A fürdőruha fejlődése: A bokáig érő nadrágtól a szívhez szóló, minimalista bikiniig A fürdőruha története igazán izgalmas utazás a divat és a társadalmi normák világában. Kezdetben a fürdőruhák a konzervatívabb stílust képviselték, hiszen a bokáig érő na
A balatoni strandolás nem csupán nyári szórakozás, hanem valóságos kultúrtörténeti lenyomat is - derült ki a Nyár 25 egyik legutóbbi adásából, ahol Dr. Tamás Ildikó néprajzkutató, kulturális antropológus idézte fel a fürdőzés múltját és a strandöltözet átalakulását a 19. századtól napjainkig.
A fürdőkultúra Magyarországon igazán a dualizmus korában, a 19. század második felében bontogatta szárnyait. Noha Mária Terézia már korábban is felfigyelt a hévízforrások jelentőségére, sőt, elrendelte azok összeírását, a rendszeres és divatos fürdőlátogatások csak később váltak népszerűvé. E jelenség különösen az arisztokrácia és a polgári réteg körében terjedt el, akik számára a fürdők nem csupán egészségügyi, hanem társadalmi eseményekké is váltak.
A fókusz nem csupán az úszás vagy a napfürdőzés volt, hanem inkább a "testi-lelki megújulás" – gyakran egészségügyi szándékkal.
A 20. század első felében bekövetkezett forradalmi változások új távlatokat nyitottak a divat és a testkép terén, különösen a strandviseletek világában. A '20-as és '30-as években a karcsú, sportos alkat ideálissá vált, ami mélyen hatott a fürdőruhadivat alakulására. Ekkoriban a fürdőruhák merészen rövidültek, a kétrészes modellek pedig már csak a köldök környékéig értek, tükrözve a korszak szellemiségét és a szabadság iránti vágyat.
A korabeli bikinik még mindig visszafogottabbak voltak, mint a maiak, de az üzenetük világos volt: kevesebb anyag, több bátorság.
Ahogy az évtizedek múltak, a stranddivat folyamatosan alkalmazkodott az éppen aktuális szépségideálokhoz. Az '50-es években a nőies és teltkarakterű fazonok hódítottak, amit olyan ikonikus színésznők, mint Marilyn Monroe és Brigitte Bardot képviseltek. Később a fókusz a barnulásra, a karcsúságra és a bátorságra helyeződött, hiszen a trendek egyre inkább a bőr minél nagyobb mértékű megmutatására irányultak.
