"A jogi kérdések fognak kulcsszerepet játszani a közeljövőben várható konfliktusok megoldásában."

Arató András, a neves társadalomtudós, világszerte elismertté vált kritikai társadalomelméleti munkásságának köszönhetően, amely a civil társadalom, a demokratikus átmenetek és az alkotmányozások szociológiai aspektusainak alapos vizsgálatára fókuszál. Kutatásai nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is jelentős hatással voltak a társadalom- és alkotmányelméleti szakemberek több generációjára. A díszdoktorrá avatása alkalmából Kovács Kriszta, a TáTK Emberi Jogi és Politikatudományi Tanszék docense készített vele interjút a New York-i The New School for Social Research professzoraként elért eredményeiről és szakmai pályafutásáról.

Az ELTE Szenátusa a doctor et professor honoris causa címmel tüntette ki, amelyet május 9-én fog átvenni Budapesten. Milyen érzései vannak e kiemelkedő elismeréssel kapcsolatban?

Nagyon büszke vagyok rá. Hazafiként mindig is erősen kötődtem Magyarországhoz, ezért számomra egy ilyen elismerés a magyar ELTE-től fontosabb, mint bármilyen más külföldi egyetemtől. Őszinte leszek: tettem néhány dolgot az életemben, amivel ezt megérdemeltem, de még így is nagyon meglepett, hogy ez tényleg megtörtént. Néhány barátom sokat tett értem.

Miért éppen a társadalomtudományok területét választotta hivatásául? Azért, mert úgy éreztem, hogy az emberek közötti kapcsolatok, a társadalmi struktúrák és a kultúrák mélyebb megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy hozzájárulhassak egy jobb világ kialakításához. A társadalomtudományok lehetőséget adnak arra, hogy felfedezzem, hogyan formálják a társadalmi jelenségek a mindennapi életünket, és hogyan lehetne ezeket a folyamatokat pozitív irányba terelni. Az emberek viselkedésének és interakcióinak vizsgálata nemcsak izgalmas kihívás, hanem felelősségteljes feladat is, amelyben a tudásommal segíthetek másoknak jobban megérteni saját helyüket a társadalomban.

1956 után szegény magyar menekültek voltunk az Egyesült Államokban, és bár apám úgy gondolta, hogy orvosnak vagy ügyvédnek kellene mennem, mivel őt a numerus clausus e lehetőségtől megfosztotta, ez túl sok évet vett volna igénybe. Így hát a vegyészmérnöki pályát választottuk. Aztán úgy alakult, hogy az iskolában történelemből nagyon jó voltam, a természettudományokat viszont nem igazán szerettem. Így hát

áttértem a történelemre, amivel szegény apámat nagyon feldühítettem.

A sikereimnek köszönhetően végül megbocsátott nekem, és anyám folyamatosan mellettem állt, támogatóan és szeretetteljesen.

Miért éreztem úgy, hogy a civil mozgalmak, az alkotmányozás és a populizmus jelenségei mély és alapos tanulmányozásra érdemesek? Azért, mert ezek a témák nemcsak a társadalmi változások motorjai, hanem a demokrácia és a közjó védelmének kulcsszereplői is. A civil mozgalmak gyakran a társadalmi igazságosságért és az egyéni jogokért való harc színterei, míg az alkotmányozás során alapvető kérdések merülnek fel az állam és az állampolgárok viszonyáról. A populizmus pedig egyre inkább meghatározza a politikai diskurzusokat, és hatással van a közvélemény alakulására. Ezen jelenségek megértése lehetőséget ad arra, hogy jobban lássuk a világunk dinamikáját, és felkészültebben reagáljunk a társadalmi kihívásokra.

A lengyel és magyar történések, illetve a magyar barátaim, különösen a Lukács-iskola tagjai, indítottak el ezen a felfedező úton. Szoros figyelemmel kísértem a kelet-európai történelem alakulását, főként írásaim révén. Az események tetőpontjaként mindenhol alkotmányozások zajlottak, és ezzel a kérdéssel több időt szenteltem, mint bármely más témának. Jelenleg azonban a legnagyobb kihívást a tekintélyelvű populizmus jelenti, így ez a téma áll most a középpontban. Folyamatosan figyelemmel kísértem a magyar történelem alakulását, és még ha külső megfigyelőként is, de továbbra is szoros kapcsolatban állok azokkal az eseményekkel, amelyeket a Kossuth Lajosról szóló híres dal egykoron megörökített.

A díszdoktoravatás alkalmával az ELTE Társadalomtudományi Karán előadásra készül, amelynek címe: "A demokrácia kalandjai: parabola vagy ciklus?". A választott téma mélyen reflektál a demokrácia természetére és fejlődésére, miközben izgalmas kérdéseket vet fel a politikai rendszerek dinamikájáról. A parabola és a ciklus fogalmai lehetővé teszik a demokrácia különböző aspektusainak vizsgálatát, és arra ösztönzik a hallgatóságot, hogy gondolkodjanak el a demokratikus folyamatok állandó kihívásairól és lehetőségeiről. Egyedülálló megközelítése révén az előadás lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők mélyebb megértést nyerjenek a demokrácia folyamatairól, valamint a társadalmi és politikai tényezők hatásáról, amelyek befolyásolják annak alakulását. A téma választása nemcsak a tudományos diskurzus iránti elkötelezettséget tükrözi, hanem a társadalmi felelősségvállalás fontosságát is, hiszen a demokrácia jövője mindannyiunk közös érdeke.

