A Groovehouse zaklatója bocsánatot kért Judytól, s a szavai tele voltak megbánással.

27 év alatt nemcsak Judy és Kárpáti Zsolt szereztek élményt a rajongóiknak, hanem ők is okoztak számukra felejt­hetetlen pillanatokat - pozitívat éppúgy, mint negatívat.

A Groovehouse 1997-es megalakulása után Judy később csatlakozott a zenekarhoz, miután egy tragikus autóbaleset következtében Kárpáti Zsolttal ketten maradtak a színpadon frontemberekként 1999-től. Azóta a zenekar többi tagjával egy összetartó családdá formálódtak, és pályafutásuk során eddig töretlen sikerrel hódították meg a közönséget. Számos boldog és emlékezetes pillanatuk volt, de nem mentesek a nehézségektől sem. Most néhány ezek közül idézik fel.

Először Judyt kérdeztük, aki egy igazán furcsa történetet osztott meg velünk. "Volt egy női rajongó, aki az autóbalesetem utáni időszakban, amikor éppen sorban álltak a különböző arcműtéteim, egyfajta különös gyűjtőmunkát végzett. Minden egyes interjúból és videóból a legkevésbé előnyös pillanataimat válogatta ki, és ezeket megörökítette. De ez még nem minden; sajnos levelet is írt mellé..."

"Összegyűjtöttem a legrosszabb gonoszságokat, hogy kifejezzem, mennyire torz és eltorzult a mimikám, mintha egy szörnyeteg bukkanna elő a sötétségből."

Judy idővel eljutott arra a pontra, hogy elege lett a folyamatos zaklatásból. "Amikor már sokadszor kaptam tőle bántó üzeneteket, úgy döntöttem, hogy hosszabban válaszolok. Elmondtam neki, milyen lelki terhet cipelek azóta, hogy az arcom az autóbaleset következtében megsérült, hiszen ez egy olyan nyom, amit nem lehet eltüntetni. Nem a sajnálatra vágytam, hanem arra, hogy egy kicsit megértse, mennyi nehézség és szenvedés rejlik ebben számomra, és hogy szavai milyen sebeket ejtenek rajtam. De hiába. Nem hallotta meg a szavaimat."

Ráadásul még súlyosabb üzeneteket is megosztott velem, és odáig merészkedett, hogy a halálomat kívánta.

Ekkor döntöttem úgy, hogy letiltom. De hiszek a karmában. Sok évvel később egy új profilról írt. Bocsánatért könyörgött, és elmesélte, a sors fintora, hogy őt is autóbaleset érte, amiben megsérült arca. Azt írta, ekkor értette meg, hogy min mehettem át..."

A másik történet egy igazán szeretetteljes élményről szól, még ha a vége sajnos szomorú is. "A Groovehouse pályafutásának kezdetétől fogva egy nyíregyházi család támogatta a zenénket, és szinte minden koncertünkön ott voltak. Az évek során ez a kötelék mit sem csökkent. Idővel, amikor Nyíregyháza környékén léptünk fel, gyakran vendégül láttak minket, és volt olyan alkalom is, amikor az egész zenekar náluk töltötte az éjszakát. Igazi, mély barátság szövődött közöttünk, szinte már családtagokká váltunk. Számos fontos eseményükön részt vettünk, és a mai napig nagyon kedves emlékek élnek róluk a szívünkben."

A sors aztán úgy hozta, hogy nemcsak a boldog pillanatokban voltunk jelen, hanem a sors kegyetlenebb oldalát is megéltük: ott kellett lennünk a szeretett édesanya temetésén is"

Az énekesnő arca egy pillanatra komorrá válik. Ám ahogy folytatja, hangsúlyozza, hogy igyekszik a szép emlékekre és a jó pillanatokra koncentrálni. Boldogsággal tölti el, hogy évtizedeken át barátok voltak, és azóta is megmaradt a kötelék a család többi tagjával.

Zsolti is nosztalgiázott egy kicsit, és az emlékei között kutakodva azonnal a rajongók lelkesedésére gondolt. "Ez a helyzet néha kicsit vicces és talán kínos is, de ha összességében nézem, igencsak pozitív élmény. Képzeld el, ahogy egy bevásárlóközpontban, gyanútlanul lépkedve a mozgólépcsőn, egyszer csak észreveszek valakit a szemben lévő sorból, aki bámul rám, majd hirtelen felkiált: 'Tesóóóó! Annyira imádom a zenééééd!' Ez a pillanat mindig mosolyt csal az arcomra."

Ekkor persze minden tekintet rám fókuszál, amit be kell vallanom, nem igazán kedvelek.

"De közben, a szívem mélyén, kifejezetten jól esik, és igazán kedves gesztusnak tartom. Főleg azért, mert én nem éppen a reflektorfény kedvelője vagyok, akit minden sarkon felismernek" - meséli.