniós államok között az utolsó helyeken tanyázik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magyar lakosság anyagilag rosszabb helyzetben lenne, mint más uniós országok polgárai. Csupán annyit mutat, hogy a hazai fogyasztási szokások és kiadások a többi uniós államhoz képest eltérő formát öltöttek.
* ritkábban költünk,
* jóval több dolgot kapunk természetbeni juttatásként (Erzsébet táborok, ingyenes tankönyv, étkezés, rezsicsökkentés, tüzifa programok, ország- és vármegyebérlet, stb.),
* jelentősen fokozottan spórolunk,
* jelentősen nagyobb összegeket fektetünk be saját birtokainkba vagy egyéb lehetőségekbe, és
* Csak mérsékelt mértékben támaszkodunk kölcsönökre.
Ezen a témán már többször is megosztottam gondolataimat a Mandineren. Tavaly írt cikkem itt érhető el, míg a tavalyelőtti írásomat itt találhatják. Ha valaki kedvet érez egy alaposabb olvasmányhoz, javaslom figyelmébe a Századvég riportját, amely 2024-ben látott napvilágot és "A családok életkörülményei munkaalapú megközelítésben" címmel készült.
Évtizedekkel ezelőtt, amikor a statisztikai elemzések még gyerekcipőben jártak, és a papíralapú adatszolgáltatások uralták a színteret, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés mérésére szolgáló kifinomult mutatók még nem léteztek. Ekkoriban a tudományos közösség még nem rendelkezett azzal a fejlett eszköztárral, amely ma már elengedhetetlen az uniós standardoknak megfelelő elemzésekhez. A részletekről itt olvashat bővebben.
Első időben az egy lakosra jutó GDP növekedéséből próbáltak az országban élők átlagos életszínvonalának változására következtetéseket levonni, de korán rájöttek, hogy ez túlzott leegyszerűsítés. Jó példa erre Írország, ahol 2010 óta közel megduplázódott az egy főre jutó GDP, ami annak volt köszönhető, hogy a világméretű tech cégek (Google, Facebook, stb.) itt alapították meg európai központjukat.
így nem lesz jelentősen kevesebb ír szegénységben élő ettől. Luxemburgban is nagyon magas az egy főre jutó GDP, ennek pedig az az oka, hogy az ország közel 600 ezer fős népességű, a lakosságából alig több, mint 300 ezren foglalkoztatottak, de van mellettük közel 200 ezer fő, aki a szomszédos országokból naponta ingázik hozzájuk. Az ország GDP-jébe beleszámít az is, amit a külföldiek termelnek, de a nevezőben csak a helyi lakosokat számolják, így lesz kimagaslóan nagy az egy főre jutó érték.