A cím arra utal, milyen választási lehetőségek előtt állnak ma a politikai szereplők több országban, így Magyarországon is. Nem nehéz rekonstruálni, hogy mi történt az elmúlt 15 évben. De hová tart ez az egész? Ha ez egy ciklus a demokrácia és a tekintélyelvűség között, akkor

A kérdés, ami foglalkoztat minket, az az, hogy vajon már túlléptük-e a legnehezebb időszakon, vagy még előttünk áll a mélypont, és ha igen, mikor érkezik el ez a kritikus pillanat.

Ha ez csupán a demokrácia parabolája, akkor világos, hogy vannak még olyan tényezők, amelyek mentén ellenállás, tiltakozás és fordulat alakulhat ki. Mindkét forgatókönyv esetében elengedhetetlen a civil társadalom aktív szerepvállalása, legyen szó a következő, demokratikus ciklus elindításáról vagy a fejlődés demokratikus irányba történő megfordításáról. A végső döntést a kormányzati és civil társadalmi szereplők közösen hozzák meg, ők határozzák meg, hogy melyik irányba lépnek tovább, és milyen lépéseket kell tenniük.

Mik a jövőbeli elképzelései?

Nyolcvan esztendős vagyok, és a lelkem mélyén még mindig vágyom arra, hogy tanítványokat irányítsak, hiszen a külföldi diákokkal való közös munka mindig is különleges élmény volt számomra. Egy könyv írását is tervezem azokról a témákról, amelyeket nemrégiben érintettünk, és bízom benne, hogy a történelem végül egy szép, örömteli befejezéshez vezet majd.

Hogyan került kapcsolatba az ELTE Társadalomtudományi Karával?

Sok barátom és kollégám van fontos magyar intézményekben, köztük az ELTE-n, korábban pedig a demokratikus ellenzék tagjai között. Ők tudják, hogy nemcsak a tudományosság érdekel, hanem az is, hogy mi lesz velük itthon, és mi történik magával az országgal.

Egyaránt otthon érzi magát az Egyesült Államokban és Magyarországon, így különleges perspektívából szemléli a felsőoktatás és a tudományos kutatás jelenlegi állapotát. Véleménye szerint a két ország között jelentős eltérések mutatkoznak, mind a finanszírozás, mind a kutatási prioritások terén. Az Egyesült Államokban a versenyképesség és az innováció hangsúlyos, míg Magyarországon a hagyományos értékek és a tudományos örökség megőrzése is fontos szerepet játszik. Azt tapasztalja, hogy a globális trendek, mint például a digitalizáció és a nemzetközi együttműködés, mindkét helyszínen kihívásokat és lehetőségeket egyaránt generálnak. Emellett a fiatal kutatók motivációja és a tudományos karrier iránti elköteleződés is eltérő formákat ölt, ami befolyásolja a tudományos közélet dinamikáját. Mindezek figyelembevételével úgy véli, hogy a felsőoktatás és a kutatás jövője szorosabb együttműködést és innovatív megközelítéseket igényel, hogy a globális kihívásokra hatékony válaszokat tudjanak adni.

Csak az Egyesült Államokkal kapcsolatosan tudok megosztani véleményt.

Azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzet rendkívül kihívásokkal teli.

Elsőként a woke és a politikai korrektség ideológiája bukkant fel, amely néha agresszív támadásokban öltött testet a fehér férfi professzorok és az ő kurzusaik, szakjaik ellen. Ez a tendencia, amely gyakran az európai tanulmányokat célozta meg, komoly visszaesést okozott, még a legnevesebb egyetemeken is. Most a jobboldal is létrehozta a saját, torzított woke-variációját, amely hamisan antiszemitizmust kiált és fehérellenes nézeteket emleget. Ez sokakban félelmet kelt, de nem bennem, sem pedig azokban, akik már átélték Szálasi, Rákosi és Kádár uralkodását. Az ilyen félelmek azonban a szellemi színvonal további csökkenéséhez vezethetnek. Az amerikai egyetemek viszont ellenállnak a rájuk nehezedő nyomásnak, és jó eséllyel fognak győzni, figyelembe véve a támadások zavaros és irracionális természetét. Ez a civil társadalom aktív szerepvállalását is tükrözi.

Mit tanácsolna a társadalomtudományokkal foglalkozó fiatal generációnak?

Fókuszáljatok a tanulásra, tanulásra, tanulásra! Különösen fontos, hogy a jogi ismeretekre összpontosítsatok, legyen szó jogi karokról vagy a társadalomtudományok más területeiről. A jog és a jogszerűség kulcsszerepet fognak játszani a közeljövő konfliktusaiban, amelyekkel valószínűleg szembesülni fogunk. Azok, akik elmélyülnek a jogi tanulmányokban, olyan képességeket fognak birtokolni, amelyek révén képesek lesznek megérteni a helyzeteket és aktívan beavatkozni a várható események alakulásába.